A múlt rendszer egyik következményeként is felfoghatjuk, de egyszerűen nevezhetjük nyugat szemetesládájának kiürítésének is.

Olcsó legyen, de márkás és öltöztessen

– ezek az igényeink, a szempontok, amikor ruhát vásárolni indulunk. Menjünk turkálóba, ebből kettő ott is megvan. Bárki bármit mondd, mindenkinek van egy olyan ruhadarab a szekrényében, amit már egyszer – jó esetben keveset – használtak valahol tőlünk sokkal nyugatabbra.

Ezzel semmi baj sincs, de ahogyan a „cucchoz" jutunk, néha a múlt rendszert jutatja eszembe: kígyózó sorok, órás sorbaállás, hajcihő néhány darabért.

Megvan az a kép, amikor a magas sarkú cipőben a táskával a vállukon kecsesen mozgó hölgyek egyszerre levedlik a tartást és derékig a ruhás dobozokba hajolva kezdődik a harc?

Nem is ezzel van a baj, hanem, hogy a '89 előtti időszakot túl hamar levetkőztük magunkról és gyorsan nyugatiasodni, amerikaiasodni szeretnénk, de nekünk hiányzik az a jó néhány év, amit ők szabadon éltek, mi nem.

A szemét ránk kacsint, s mi visszamosolygunk

Ez látszik a viselkedésen, és azon, hogy más szemetének is tudunk örvendeni, hiszen a nyugatról olcsón behozott ruhák ott hulladéknak számítanak és olcsóbb azt keletre passzolni, mintsem szemétként kezelni. Költséghatékonyabb.

És ha már erre egy egész iparág épült, akkor nyugton kijelenthetjük, hogy még meg is éri valakiknek, ha másnak nem is, nekünk egész biztosan.