Alig másfélórás séta a lakótelepek zöldövezetei és játszóterei közelében elégséges ahhoz, hogy rájöjjünk: ránkférne egy valódi nagytakarítás. Remélhetőleg a teljes hóolvadás után ezt megteszik vagy megrendelik a lakószövetségek, máskülönben a szél fog játszani a télutó ékességeivel.

Apropó tél: egyelőre makacsul tartják magukat a járdák szélein a jéggé fagyott, keményedett hóbuckák, belsejükben bizonyos mennyiségű szóróanyaggal, vagyis homokkal - olvadás és száradás után többek között ebből lesz a por, mely ápol s eltakar.

Vissza a szemétsétára. A Bethlen-lakótelep egyik kis játszótere, a Téglavetők bejáratában tele van mocsokkal. Nemcsak cigarettacsikk van itt dögivel, de nejlonzacskók, üdítős doboz, és van itt egykor egészségügyi szeszt tartalmazó kispalack is, egészségére (nem) vált valakinek. A „kedvencem” a bokorra dobott téli gyereksál, aminek levetése a tél távolodtát is jelzi. 

Megjelennek a bokrok alatt a kóbor kutyák is: szaglásznak, keresnek, közel a szeméttároló, zsákmány mindig van, pláne, ha meg lehet közelíteni. 

A Bethlen Gábor Általános Iskola futballpályája melletti szeméttároló újabb forrása a bajoknak: a feltehetően a tárolókból származó szemét több négyzetméteren elterítve. A közelben orvosi rendelők vannak szép sorban, az előttük húzódó bokor előtt katonás rendben áll a hulladék. Valószínűleg azért itt, mert a rendelők irányába fúj rendszeresen a szél, s a bokrok fogják fel a papírt és a nejlonzacskókat.  

A Cekend bejárat egyik tömbháza mellett csikkszámláló-, netán csikkszedő-versenyt lehetne rendezni. Egyelőre nincs nagy tülekedés ezekre a versenyekre, s valljuk be, hogy nem is lenne túl szórakoztató. S nedves is az egész, hiszen tudjuk, hogy a hó alól bújtak elő mind, mint eső után a hernyók. 

A hernyók adott esetben egy roncsautó alól is előbújhatnak: a Kornis Ferenc utcában, az egészségügyi épület mellett lapul egy fal tövében. Nem tudtuk nem észrevenni.

Kétségtelen, hogy a város szélein, ott, ahol az erdő-mező összeér a lakott területekkel, több szeméthalmot is fel lehet fedezni. Ezek annak a jó szokásnak a lenyomatai, hogy embertársaink egy része szeret úgy megszabadulni a szeméttől, illetve a szállítási díjtól, hogy nemes egyszerűséggel felpakol, szállít, aztán ürít ott, ahol jónak látja.

A karácsony nyomai a Nagy-Küküllő városi szakaszának partján is jól látszanak március közepén: a Berek sétány mögött, a bokor tövében a szaloncukrok csomagolóanyaga szépen, egymás mellett csillog – reméljük, hogy könnyű lesz összeszedni. A folyóban levő műanyagpalackon egyelőre megakadtak, került melléjük egy „bidon” is – békésen megvannak. Nem a zöldövezethez tartoznak, de jelenlétükből arra is következtethetünk, hogy a közeljövőben nem lesznek egyedül a vízben.  

Szeretjük tiszta városnak aposztrofálni Székelyudvarhelyt – viszont ahhoz, hogy valóban az legyen, tennünk is kellene valamit. Nem feltétlenül takarítani, mert azt meg is lehet előzni azzal, hogy a szemetet a megfelelő helyen dobjuk el.