Napok óta egyre sűrűbben találkozok kéregetőkkel az utcán – de lehet, csak velem esik meg, és akkor nem általánosítok. Nem feltétlenül a megszokott arcok, de még csak nem is a megszokott hozzájárulást óhajtják a járókelőktől.

Legutóbb egy ebédjét hazacipelő idősebb hölgy lépett oda hozzám és nagyon halkan, illedelmesen igényelt egy szál cigarettát. Ezzel talán még nem is lenne baj, de amikor egy kisgyerek, vagy tizenéves főnöknek szólítva követeli a pénzt, akkor a nyugalom hamar odalesz.

Mert erre is van példa, habár a városi tanács egyik határozatának köszönhetően eltűntek a központból, azért néhol felbukkannak az ismerős arcok. Azok, akiknél jóval több készpénz van, mint azoknál, akiktől várják. Ők a profi kategóriát erősítik, nem is akárhogyan.

A minap például kocsmában üldögélve lepett meg a kissrác, aki már évek óta valamelyik közeli faluba szeretne eljutni. Minden egyes alkalommal buszjegyre gyűjt. Ha gyors számolást végzek és csak azokat az összegeket adom össze, amelyeket a szemem láttára rakott zsebre, akkor bizony a közeli országokba is elérne, luxus körülmények között.

A kedvencem, akit csak úgy hívunk, hogy „adj egy lejt" – ő nem számol az inflációval, nem növekednek az igényei, ezért mindig ugyanazt a bankjegyet emlegetve állít le az utcán és szinte könnybe lábadt szemmel tenyerét kitartva kéri a jussát. Sajnos nálam ez sem jön be, így kénytelen a közeli gyalogosokhoz fordulni, akik az ünnepek közeledtével egyre inkább vajszívűek és hamar kötélnek állnak.

A legdurvább, ami megesett velem, az egy árvíz utáni koldusáradat során történt. Egyik nap bekopogott egy csecsemőt ölelő asszony, aki kisírt szemekkel panaszolta, hogy férjét elvitte a víz és kérte, hogy segítsünk. Akkor ruhákat ajánlottunk fel, amiket rögtön visszautasított mondván: mit kezdjen ő ezekkel, hiszen a feje felett fedél sincs.

Másnap az asszony ismét az ajtóban állt, igaz megfeledkezve arról, hogy előző nap még férjét gyászolta, így most ketten, párosan kérték a pénzt.

Mindenki maga döntse el, hogy ad vagy sem, de egy biztos: ez nem segítséget jelent, hanem pont az ellenkezőjét. Ha látják, hogy működik, akkor erre rendezkednek be.