A középiskolát is nagyon nehezen végezte el, a kegyelem taknyán átcsúszva érettségizett, s felvételiznie nem, csak iratkoznia kellett. Aztán októbertől „felkerült" Kohoólozsvárra (ahogy ott mondják), beköltözött egy számozott bentlakásba, ki se pakolt, rohant kocsmázni. És milyen az ember... Az első kolozsvári néhány nap után hazajön és automatikusan Ursus sört rendel a Gében – nem mintha az Ursus-szal baj lenne, csak addig évekig csíkit vagy Hargitát ivott úgy, hogy az üveg száját teljesen betette a szájába.

Aztán beindult az egyetem és a jövés-menés. Azt kapásból nem tudja megmondani, hogy az egyetemnek egyik másik terme ("lókációja") hol van, de hogy melyik kocsmában legolcsóbb a sör, azt egyből vágja.

A délutáni pesti busszal felmegy Kolozsvárra, de egyszer kocsmába siet. Egy sörre, de kilenc lesz belőle – habár a tandíjjal még mindig el van maradva, nem is kevéssel, de a sör fontosabb. Aznap nem jut el a bentlakásba, egyik havernak a haverjánál alszik, a konyhaasztalnál még elszopogatnak egy flakonos sört otthoni szilvapálinkával.

Reggel természetesen elalszik,

nem jut el kurzusra, helyette borzas fejjel kocsma, kávé, cigi, közben lefénymásoltat egy olyan kurzust (még van otthonról hozott pénze), amin eddig még egyszer sem volt. Délre bevánszorog a suliba, átvillan az agyán, hogy ballagás után levesz egy csempét a folyosóról, mert az az ő tandíjából (is) feszül, belépótolt. Tizenkettőtől beül szemináriumra, de minden kínai neki, frusztrálódik a teremben, utána vissza a kocsmába.

A majdani vizsgán a tanárt nem ismeri meg. Bekönyörgi magát valahogy "procseszverbál" nélkül, meghúzzák, bánatát kocsmában önti ki,

"soviniszták a tanárok"

– telózik haza megkeseredett, de rá nagyon büszke szüleinek. Lassan a gatyájuk is rámegy az egyetemre, de muszáj csinálni, kétszer esznek egy nap. Az öt éves egyetemet kb. hét év alatt végzi el, de az államvizsga még akkor is várat magára legalább két évet. Vizsga után megkeresi a tanárt, "kontesztál", ha bejön, akkor milyen bunkó és gyenge a tanár, ha pedig nem, akkor "a rendszer áldozata vajok, bazeg".

Suli után kiballag az intribe (végre), kotorászik a hűtőben, megeszi a másét, úgysem veszik észre Dănuț meg a többiek – különben is, Dănuț amúgy kapja be, mert: 1. Dinamo-szurkoló, utálja a CéeFfeRr-t, 2. ő is lopja a kaját, 3. mindig a tusolóban veri, 4. lóg 14 lejjel a sörfesztivál óta. Az a kurva pénz...

Pár éve még írott cd-kkel seftelt,

de most az ukrán csempészcigi a menő. Úgy tervezi, hogy az esti vonattal haza is megy, "ejiszenn" jobb otthon a Mokkába' – kiballag a káemmdéessz-irodába, ott kerül ingyenkávé és – internet, stoppoljonlájn, senki nem megy ma haza, bazmeg, marad a vonat. Vissza a kocsmába, de az egy sörből megint több lesz, lekési a délutáni vonatot, marad az éjszakai, Segesváron ébred. Egyébként vonattal nem jár sokat, s főleg csak olyankor, amikor haverokkal jönnek, néhány palack keserű sörrel, eltelik valahogy.

Kohoólozsvár, te kincses..! Matyi-szobor, matyifasza, Hányinger utca, Studház, Klinicsilor, Monostor, Csipáriu, Szóra előtt. Buli itt, buli ott, tökmindegy, hogy most elektró a klubban vagy magyar nosztalgia a Bulgában. No meg csajok, akiknek be lehet szólni pisilés után. Ez az élet, ami "bé van jőve".

Ott is maradna (minek?), nem is (ide is minek?), végül mégis hazakerül Udvarhelyre.

Meló egyelőre nincs, csak sok duma, hogy így lesz, meg hogy úgy lesz, lóg a szülei nyakán. Meg a Facebook-on. Okoskodik, megoszt, kommenttel, néha trollkodik. Itthon van, de vágyik vissza: hétvégén házibuli lesz a Mărăști-i „kártierben", ott lehet osztani a világ dolgait, hogy alapjáraton mindenki egy köcsög, "nem menyek haza Udvarhejjre, bazeg!", s hogy ez az egész élet egy nagy bullshit úgy, ahogy van.

A jövőnk záloga. Néhány év múlva valószínűleg minimum önkormányzati képviselő lesz. Székelyudvarhelyen.