Patakmeder-néző sétánkat a Homoród utcában kezdtük, ugyanis az itteni fahíd mindig is egy gócpont volt a szemét szempontjából, a nyáron még egy fotelt is láttunk békésen szunyókálni a mederben. Így meg se döbbenünk, amikor az a látvány fogad, hogy a háztartási szemét nemes egyszerűséggel belefagyott a patakba. A rossz ebben az, hogy ha akarná se tudná onnan senki kiemelni.

A híd másik felén némileg más a helyzet: összesen tizenkilenc műanyagpalackot számoltunk meg néhány négyzetméteren, szintén jégbe fagyva. Feltűnt, hogy ép almák is ülnek a vastag jégben, de ez lenne a legkisebb gond, hiszen egy alma (vagy több is) még lebomlik. Írnám, hogy megeszik a patak élőlényei, de az a sanda gyanúm, hogy ebben a patakban már nem nagyon tanyáznak élőlények.

Ez a „pont" állandóan ezt a képet mutatja – az ott lakók hiába takaríttatják ki minden évben (nem is egyszer), néhány hét elteltével újfent így néz ki. A fagyban egyébként az a jó, hogy nem érzik a szag, a télben pedig, hogy a hó betakarja ezt a képet. Szép fehér lesz itt minden hamarosan.

A Bosnyák patak szőlője

Ha átmegyünk Kadicsfalvára, a szépen csordogáló Bosnyák patakát vehetjük szemügyre. Nagy gond itt nincs, a kipréselt szőlőmaradványokra ugyanazt mondhatjuk, mint Szombatfalván az almára: ez a legkevesebb.

A műanyagpalack azonban itt is műanyagpalack, a nejlon pedig itt is nejlon, s szép egészségesen itt is bele van fagyva a patakba. Így kell ezt csinálni, mit nekünk szeméttároló vagy szelektív hulladékgyűjtés!

Gumiabroncs, gumikrízis

Habár nem számít patakmedernek, de patakok ömlenek bele: a Lakatosok utcájával párhuzamos vízlevezető az egyik legszemetesebb környék. Nemcsak azért, mert kétes anyagokat szállít, hanem a partján elhelyezett szeméttárolók miatt is.

A guberálók sajnos elég nagy rendetlenséget tudnak csinálni – máshol is, de ez a hely kiemelkedő példa. Most is jól látszik a kezük nyoma, a szétdobált szemét. Viszont az a gyanúm, hogy a gumiabroncsokat nem ők hordták a mederbe.

Körülbelül húsz gumiabroncs fekszik ott, s nem tudunk nem arra gondolni, hogy a téli gumikrízisben azt mondta volna a főnök valahol egy műhelyben, hogy „Öcsike, eriggy pakóld bé a papucsdácsijába ezeket, s szabadulj meg tőlük valahol!" Eddig jutott el.

A Varga-patakba lőtt labda

Még egy pont, ami hátravan: a Varga-patak legutolsó szakasza a Tompa László utcában, közvetlenül a Nagy-Küküllőbe való beömlés előtt. Van itt is nejlonba csomagolt háztartási szemét, de patakba lőtt gumilabda is.

Messze van a szeméttároló, a megoldás tehát az, hogy dobjuk bátran a patakba, hadd vigye a víz. A vízügy és a polgármesteri hivatal úgysem büntet, esetleg takarít utánunk évente egyszer vagy kétszer. Szemetelésért még nem büntettek meg senkit, és minden lebomlik, mert „természetes" anyag.

Az, hogy a patakban nincs hal, az szintén nem érdekel senkit, mert az üzletben van elég, s végül is csak arra való, hogy megegyük, nem arra, hogy éljen.