Székelyudvarhely turizmus szempontjából gyakorlatilag ugyanazt a képet mutatja, mint tavaly, tavalyelőtt vagy azelőtt. Egyszerűen nem ragadnak meg a turisták nálunk, még mindig tranzitváros vagyunk. S ez ellen tenni is kellene.

Tagadhatatlan ugyan, hogy apró változások történtek, de olyanok is, amelyek nem jelentenek jót. A jó dolgok közé tartozik az, hogy

a város főterének képe valamennyit módosult,

hiszen a szobrok megtisztultak, a park jól néz ki, a közvécé felirata látható helyen van, a kolduló gyerekek pedig eltűntek az őrző-védő cég embereinek megjelenése után. Azonban az is lehangoló, hogy a rászoruló, szegény emberek minden délben a ferencrendi templom előtt várakoznak az ételosztásra.

Másik szembetűnőbb gond, hogy a Tourinfo iroda tavasszal kénytelen volt elköltözni a Márton Áron térről – ahová a turisták eddig betértek, most főleg mezőgazdasággal kapcsolatos hitelekért lehet betérni és – gondolom – nem turistáknak.

Érdeklődtünk, megtudtuk: az épület a református egyházé, tavaszig adott haladékot a hivatalnak és az irodának, költözni kellett. A házban a bérlők maradhattak, de az irodának mennie kellett. A tér amúgy megújul, de az idei választási kampányba már nem fért bele – az ígéretek szerint ősszel meglesz.

A Tourinfo jelenleg a Bethlen Gábor utcában, a körforgalom mellett székel egy meglehetősen leromlott, de az önkormányzt tulajdonában levő épületben. Egy tábla, valamint két függöny hívja fel a figyelmet arra, hogy ott van, parkolni sem lehet mellette – a városközponttól való nagy távolság miatt kevés turista látogathatja.

Tervben van, hogy visszaköltöztetik a központba, de ez még kérdéses. Van üres, magántulajdonban levő helyiség a központban, de egyelőre plakátragasztó helyként szolgálja a város rendezvényeit.

A témánál maradva: egyelőre még mindig hiányoznak a központból azok a turista-eligazító táblák, amelyek megmutatnák a múzeum vagy a vár irányát – amúgy a vár úgy körbe van építve és annyi idje halogatódik a rehabilitációja, hogy megkockáztatom: lassan nem lesz, amit látni lehet benne vagy rajta. Üde színfolt a darabontok bemutatója, de ez se megy mindig telt házzal.

Amikor megérkezik egy turistabusz a központba, nincs hol megállnia, mert a bank előtti parkolóba vagy nem mehet be, vagy teljesen tele van az. Jobb híján behúz a ferencrendi templom mellé vagy rááll a szemközti bicikliútra. A turisták kiszállnak, bámészkodnak, aztán egy óra múlva mennek tovább.

Egyelőre még mindig beteg a "házi" turizmusunk – de talán nem gyógyíthatatlan.