Dobálózunk néha a szavakkal, s hajlamosak vagyunk történéseket eltúlozni. Amikor bűnözőkről, bűncselekményekről írunk-beszélünk, nagyon gyakran elhangzik a maffia szó, illetve a maffiózók „szakkifejezés". Még szomorúbb – de ez esetek többségében csak vicces –, amikor valaki vagy valakik saját magukat tartják maffiózónak. Elterjedt a köznyelvben a lakásmaffia kifejezés is az utóbbi két évtizedben, illetve a vidékünkön előszeretettel használt famaffia szó is, ami a vélt vagy valós információk szerint a politikával és a rendőrséggel is összemosódik.

Tény az, hogy Kelet-Európában, ezen belül Magyarországon és Romániában a rendszerváltás és az azt követő zűrzavaros, törvényhiányos időszak termelte ki a szervezett bűnözést – ha mostanra a magyar szervezett alvilág történetét valamennyire tisztán is látjuk, így húsz év távlatából, érdemes beleolvasni például ebbe a cikksorozatba. Anyaországunkban ugyanis a kilencvenes évek „olajszőkítésével" indult az az eseménysorozat, aminek a magyar gazdaságban és politikában máig érződik a hatása.

Csoki, az Üvegtigris film magát maffiózónak tartó figurája (Csuja Imre)

Visszatérve a vidékünkön filmekből, illetve irodalmi alkotásokból megismert maffia szóra, a klasszikus kifejezést tulajdonképpen csak a szicíliai bűnszövetkezetre, vagyis a Cosa Nostrára használhatjuk – maga a kifejezés, a szó eredete sem teljesen tisztázott, illetve egyes tanulmányírók szerint legalább tizenhét lehetséges eredetváltozata van. Az arab, olasz, francia eredetektől egészen odáig, hogy tulajdonképpen egy betűszó (ennek is két olasz verziója van, a Mazzini autorizza furti, incendi, e attentati, vagyis: Mazzini engedélyezi a rablást, a gyújtogatást, és a merényleteket, illetve a Morte Ai Francesi, Indipendenza Anela! (vagy Italia Avanti!), ami annyit tesz, hogy „halál a franciákra, éljen a függetlenség (vagy „hajrá Olaszország!)".

A kutatások szerint egy védelmi szervezet nevét is jelenthette, ami a katalán vagy francia katonáktól védte szicíliai népét s szervezettsége miatt alakult a 19. században bűnszervezetté. Tény az is, hogy a szó nemcsak a magyar, hanem más nyelvekbe is szervesen beépült, de az is biztos, hogy nem akadémiai vonalon szivárgott a szókészletbe.

Marlon Brando a Keresztapa szerepében (rendezte: Francis Ford Coppola)

Mielőtt a kocsmában, rendőrségen vagy az utcasarkon hőbőrgünk és dobálózunk a maffia szóval, inkább nézzünk szét a könyvtárakban és az interneten, mert nem azzal lépünk előre, hogy képben felnagyítjuk saját magunkat és a vélt bűncselekmény nagyságát, ugyanakkor a szódobálástól az ún. közbiztonság sem lesz jobb.

Maffia és politika: Don Gyurcsány (fotó: hircsarda.blog.hu)

A filmek (főleg a krimik és az akciófilmek) igencsak el tudják hitetni a képzelőerővel megáldott emberrel, hogy a vásznon futó képsorok akár a mi életünkben is történhetnek, hogy a Corelonék, Al Caponék vagy Marcellus Wallace-ok köztünk járnak – pláne, ha bizonyos embertársaink úgy is próbálnak viselkedni, mint valamelyik Scorsese-film szereplője. Erre mondja az öreg székely, hogy „játssza az indiánt tollú nélkül".

Klasszikus maffia-filmek a Francis Ford Coppola által rendezett Keresztapa-trilógia, illetve Martin Scorsese több alkotása (Casino, Nagymenők, Tégla) vagy Brian de Palma filmjei (Aki legyőzte Al Caponet, A sebhelyesarcú), de ide sorolhatjuk Quentin Tarantino néhány alkotását (Ponyvaregény, Kutyszorítóban, Jackie Brown) is.

A témát olyan ismeretterjesztő könyvek segítségével is megismerhetjük, mint John Dickie: Cosa Nostra – Az olasz maffia története vagy Jo Durden Smith: Maffia - A szervezett alvilág története – ha az ember egy kicsit utánanéz, illetve utána olvas a dolgoknak, akkor talán nem jelent ki olyasmit, hogy „maffia fenyegeti egy székelyföldi kisváros lakóit". Bűnözők egy csoportja, illetve esetlegesen szervezetten dolgozó, erőszakos cselekményeket, zsarolást elkövető bűnözőkről beszélhetünk, de a szó szoros értelmében vett maffiáról nem.

Nápoly városa és a szemétmaffia (fotó: Origo.hu)

Tény, hogy jobban, félelmetesebben, vagányabban hangzik a maffia szó, pláne az elmúlt másfél évszázadban Olaszországban és Amerikában lezajlott történetek, illetve a témából készített filmek és irodalmi alkotások fényében, de egy utcai verekedést vagy egy telefonos zsarolást, fenyegetést maffiatettként aposztrofálni kicsit vastagnak és erőltetettnek tűnik. Azonban ha a témában az egyik legújabb magyar nyelvű cikket elolvassuk, képet kaphatunk arról, hogy Európában még mindig nagyon számít a valódi maffia.

Udvarhely sem marad ki a maffiázásból, az elmúlt két-három évben Szőke László újságíró blogján többször olvashattuk a „maffiákok" kifejezést, ami a szerző saját szókreációja, de nyelvileg talán ez áll a legközelebb ahhoz a fogalomhoz, amit a kisebb-nagyobb székelyföldi bűnelkövetőkre, esetlegesen szervezett bűnözőcsoportokra lehetne használni.

De a mindennapi létünk vélt vagy valós „maffiózóit", illetve csoportosan tevékenykedő pitiáner bűnözőit nevezzük csak bátran a magyar nevükön. Pontosan úgy, ahogy ebben a videóban az utca emberei közül talán a legidősebb és legtapasztaltabb ember teszi: rablók, illetve gazemberek.