Még a Mona Lisát is hamisítani lehetne akár milliós példányszámban, s a legavatottabb szakértők és módszerek sem tudnák megkülönböztetni a hamisítványt az eredetitől. Korlát csak egy van, mégpedig a műalkotás szkennelésének pontossága. Az új technológiát, ami nem más, mint az anyag közvetlen lézeres átvitele a látható fény segítségével, a Lebegyev fizikatudományi központ munkatársai dolgozták ki. A módszer a különálló elemek átmásolása mellett lehetővé teszi, hogy részleteiben is átkopírozzák az alkotást.

Az olajfestmények lemásolását, litográfiák készítését, mi több, mikrochipek előállítását szolgáló rendszer számítógépről működik, ugyanúgy mint a hagyományos nyomtatók.

Alekszandr Nabiszov, a forradalmi újítást kidolgozó kutatók vezetője az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökségnek úgy fogalmazott, hogy a lényeg a magas felbontás. Az egyes képpontokat (pixel) a megjelenítők a három alapszínből - kék, zöld, piros - álló szubpixelekre bontják. Egy adott szubpixel méretét az optikai rendszer felbontási képessége határozza meg. Ezért különleges optika segítségével a lézersugárzást nagyon kis méretre lehet fókuszálni, és az egyes szubpixelek akár 20 mikromilliméteresek is lehetnek. Ennek eredményeként a fényérzékelés gyakorlatilag ugyanolyan lesz, mint a festékek keverésénél.

Az új technológiát nemcsak másolásra lehet használni. A művészek ecset nélkül is alkothatnak - egyszerűen a számítógép képernyőjén, majd az új készülék segítségével átvihetik vászonra a művet.

Az új technológia jelentős előnye és lényege azonban nem a számítógépes festésben, netán hamisításban rejlik. Ugyanis ezzel az új találmánnyal a legkülönbözőbb, köztük szilárd, anyagokat is fel lehet hordani egy adott tárgyra. A technológiát hasznosítani lehet az elektronikában, például mikrochipek passzív elemeinek és szerves fénydiódáknak (OLED) az előállítására, vagy litográfiák és márkajelzések készítésére.

Forrás: MTI