Nem is olyan régen (alig több mint két éve), azon ügyködtünk az uh.ro első szerkesztőségében, hogy online is elérhetővé tegyük a városi buszjáratok menetrendjét. Gondoltuk, mi sem egyszerűbb, elkérjük a fuvarozótól, publikáljuk, oszt' kész.

Kis naivak! Vidáman telefonáltunk nekik, hogy aztán azzal a válasszal hajtsanak el, hogy csak faxon tudják küldeni. Faxon. Ízlelgessük csak a szót. Tekintsünk el a kőkorszaki technológia nevéből eredő ócska altesti poénoktól – maradjunk annyiban, hogy nem örültünk a replikának. Azt ugyan nehezen értettük meg, hogy

miért használ még valaki faxot,

de azt már felfogni sem tudtuk, hogy miért nincs meg elektronikus formában az a táblázat, amit számítógépen készítettek, majd jó néhány példányban kinyomtattak.

Hasonlóan kattant meg egészen a közelmúltig az összes állami szerv, amelyek havi jelentéseket kértek jogi személyektől. Bár ők már túlléptek a fax forradalmán, de a floppy lemezek használatának kötelezése is felér egy sikító frásszal végződő rémálommal. Ők időközben leszoktak a gyűlölt, kattogó gépezetekről és rájöttek, hogy

jó ideje feltalálták az USB-t.

Már-már megszűnni látszott a néhány évtizeddel ez előttről megmaradt technológiák uralma, amikor ma szólnak, hogy egy hírt később kaptunk meg, mert azt csak faxon küldték.

Ezúton javasolnánk minden kedves intézménynek, jogi személynek, cégnek, magánembernek, agrár- és bűnszövetkezetnek, hogy nézzenek már szét egy picit. Talán egy-egy poros fiókban találnak telexet is. Sőt, ha alaposan kutatnak az eBayen, minden bizonnyal be tudnak szerezni egy jó távírógépet. Esetleg a Morse-kódot használó gépezeteket is figyelmükbe ajánlanánk, de ha már helyiek akarunk lenni, létezik Székelyudvarhelyen galambász egyesület is. Biztosak vagyunk benne, hogy tudnak segíteni.

Végső esetben a polgármesteri hivatalt is meg lehet keresni (faxon, nyilván), hátha kölcsön tudnak adni egy kisdobost – ő majd elintézi a hírek világgá kürtölését.