Sokat olvashatunk olyan esetekről, amikor a külföldön munkát vállalók csalódottan és nehézségek árán térnek haza, mert kinti munkaadójuk nem tartotta magát az előzetes megállapodáshoz és rossz körülmények között, kevés pénzért kénytelenek dolgozni.

Ám létezik ennek az ellenkezője is: néha a munkaválalló az, aki átveri vagy meglopja a munkaadóját. S néha székelyföldi az illető.

A Hollandiában két hónapja történt eset tanulságos, illetve elszomorító. Egy székelyudvarhelyi hölgy több hónapja foglalkozik munkaközvetítéssel, gyerekfelvigyázó lányokat (au pair) utaztat ki Hollandiába.

Egy szintén székelyföldi hölggyel azonban nagyon melléfogott a munkaközvetítő: megérkezett a munkaadó családhoz, három nap után viszont (családi betegségre hivatkozva) hazautazott Romániába. Úgy, hogy a család házából készpénzt és mobiltelefont tulajdonított el.

A család egyszer a munkaközvetítőhöz fordult, aki nyilván nem tudott rendőrt játszani, de Romániába hazaérve felkereste a hölgyet, aki állítólag beismerte tettét, de ezen kívül mást nem volt hajlandó kommunikálni.

A munkaközvetítő jelentette az itteni rendőrségnek az esetet, ám azt a választ kapta, hogy az állítólagos bűncselekmény Hollandiában történt, tehát az ottani rendőrök az illetékesek kivizsgálni az esetet. Azok visoznt már bottal üthetik a nyomát.

Az eset felvet kérdéseket, de sajnos ezeket nem lehet megválaszolni. Milyen kommunikáció lehet a holland és a román rendőrség között? Milyen szerződést írt alá a két fél (a munkaadó és a –vállaló), abban le van-e írva, hogy ilyen esetben kihez (és melyik országban) kell fordulni (rendőrség, igazságszolgáltatás, stb).

Amúgy Románia (nem hivatalosan) haragszik Hollandiára, amiért az nem egyezett bele, hogy az Unió egyik legkeletibb és legelmaradottabb országa csatlakozhasson a schengeni övezethez, magyarán: még mindig nem mehet ki akárki, illetve van határellenőrzés.

Azonban az ilyen és ehhez hasonló pitiáner bűnözőket nem tudja kiszűrni sem a határellenőrzés, sem a munkaközvetítő. Az ilyeneket csak megszívni lehet.