A Székely Főváros elnevezésű kiadványt impresszuma szerint a Székely Főváros Mozgalom adja ki – ez a mozgalom a Mihail Kogălniceanu utca 2. szám alatt székel(y), s már két lapszámot is megjelentetett.

Nem nehéz kitalálni, hogy a Magyar Polgári Párt van a lap mögött. Mernék fogadni rá, hogy ez év júniusában jelenik majd meg az utolsó száma, amúgy is egy időszakos kiadványnak hirdetik.

Szép, színes képek, szép, színes cikkek, Nyirő József neve Nyírőnek írva (a második lapszámban aztán helyesen, rövid i-vel) – hirtelen eszembe jutott, hogy körülbelül ugyanez a csapat írhatta tíz évvel ezelőtt a Kós Károlyét Koósnak egy akkori, hasonló „küldetéssel" megszült nyomtatott sajtótermékbe.

A kilencedik oldalon aztán ismerős sorok tűnnek a szemembe – a városi kórház rövid történetét lehet elolvasni egy cikkben, aláírás nélkül (egyébként az egész lapban egyetlen cikkaláírás sincs), Császári akarattal kórháztörténet címmel.

Ezt én írtam – döbbenek rá, mégpedig évekkel ezelőtt, az új kórház megszületésének 25. évfordulója alkalmából. Gyorsan elő a honlapokat, archívumok, könyvtár,

megvan, heuréka!

A Huszonöt éves a városi kórház című cikkem 2007. május 11-én, egy pénteki napon jelent meg az Udvarhelyi Híradóban. Aznap ez volt a vezető cikk is, a szöveg így kétfele volt osztva: bevezetője a címlapon, a többi rész, az alcímekkel együtt a 11., színes oldalon jelent meg.

A cikk úgy született, hogy az egykori igazgatóval, dr. Mátyus Andrással több napon, több órán át beszélgettem a kórház történetéről. Utána pedig leírtam, megírtam. Magyarán: dolgoztam. Nem másoltam, nem schmitteltem, hanem dolgoztam, én írtam. Itt van.

Most meg azon gondolkodom, hogy milyen egyszerű ezt megszerezni és lemásolni. Nem kellett elmenni Mátyus doktorhoz többször beszélgetni, nem kellett elolvasni korábbi írásokat a témáról, nem kellett a helytörténettel bíbelődni, nem kellett jegyzeteket, cikkvázlatot készíteni, nem kellett az interjút visszahallgatni, kivonatolni, legépelni, nem kellett semmit csinálni, csak másolni. Kopipésztelni. Egyszerű, nem? So it goes.

Copy-paste = schmittelés

Az Udvarhelyi Híradó cikkarchívuma teljes egészében megtalálható a Székelyhonon  – a keresőbe csak be kell írni egy, a cikkben használt nevet, összetettebb szót és pillanatok alatt a képernyőn van az írás.

A teljes cikket el lehet olvasni itt, s elmagyarázom, hogy esetünkben hogyan működött a schmittelés folyamata. Nehogy valaki arra gondoljon, hogy a kedves „szerkesztő" vette a nyomtatott lapot és elkezdte legépelni a cikk számára fontos mondatait. Dehogy. Megkereste a Székelyhonon a cikket, s utána nem egy ollót vett elő, hanem a billentyűzet copy-paste funcióját.

A „szerkesztő" a Rövid udvarhelyi kórháztörténet alcímet viselő ún. szövegkazettából kimásolta az első (fél)mondatot, ráadásul gépelési hibával együtt – „A rég kórház főépületét 1886-ban építették." Pontot tett utána, a vessző(m) helyett. Néhány sort kihagyott, utána egy évszámtól, 1878-tól folyatta: „1878-ban az akkori lottóból befolyó pénzből..." és egészen addig „kopizta", amíg a szöveg véget ért. Készen volt az első bekezdése az „ő cikkének".

Ezután visszagörgetett az elejére, kijelölt, húzta lefele, aztán dr. Mátyus András nevénél megállt – utána tett egy „volt" szócskát. Megállt. A Nagyobbra tervezték, kisebb lett alcím utáni sorokból kimásolta ezt: „Dr. Mátyus András szerint a kórházat eredetileg nagyobbra tervezték, akkori pénzben 51 millió lejes beruházás lett volna." Majd a Lift, „Gáz!", költözés alcím alól az utolsó mondatot („Utoljára, május 10-én a laboratórium költözött át a Villanytelep utcai épületbe Mátyus unszolására: az igazgató egy napot adott, hogy átköltözzenek az új helyre. Innen számíthatjuk az új kórház működésének történetét."), de a kijelölt részt kivette belőle. Készen volt a remekmű.

Ez szakma..?

Szakmán belül előfordul, hogy információt, megírt történetet dolgozunk fel – ezzel nincs is semmi baj. A nevemet se kértem volna hozzá (az isten őrizzen attól, hogy ilyen „időszakos kiadvány(ok)ban" megjelenjen szerzőként vagy valakiről dicshimnuszt zengőként a nevem!), csupán annyit: egy szerkesztő, egy újságíró igenis vegye a fáradságot és alakítson, írjon át mondatokat, ne egy az egybe nyúlja le azt, amit valaki valamikor már megírt. Mert olyan ez, mint a „kopipésztgeneráció".

Nem fontolgatok sem jogi lépéseket, sem semmit. Csak az zavar, hogy egyesek lusták. És, hogy nem szeretnek dolgozni.