Gyógyszerészek, családorvosok, szomszédok, rokonok rémálma. Ellenben a gyógyszerügynökök, pénzéhes szakorvosok fenntartója, a gyógyszerkészítő cégek elsőszámú célpontja. Mint fogyasztó, természetesen.

Reggelire egy kupica, abból bajod nem lehet

Fejfájásra ébred, úgyhogy gyorsan bekap egy tablettát, felhívja a főnökét, hogy ma nem megy dolgozni. Nem reggelizik évek óta.

A lakótelepi gyógyszertárban délelőtt legalább fél órát eltölt – eleinte gyűl a sor a háta mögött, később a másik ablakhoz mennek a kliensek, recepttel kezükben. Neki is van receptje, nem is egy. Gyűjti.

„Értse meg, ezen a recepten nem azt írja, amit kér, tessék elmenni inkább a családorvoshoz." – rebegi lassan a törékeny gyógyszerésznő az ablak mögött. Végül ad valamit, de csak azért, hogy szabaduljon tőle.

Kimegy a gyógyszertárból. „Idióta köcsög" – mordul utána a gyógyszerésznő leizzadva, remegő kezekkel. Ő végigsétál a tömbházak között, meglát egy kitűzött fekete zászlót az egyiken és olyan arcot vág, hogy protestánsként is keresztet vetnél, ha meglátnád.

Otthon beveszi, „jobban vagyok". De azért el kellene menni az orvoshoz.

Jó ebédhez szól a nóta

Azt fejből tudja, hogy melyik orvos mikor rendel a járóbeteg-rendelőben – neki csak „poli", mert szereti becézni ezeket a kifejezéseket. Ha meg akarod tudni, hogy valamelyik osztályon melyik orvos a szolgálatos, hívd, mert a d betűnél nagyon sok szám van a telefonjában.

Ezek az orvosok azonban mind tudják, hogy gyakorlatilag semmi baja nincs, fizikailag makkegészséges – volt viszont olyan rendelésen nem is egyszer, hogy a tünetek felsorolása után a diagnózist is közölte az orvossal, mielőtt az még megszólalt volna a hümmögésen kívül.

Miután kiment, az orvosnak eszébe jutott Totya a villanykörtével, s a félóra alatt felgyülemlett, visszafojtott mérgelődést ötpercnyi tömény hahotázással és röhögéssel ütötte el, miközben toporogtak a betegek a rendelő előtt.

Emberünk közben hazaér, és ebédet főz a gondosan sterilizált, körülbelül ötször meg- és átmosott friss zöldségekből, közben meg nyolcszor kezet is mosott. Ebédjét viszont nem tudja nyugodtan elkölteni, mert cseng a kaputelefon, megérkezik a gyorsfutár az interneten megrendelt gyógyszerekkel. Fizet. Az egészségéért. Ebéd után ki kell próbálni. Feltétlenül.

Vörösbort ittam az este

Szép idő van, napsütés, ideális egy jó kis sportolásra, szabadban való könnyed vacsorázásra, jó vörösborral – ő úgy gondolja, hogy minden csepp alkoholtartalmú ital méreg a szervezetnek, a napfény ártalmas a szemnek, s az ember nem menjen kerékpározni, mert elütheti egy autó, gyaloglás közben pedig a fejére eshet valami.

Estefele inkább az internet előtt görnyed – rengeteg orvosi honlap, mindentudó emberek fórumai és körülbelül ötven tudományos, illetve áltudományos cikk elolvasása után, az esti tévéhíradó alatt rádöbben, hogy valószínűleg agydaganata van.

A szomorú az, hogy bizonyos értelemben tényleg beteg. Csak ne fárasztaná annyit a környezetét. Meg a gyógyszerészt. Meg az orvost. Meg a...

Reggelre elmúlik a fejfájás, így az agydaganat-téma esett. Most úgy érzi, hogy a hasa fáj – ebből minden bizonnyal gyomor- vagy májrák lesz.

Valószínűleg majdani halála után, ami nagyon, de nagyon későre fog bekövetkezni a sírkövére felíratja majd: „Na, ugye megmondtam!"