Kinyitotta ajtóit Székelykeresztúr a kultúra fele, gondoltuk, amikor a szerkesztőségbe elért az a hír, miszerint hosszas huza-vona után végre elkészült a régi moziból újjászületett székelykeresztúri kultúrotthon.

Nem egy bombahír, nem fogják több ezren olvasni, mint egy gázrobbanást, vagy egy tűzesetet, de egy négy évig tartó átalakítás eredménye csakis kacsalábon forgó palota lehet, illik az eseményről néhány szóban megemlékezni.

Mint az ügyben illetékes személyhez, mindenki a polgármesterhez irányított.

Telefonon hívom a polgármesteri hivatalt, de pechemre Rafai Emil keresztúri polgármester fogadóórát tart. A hivatal telefonján jelentkező hölgy szól, hogy próbálkozzak később.

Így teszek, a félretett telefonkagylóból hallom, amint a háttérben beszélget a polgármester. Szólnak neki, hogy keresi egy újságíró a kultúrotthon ügyében.

„Milyen újságíró? Ó, most tárgyalok nincs időm az ilyesmikre!"

A hallottakat a női hang is megerősíti, mármint a tárgyalós részt. De próbáljam később. Többedszer telefonálok, de a megszokott lemez szól a keresztúri hivatalban.

Hagyjuk a polgármester urat, ha ennyire elfoglalt, ki mást kérdezhetnék meg az ügyben? Igazából a kollégák is tudnának válaszolni, de a polgármester engedélye nélkül nem nyilatkozhatnak, nyugtat meg a telefonos hölgy.

Ismerős helyzet, valahol már láttam ilyen, a polgármesteri hivatal intézményét királyságként kezelő polgármestereket. Ahhoz hogy bárki nyilatkozzon, a polgármester engedélye kell, de neki ugyebár nincs ideje engedélyt adni. Ha lenne, akkor már válaszolhatna ő is, akkor meg nem kell engedély.

Futunk körbe, mint bolond kutya a farka után.

A telefonvonal másik végén is érzik, hogy kellemetlen a kialakult helyzet, udvariasságból elkérik a számom, arra az esetre, ha főnöknek lenne pár perce, akkor hívnak. Finom lepattintás, de én kitartó kultúrapárti vagyok, mégis írnék pár sort arról a kultúrotthonról, aminek négy év kellett, hogy elkészüljön, ha egyáltalán elkészült.

De lehet, hogy itt büdösödik a hal? A kotnyeles újságíró foglalkozzon csak az ő dolgával. Ha elkészült annyi, s ha négy év kellett, akkor annyi. Köze?

Másnap úgy gondoltam, spórolok egy kis pénzt a keresztúri polgármesternek, s nem várok tovább a hívásukra, felhívom én. Próbáljam később, most éppen vezet, kapom az újabb kifogást, Udvarhelyről jön vissza.

Fontos ember ez a polgármester, teljhatalmú királyként megtiltja, hogy mások nyilatkozzanak, de birodalmát építgető fontos ügyletei közepette, nem jut idő néhány válaszra. Lehet, hogy továbbképzésen vett részt? Ügyeskedő polgármesterek című fejezet, A bizalmatlankodó, egyszemélyes, görcsös városvezetés gyakorlati kérdései anyagrészt vesézték ki.

Kéne a pólgár Emil telefonszáma

Mondom a hölgynek, hogy adja meg a polgármester mobiltelefonszámát, hátha akkor könnyebben boldogulok. Még hogy direktbe zaklassam a főnököt, lehetetlen. Nem szívesen adja meg. Jelzem, hogy nem szívességet kérek, hanem egy köztisztviselő szolgálati telefonszámát. De nem, nem adják meg, nem hívnak vissza.

A kultúrotthon helyzetéről szóló cikk még várat magára, mivel továbbra sem sikerült a kapcsolatteremtés Székelykeresztúr első emberével. A lapzárta lejárt.