Hosszú, bonyolult szófordulatokkal és egy táblázattal ékeskedő magyarázzuk a bizonyítványt levelet küldött Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata nemrégiben, a szezonhoz passzoló témában: a megyei utak takarítása, hótalanítása. Az eléggé vicces, hogy a szövegben a hóeltakarítás szerepel, ezt a kifejezést viszont a szövegszerkesztő nem szereti, és helyette a hóltakarítást javasolja.

A közlemény kulcsszava ez, és már az első sorokból kiderül: a Hargita megyei útviszonyok azért iszonyok, mert – mily meglepő –,

nem elég a pénz.

De ennek ellenére aggodalomra semmi ok, mert „a szűkös keretek ellenére" is sikerült megoldani a problémát, az utak karbantartásával vállalkozókat, cégeket bíztak meg, akiknek az a dolguk, hogy járhatóvá tegyék az utakat. A hóhányásban illetékesek neve és telefonszáma sem titok: a levélben levő táblázatból kiderül, hogy ki, hol és melyik útszakaszt kell, hogy karbantartsa, takarítsa és mindezt mennyi pénzből. Korrekt, legalább név szerint lehet szidni azt, aki nem veszi fel a telefont, ha reklamálni támadna kedvünk.

Nem lenne teljes értékű a sajtószolga levele, ha nem idézné a megyei hóhányásban a legilletékesebbet, azaz a megyei tanácselnököt.

Napozó havak

Hogyaszondja: „Az elmúlt napok havazása következtében". Igenis, elnök úr, valóban tapasztaltuk, hogy az elmúlt napokban havazott, de be kell vallanom Önnek töredelmesen, hogy erőst elhavaztak a teendőim, így azt, hogy a napok mikor havaztak, nem vettem észre. Pedig oda kellett volna figyelnem erre a nem mindennapi természeti jelenségre, amely „igencsak megviselte a pénzkeretünket".

Mea maxima culpa, elnök úr, gyónom, hogy fogalmam sem volt a nagy bajról, mert önző polgár módjára a saját kereteimre fókuszáltam, amelyeket a decemberi közköltség igen megviselt.

Természetfeletti jelenség: januárban havazik

Mindemellett örömmel veszem tudomásul, hogy a téli aszfalttakarítást idén a kecske is jól lakjon, káposzta is megmaradjon szép régi magyar szólásmondás elvén végzik, követve a nyugati módit. „Nyugaton már ismert fogalom a járható fehér út"– fejti ki az elnök. Erről rögvest az jutott eszembe, hogy nálunk felé télen

fogalom a járható út.

De ezért nem mi, nem a helyi és nem a megyei, országos illetékesek a hibások. Nem, nem. Csakis a szeszélyes és rosszindulatú természet anyánk, aki minden évben meglepetésszerűen nyakunkba sózza a telet és azzal együtt a havazást is.

Mert mit ad az Isten, egyszer csak, teljesen váratlanul, januárban hullni kezd a hó. Naná, hogy megdöbbent a hallatlan pofátlanság. Még szerencse, hogy a járható fehér út a divat, így könnyű a hóhányóknak, mert nem kell azzal bajlódniuk, hogy a hóval vastagon beborított fehér aszfaltból feketét varázsoljanak.

Már csak azért sem, mert a feketéből fehér ingyen van, de fordítva már sok pénzbe kerül. Pénzbe, ami nincs. Milyen jó, hogy az okos Nyugat már régen kitalálta a fehér és járható út fogalmát és még ennél is jobb, hogy ezt végre tudatták az idei tél aszfaltmódijáról mit sem sejtőkkel. Például velem, aki eddig úgy voltam a télen is járható úttal, mint Petőfi a kenyérrel: jobban tetszett a fekete.

Jéggel a divatos

Persze, most, hogy megtudtam, télen a fehér út az igazi, már egyáltalán nem vágyom a fekete aszfaltra. Nem szapulom az udvarhelyi hóhányókat sem, amiért egyes utcákban nem csak fehér, de jófajta jégréteggel is borított az út. Mert mégiscsak nagy szégyen lenne, ha mi, udvarhelyiek nem tartanánk a lépést az olcsó de nyugati módival.

A  jégréteg, gondolom, a kopástól véd, azért, hogy minél hosszabb ideig legyünk divatosak. Az új trenden felbuzdulva immár sokkal boldogabban csúszunk, mászunk, akadunk el, vagy borulunk sáncba a fehér, de még járhatatlan úton.

Ne boruljon ki senki ezen, hiszen a divatot nem könnyű követni. Egyensúlyozzunk kitartóan a fehérre takarított úton abban a boldog reményben, hogy ezen a télen tettünk egy bizonytalan lépést a fejlett Nyugat irányába. Ahol a fehér, de járható út nem divatos fogalom, nem is téli rege, hanem valóság.