Negyed évszázad. Ennyi ideje, vagyis huszonöt éve szervezik meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, avagy Tusványost. Mindeniken nem voltunk ott ugyan, de néhány év tapasztalattal a hátunk mögött van pár dolog, ami mellett nem bírunk szó nélkül elmenni.

Az utóbbi években egyértelműen fejlődött a tábor és vannak dolgok, amiket a szervezők sem tudnak megoldani, de mindenképp kellemesebb lenne az a szűk hét a hűvös Olt-parton, ha túl lehetne lépni néhány problémán, még ha ezektől nem is dől össze a világ, és részben szubjektívek is.

A program

Nem, nem a tartalma, bár ott is vannak érdekességek. Sokkal inkább az időzítés. Persze, értjük, hogy a rengeteg előadás rengeteg meghívottal, és még rengetegszer rengeteg egyeztetéssel jár, de az, hogy 25 év után is csak Tusványos előtt egy szűk héttel lesz nyilvános a (még mindig közelről sem végleges) program, az bájos amatőrizmusra utal.

Márpedig jól tudjuk, hogy a szervezők egyáltalán nem amatőrök, és egyébként is, huszonöt év szervezés után már nem lehet bájos amatőrnek lenni. Tudjuk, hogy nem csak az előadásokból áll a világ, meg amúgy sem kell előre megvenni a kedvezményes hetijegyet, de ezen azért még mindig csuklunk.

A víz

Kezdő Tusványos-járókat kissé meglephet az a tény, hogy a táborba vezető híd végén a dakotás biztonsági emberek többé-kevésbé szépen kérve, és mosolyogva, de kiparancsolják kezükből és táskájukból a vizet is.

Az, hogy Tusványos területére tilos alkoholos (vagy akár üdítő-) italokat bevinni, mondhatni teljesen természetes, hiszen a bent eladott nedű közvetett módon a szervezői kasszát gazdagítja – abból meg majd jól lehet fejlődni, igaz? Az viszont, hogy még vizet sem szabad bevinni, a vadkapitalista, lehúzós jegyárakkal operáló nyugati fesztiválok legjavát idézi. Cserébe itt a kemping mellett a fiatalság forrása, bátran töltsük meg üres palackjainkat az isteni vízzel.

A tusoló

Oké, ez kicsit kilóg, mert idén sikerült fejleszteni. A huszonnegyedik Tusványoson még olyan zuhanyzók voltak, amiket meglátva még egy haladó Sanepid-dolgozó is sikítófrász közepette menekülne el, de idénre megújult a vizesblokk.

Szép lett, vagány lett, most már csak meleg víz kell, és egy kis bővítés sem ártana, hiszen továbbra is hat férfi és hat női zuhanyzó van, ami garantálja a hosszas sorban állást. Vagy marad a sziszegős szappan.

A sár

Ezt bizony természet-ősanyánk adja nekünk. A tusnádi tóparti klíma egyszerűen fenomenális nyáron, mindig egy kicsit hűvösebb, és a jó sok pára is segít túlélni a kánikulát, cserébe az első csepp esőtől is sártengerré dagad a főtérként is üzemelő focipálya.

Ez idén sincs másként, sőt: a dagonya garantált, aki még nem ment ki, az jó, ha tudja, hogy vaskos bakancs, vagy még inkább gumicsizma nélkül nem is érdemes nekivágni az útnak. A szervezők próbálják vastag réteg fűrészporral temetni a helyzetet, de ez csak ideig-óráig megoldás, aztán már csak arra jó, hogy sár helyett sár és fűrészpor keveréke képezzen újabb háromujjnyi réteget a lábbelinken. Majd jövőre úthengerrel megyünk!

A program tálalása

Ha már említettük a program késői megjelenését, nem tudunk elmenni a tálalás mellett sem. Ennyi rendezvényt ugyan nem könnyű emészthető formában kitenni a köz elé, de a napokra felosztott egyoszlopos hosszú lista közel sem egy egyszerűen kezelhető forma. Idén ugyan már létezik egy nemhivatalos okostelefonos próbálkozás, de ez még bőven gyerekcipőben jár, és messze áll a használhatótól.

A mobilos alkalmazás, kereshetőség, szelektálhatóság, helyszínre bontott megjelenítés, saját program összeállítás kulcsszavak mentén gondolkoznánk a jövő évi szervezők helyében – egy szig.it-hez  hasonló, egyszerű cucc már egyenesen hájjal kenegetés lenne. Ahhoz, hogy az ember minden, őt érdeklő előadásról tudjon, és ne maradjon le róla, kell valami eszköz, és a szövegszerkesztőbe összemásolás azért már nem éppen kézreálló idén.

Az időtartam

Négy és fél nap. Tusványosból kérünk minimum egy egész hetet. Légyszi.