Néha elgondolkodom ezeken a zászlóügyeken, amik itt folynak és komolyan nem tudom, hogy lehet az, hogy külföldet megjárt, tanult, nyelveket beszélő, értelmes emberek számára hogy tud gondot okozni az, hogy székely, magyar vagy más zászló van egy-egy adott épületen.

Nyilván vannak ennél sokkal, de sokkal komolyabb helyzetek a nagyvilágban, nálunk is néha túllihegett a dolog, de az apróságok azért tudnak zavarni.

Például Székelyudvarhely főterén évek óta ott van az autonóm Frízföld zászlaja – nem zavar senkit, ott nyikorog a szélben a cukrászda felett. Hollandia egyik északi tartománya, széleskörű autonómiával, egy liberális ország szerves része.

Nálunkfelé a magát liberálisnak és nemzetinek beállító „párt" (vagyis azonos érdekek vallóinak gyülekezete – a honi állapotok között nem tudnék doktrínák alapján működő pártokról beszélni) azzal áll elő pár napja, hogy törvénytervezeteket módosítson a szimbólumok használatával kapcsolatban. Nekik ez a legfontosabb. Nem másért, szúrja a szemüket a székely zászló, alapvetően nem Frízföld, az Egyesült Államok vagy éppen Brazília zászlajával volna a vélt gond. Mert ezek a gondok véltek, nem valósak.

Vegyünk egy példát. Tudták önök, hogy hogy néz ki a Tongai Királyság hivatalos, állami zászlaja? Én sem, de utánanéztem. Így.

Na most, ha ezt a zászlót kitűznénk a városi kórház homlokzatára, merek fogadni tíz román zászló árába, hogy senkinek, de senkinek nem tűnne fel, hogy egy idegen állam hivatalos zászlaja van egy romániai középületen. Azt hinnénk, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt zászlaja, vagy valami ilyesmi.

Menjük tovább. Svájc nemzeti lobogója már sokkal ismertebb, mint a Csendes-óceánon levő Tongai Királyságé (bővebben itt lehet olvasni a miniállamról), így néz ki.

Tegyék a szívükre a kezüket: ha ezt a lobogót látnák a Bethlen Gábor utcai poliklinikán vagy a Sziget utcában, a „körnél", megfordulna-e a fejükben, hogy az egy állam zászlaja? Valószínű, hogy nem. De ne hagyjuk ki a sorból Japán zászlaját sem. A felkelő nap nagyon piros a japán lobogóban.

A kórházban japán sztrájk néha szokott lenni az ott dolgozók rettenetesen alacsony munkabére miatt, ám japán zászló tudomásom szerint még nem volt az épületen.

Lefogadom azt is, ha a járóbeteg-rendelő oldalára kitennék a felkelő nap országának lobogóját, melléje pedig fehér alapon piros betűkkel odaírnánk, hogy „Jöjjön ön is vért adni! Segítsen embertársain! Váradás a második emeleten a 204-es szobában, minden kedden és csütörtökön 8 órától!", senki nem vetetné le a japán zászlót. (Egyébként a véradási felhívás nagyon komoly, elég nagy bajok vannak mostanában e téren Udvarhelyen is, ugyanakkor csak ajánlani tudom az egészséges férfiaknak és nőknek)

Mindjárt elfelejtem, mutatok gyorsan egy grúz zászlót is, tessék, itt van az ötkeresztes lobogó. Hogy állna a kórházon?

Zászló és vér, egy a vége: szabadság. Szabadság lenne, ha fríz, székely, svájci, koszovói, román, tibeti, grúz, japán lobogóval, vagy éppen a Tonga Királyság zászlajával vonulhatnánk a hátunkon és azt oda tehetnénk, ahova akarjuk, mert nem sértenénk meg vele senkit sem a szabadságában, sem pedig emberi méltóságában.

A tongai zászló nem azt jelentené, hogy ránk a Tonga-szigetek törvényei vonatkoznának Székelyudvarhelyen. Csupán azt, hogy szabadok vagyunk, mert nem vegzálnak hülyeségekkel a hatóságok. No meg azt is, hogy mindezek ellenére van még némi humorérzékünk.