Arra virradtunk, itt az ideje, hogy fátylat derítsünk a múltra! Hogy társadalmi elkötelezettségünket fitogtassuk, még ma besegítünk a Márton Áron téren tudományos, áldozatos munkát végző régészeknek – döntöttük el, és csapot-papot, ásó-kapa-nagyharangot hátrahagyva, de városunk hírneve öregbítésének nemes szándékával vágtunk neki a kalandnak.

A helyszínre érkezve rögtön felfedeztünk néhány látványos földhalmot, melyeket régész kollégáink éhségtől kotyogó szeme nem látott meg. Naná, hogy fotózás és videózás címén a férfiak a nőkre hagyják a munka dandárját.

Francia manikűrrel esünk neki az ásásnak, hiszen megérzéseinkre hagyatkozva a kincs a szemünk előtt van, csak meg kell látnunk. Szerencsére, a régészek egyik képviselője, azonnal felismerte tevékenységünk értékteremtő mivoltát. Bolyai Csaba, a régész kollégák segédje Mintát mutat, és kölcsön adja ásóját, spakliját. Ezúton is szeretnénk megköszönni teremtőjének.

Megvan a csíkiak keresztje

Elsőként egy ósdi fakereszt maradványain bucskáztunk el majdhogynem. Az 1/uh.ro kóddal ellátott lelet arról tanúskodik, hogy városunk főterén egykor rituális temető állhatott. A kereszten jól olvasható latin krikszkrakszokat spaklival szabadítottuk meg édes anyaföldünktől.

A Google Translate régészprogram segítségével szakszerűen lefordítottuk a holtak nyelvén írt szöveget: „Melius est hic quam in Sicolsburgum. Irgum Burgum". Azaz: „Itt is jobb, mint Csíkban. Irgum Burgum".

A tábla keletkezésének időpontját hevenyészett történelmi ismereteinkre hagyatkozva a Halotti beszéd és könyörgés előtti évszázadokra tennénk, hiszen a latin nyelvű szöveget pogány káromkodással cifrázta, nyomatékosította az ősi székelyudvarhelyi lokálpatriotizmus.

Isa por és hamu

Jól sejtették, Nyirő József hamvait, hiába helyeztek pálcát a küllők közé, végül mégis nyugalomra helyezték a nemzetért, akár annak hátán élni is képes, elszánt politikusok.

Egy zöldesre elszíneződött urnában találtuk meg az író földi maradványait, s a székely életérzés megfogalmazójának monogramját. A cédula alaposabb vizsgálatával megbizonyosodtunk arról, hogy (a pódiumokról) leköszönő polgármesterünk szívét, ha aláírását nem is, mégiscsak meghatotta a kihantolt író sorsa, és teljesítette utolsó akaratát. Ezt bizonyítja, hogy az urna elhelyezője az utókor kedvéért tisztázta, hogy „úgy írják, hogy Jose". Mely szállóige nem mástól származik, mint egyenesen Bunta Leventétől. A hamvakat szerkesztőségünkbe szállítjuk, hogy alaposabb szoftvervizsgálattal győződjünk meg, nincs-e szó mégis idegenkezűségről.

Attila, király ez a kard!

Alig ocsúdunk fel a meglepetés erejével ható urna fölül, egy réges-régi cigarettásdoboz maradványai alatt újabb világszenzációt keltő leletre bukkanunk. Egy kard markolata ágaskodik ki a talajból. Hősiesen kirántjuk a súlyos fegyvert, melyen a Flagellum Dei felirat mellett jól kivehetően a nyugati keresztények vére szárad. A távol-keleti népekkel való szoros gazdasági kapcsolatra utalhat a kard túloldalán található Made in China felirat.

A legenda szerint egy pásztor vitte Attilának a csodálatos tárgyat, melyet az Mars kardjának tulajdonított, és a hun vezér úgy gondolta, az istenek küldtek számára jelt, hogy a világ ura lehet. A kardot tiszteletünk jeleként átadtuk Csedő Attilának, városunk egykori polgármesterjelöltjének.

És nem hiába.

Mert a kövek között újabb meglepetésre bukkantunk! Csedő Attila, a bulifotósból azóta fotóssá lett lovagrendalapító a 2012-es helyhatósági választásokon aratott diadalmas vereséget. Kiderült, erkölcsi győzelmének háttere: a rá szavazók cetlijeit ellenlábasai egyszerűen elrejtették néhány közönséges régészeti lelet közé.

„Ez a hagyományteremtő politikai áskálódás aljas szimbóluma" – jelentette ki hidegvérrel az árnyékpolgármester.

Úszunk a boldogságban

Kulcs a jövőbe – így lehetne röviden összefoglalni a 5/uh.ro és a 6/uh.ro számú régészeti leletek által felvetődött kérdést. Mégpedig azt, hogy mi a csudát keres több, egymástól független, ajtó kitárására szolgáló tárgy a föld mélyén. Egyikük piros-fehér-zöld szalagon, másikuk gumikacsán lógva.

A régóta beígért városi fedett uszoda, valamint országos pártjaink által ígérgetett Autonóm Székelyföld kulcsát sikerült végre megtalálnunk, hogy számunkra is megnyílhasson a földi Mennyország kapuja, melynél reményeink szerint Kovács Péter, mintsem Petre Roman őszentsége fogja szétválogatni a jókat és a még jobb oldaliakat.

Cserehát, csere velem

Hogy ne vádolhassanak pártfüggetlenséggel, és tudománytalansággal, volt polgármesterünk, Szász Jenő becsületén esett foltot is sikerült lemosnunk egy jól elhelyezett régészeti lelettel. Az expolgármester, aki szintén tavaly győződött meg arról, hogy mást kíván a székelyudvarhelyi nemzet, napra pontosan több mint tíz éve jelentette be: „Rendelkezésemre áll a csereháti épület visszavásárlásához szükséges pénzösszeg".

Bizonyosan így volt, csakhogy kiesett templomba menet az öltöny zsebéből a pénzt tartalmazó boríték. Ellenfelei kaptak az alkalmon, és suttyomban a Patkó kövei alá taposták a bankjegyek kisebbik részét. A nagyobbik részt bizalmas sajtóinformációk szerint a következő választási kampányban óhajtják a Tamási Áron Gimnázium újraépítésére fordítani.

A régészeti leleteket ez úton szeretnénk felajánlani a Nemzetstratégiai Kutatóintézet számára, hogy nekik is legyen egy pár felmutatásra érdemes resultatum. Irgum-burgum.