Nemrégiben játszott le egy jogi és IT szempontból felettébb érdekes meccset az Egyesült Államok saját lakossága ellen: a SOPA olyan mértékű hisztériát okozott a tengeren túl, hogy a kalózkodás-ellenes tervezet mögül előterjesztői is kihátráltak, majd Barack Obama megadta a kegyelemdöfést és polcra rakták a készülő törvényt.

Valami hasonló készül felénk is, ám az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement, vagyis hamisítás-ellenes kereskedelmi egyezmény) merőben eltér a rettegett amerikai jogszabálytól. Mondhatni, közel sem ugyanarról van szó, a kiváltott társadalmi reakciók mégis szinte megegyeznek.

Eszik-e, avagy isszák?

Az Amerikai Egyesült Államok és Japán által kezdeményezett ACTA nem törvény, vagy jogszabály – egy nemzetközi kereskedelmi egyezményről van szó, ami részben az egyik leggyakoribb kifogást is magyarázza. Sokan elítélték a megalkotóit, mondván, hogy teljesen titokban készült az egyezmény, ám ez ilyen kereskedelmi paktumok esetén bevett szokás.

A kritizálók a fölött is szeretnek átsiklani, hogy a tervezet nem csak az internetről szól: az ACTA védené az eredeti termékeket előállítókat, így szabva gátat a hamisítványok elterjedésének.

Sokak szerint az interneten nehéz értelmezni a hamisítvány fogalmát: definíció szerint az eredetit imitáló készítményről van szó, amit megtévesztés céljából állítottak elő. Ez viszont nem igaz elektronikus tartalmak esetén, hiszen itt jogsértés esetén az eredetivel megegyező másolatok készülnek és a megtévesztés esete sem áll fenn.

Szintén éles bírálat érte az ACTA-t túlzottan általános megfogalmazása miatt: ezek szerint a szöveg sokféleképpen értelmezhető és ennek köszönhetően egy mp3 fájl vagy egy kép terjesztéséért is börtönbe kerülhet valaki. Ámde az általános szövegezés nem véletlen: az ACTA nemcsak, hogy nem jogszabály, de alacsonyabb rendű is azoknál: a csatlakozó államok nem hoznak létre új törvényeket az aláírásával, hiszen egy keret-egyezményről van szó.

Az egyezmény minden pontjában kifejti, hogy az állam törvénye magasabb rendű, így az ACTA egyetlen pontját sem lehet úgy alkalmazni, hogy az ütközzön a nemzeti jogszabályokkal, vagy az alkotmánnyal. Ebből adódhatnak azonban a problémák is.

Háztáji ellenőrzés

A kereskedelmi megállapodás elfogadása rengeteg tüntetést eredményezett Európa-szerte, ezek hatása nem maradt el. Lengyelország miniszterelnöke, Donald Tusk beismerte, hogy hibáztak, elsiették az ACTA aláírását, ezért annak ratifikálását társadalmi párbeszéd előzi meg. A ratifikálás egyébként feltétlenül szükséges, amíg ez nem történik meg, az aláíró országban nem lesz hatályos az egyezmény.

Ezen kívül az Európai Közösségek Bírósága nemrégiben hozott egy határozatot, miszerint egy közösségi hálózat üzemeltetője nem kötelezhető a weboldalán közzétett tartalmak szűrésére, márpedig az ACTA-nak ez lenne az egyik alappillére, már ami az internetes tartalmakat illeti.

Összességében az ACTA-val kapcsolatosan az biztos, hogy semmi sem biztos. Bár az EU-s tagállamok aláírták, ez még nem jelenti azt, hogy érvénybe lépett: az országoknak, valamint az Uniónak is ratifikálnia kell – amennyiben ez nem történik meg, az egyezmény érvényét veszti.

Ha azonban mégis véglegesítik az elfogadását, ez sem jelent automatikus internetcenzúrát, bebörtönzéseket és súlyos büntetéseket. A mostani egyezmény sokkal inkább tekinthető több szabály harmonizálásának, illetve előkészíti a terepet egy modern szerzői jogvédelmi törvénykezés megalkotására.

Ezeket a törvényeket azonban nem az ACTA fogja lefektetni, ez a csatlakozó országok dolga. Ezért ha úgy érezzük, hogy a keretegyezmény szövegezése túlzottan általános és lehetőséget ad a jogaink sárba tiprására, akkor érdemesebb saját országunk háza táján szétnézni és saját képviselőinkre hatni. A szerzői jogvédelmi törvények megalkotása az ő feladatuk.