Ott maradtunk el, hogy valahogy összeszenveded a karácsonyfát, erre meg kiégnek az égők. Ekkor megcsörren a telefonod, az asszony szól, hogy már elindultak hazafele. Érzed, hogy kezd kicsúszni az irányítás a sajgó kezed közül.

Mindjárt itthon a gyerek, még nem világít a karácsonyfa és sehol az ajándékok. Zeusz egy kézzel, dobálható csípős villámjaként hasít beléd a megvilágosodás, a feleséged arca tűnik fel bamba tekinteted előtt. A szájára fókuszálsz és megpróbálod leolvasni, mit mond: az ajándékokat se felejtsd el a fa alá tenni, nem volt időm becsomagolni, a papír ott van az ajándékok mellett feltekerve.

Ajándékcsomagolás előtt gyorsan nekiesel az égőknek. A pótégők ki-be csavargatásától várod a megoldást, de semmi.

Némi szálszakadásos zárlatot vélsz felfedezni.

Nem értesz hozzá, de váltig állítod, meg tudod csinálni. A „mindenes fiók" mélyéről túrod elő a cinező pisztolyt és nekilátsz. A pontos munka időigényes, főleg így, hogy egy szál felcinezésével kettő másikat olvasztasz le. Sürgősségi telefont intézel az asszonynak, hogy tegyenek egy kis kitérőt mamáékhoz. Ott már megjött az angyal, az egy darabig lefoglalja gyereket.

Áldozatos munkával és több harmadfokú égés után sikerült beizzítani az égőket. Már csak az ajándékok csomagolása maradt hátra.

Sűrű telefonos segítségkérés után sem tudsz maradandót alkotni. A többszöri újrakezdés után felhasználnod a csomagolópapír kétharmadát, úgy, hogy az ajándékokon még egy tenyérnyi sincs.

Nem árt komolyabb segítség után nézni

Áttelefonálsz sógorékhoz, hogy küldje már át a nővéred, mielőtt teljes lenne a káosz és szeretet és megbékélés helyett kiborult idegállapot, földhöz csapódó ajándékok uralkodnának el az angyalprojekten. Pár perc és érkezik a felső Bethlenből.

Nekilát, menti, ami menthető. Amivel addig te csak szerencsétlenkedtél ő egy mozdulattal bevonja, levágja, ragasztja, és már teszi is a fa alá. Ez az a pillanat, amikor meg kéne nyugodnod és mosolyognod, mert minden jóra fordult. De a te szád mégis sírásra áll.

Bónuszba kapsz egy kötést az ujjadra és már kívülről csukja is az ajtót. Sógor telefonált, hogy nem találja a tejfölt a töltelékeshez és mentében vigyen friss kenyeret. Magadban mosolyogsz, nyugtázod, hogy nem csak nálatok áll a bál.

A konyhában álcázó tevékenységet folytatsz,

amikor betoppan a gyerek és az asszony. A csemete ront is a nappaliba a kiszűrődő fények fele. Kaján vigyor ül a szád szélére: világít, mert meg van cinezve. A gyerek önfeledten csomagolja ki az ajándékokat, miközben az asszony csodálkozó tekintete jár körbe. Nem jön, hogy elhiggye, minden rendben. Aztán felfedezi az égési sebeket, a lüktető ujjadat és megnyugszik. Igen, te vagy az, tagadhatatlanul hozod a formádat.

A gyerkőc örömkönnyeitől még nem fedezte fel az ajándékon felejtett árcímkét, marad időd egy kecses csuklómozdulattal levarázsolni azt. Szélles mellel öleled át az asszonyt és átérzed a karácsony szépségét. Büszke vagy magadra, ezt is megoldottad és minden jó ha...

...a cinezés tovább tartott volna és a fa nem kapna lángra még abban a percben.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!