A Baricz Gergőhöz hasonló őszinte előadókat kedveli. Szórakoztatónak, és fárasztónak is tartja, szereti az X-Faktort, de nem jelentkezne tehetségkutatóra. Tisztában van saját képességeivel, korlátaival és erényeivel. A technikai bravúrok nem hatják meg, egy perc is elég eldönteni, hogy egy énekes érdekes-e számára vagy sem. Egyetlen eddigi döntését sem bánta meg – köszöni szépen, jól van.

A magyar mainstream zenei élet egyik legmarkánsabb egyéniségével, a Rapülőkből egy kis Jazz+Az után Gringo Sztárrá alakult Geszti Péterrel személyesen találkozni élmény. Dinamikus, minden generáció számára élményt jelentő erdélyi „tavaszi hadjáratot" ígér és kíváncsi a fogadtatásra.

A kérdést, hogy miért csak most jutott el Erdélybe teljesen jogosnak tartja, de még önmagának is tartozik a válasszal. A „lemaradást" az általa képviselt zenei stílussal, az utóbbi tíz éves zenei kieséssel és a Budapestben való gondolkodással magyarázza.

Portálunknak még megerősíti: felkérést sem kapott, de viccesen hozzáteszi, nem érheti vád amiatt, hogy „többször el akartam rabolni a piacot".

Hogy születnek a dal- illetve a marketing szövegek? Ugyanúgy?

Nem, teljesen másként. Dalszöveget azért ír az ember, mert szeretne valami érzelmet megszólaltatni, vagy történetet elmesélni. Nagyon személyes a sík, amin mozog. Technikailag pedig úgy születik, hogy megkapom a dalt és, ha nagyon tetszik, akkor rögtön elindul egy ilyen belső mozgás, amit megpróbál az ember szavakba és ritmusokba önteni. Ha nem tetszik a dal, akkor vissza szoktam küldeni, és nem írok szöveget.

Ez főleg akkor van, ha mások kérik. Kicsit bele kell szeretnem abba a dalba és az előadó hangjába, akinek írom a dalszöveget. Zséda, Rúzsa Magdi, Oláh Ibolya, Vastag Csabi - szóval vannak néha, akiknek szoktam írni. A marketingszöveg az pedig egy célra tartott szöveglöveg. Ott van egy cél: az eladás. Annak a célnak minden kis elemét alá kell rendelni a kommunikációnak. Ezen belül pedig egy kis rész a szövegírás.

A kommunikáció legérdekesebb része, hogy a kisebb gondolati egységeket hogyan tudjuk eljuttatni az emberekhez. Ennek számos eszköze van: képek, rendezvények, hangulatok, sok minden. A szöveg az csak egy pici része ennek, de reklámszöveget, vagy kommunikációhoz tartozó szöveget az ember úgy ír: nagyon fegyelmezetten megnézi, hogy mi az a kritériumrendszer, aminek meg kell felelnie, és megkeresi azokat a szövegformákat, amelyek a legérthetőbbé és legjobban azonosíthatóvá teszik ezt az üzenetet. És persze keresi azokat a pontokat, amelyek verbálisan érdekesek lehetnek.

Az Első Emeletes korszakban kezdtél szövegeket gyártani. Mikor volt az a pillanat, amikor együttes lett ebből?

1982, 1983 eleje ez az egész, amikor hályogkovácsként kezdtem el dalszövegeket írni, mint mindenki, akinek életében először fog gitárt és papírt. Nekem golyóstoll került ilyen tekintetben a kezembe. Először spirálos kockás füzetbe írtam a szövegeket. Nagyon hamar elhittem magamról, hogy tudok dalszöveget írni, aztán pár évvel ezelőtt rájöttem, hogy nem tudok dalszöveget írni, meg kéne tanulni rendesen.

A zenekar viszonylag hamar összeállt, fura mondani, de underground zenekarnak indult. Akkor még nem én írtam a szövegeket, aztán egyszer csak átcsapott mainstreambe – rájöttek a fiúk, hogy ők new wave, azaz neue deutsche welle stílusban jobban tudnak működni. Nagyon hamar, az akkori hanglemezgyártó vállalt azt mondta, hogy legyetek inkább ilyenek,  és mi ezt nagyon fogjuk szeretni.

Amikor Kiki lett az énekese a zenekarnak, akkor el is dőlt a sorsa az egésznek. Bizonyos értelemben ők voltak az utolsó olyan zenekar Magyarországon, akik kifejezetten jól tudtak zenélni, tudták a hangszereket kezelni, de már szépfiúk is tudtak lenni egyszerre. Bizonyos értelemben pedig ők lettek az első fiúbanda Magyarországon.

Milyen hangszeren játszik Geszti Péter?

Egész pontosan radiátoron, meg az anyám idegein. Nem játszom hangszeren. Dobolni egy kicsit tudok, de nem szoktam terhelni ezzel senkit.

Melyik a legkedvesebb magyar zenekar, magyar dal?

A sajátjaim közül mindig a legaktuálisabb, jelenleg tehát a Gringo Sztár. Nagyon kedvelem Rúzsa Magdit. Most csináltunk együtt egy Magdaléna Rúzsa című estet Budapesten. Ez egy Geszti Produkció. Azért dolgozom vele, mert nagyon szeretem. Mindig azt szoktam mondani, hogy a szabadságomat abban tudom mérni, többek között, hogy azzal dolgozhatok, akivel szeretek. Részben ez jelenti a szabadságot a munkában.

Nem sok embert ismerek, aki megengedheti magának ezt a luxust, mert legtöbben betagozódnak valamilyen szervezetbe vagy olyan struktúrába, ahol nem választhatják meg, hogy kikkel dolgozzanak. A másik előadó a Sub Bass Monster, de bírom a Quimbyt is, kedvelem a Péterffy Bori dolgait.

Dalok között pedig ott van a Mizu. Ugyanaz történt Fluor Mizujával – bármilyen szentségtörésnek is hangzik –, mint a Most múlik pontosan zenéjével: kapott egy zenei gellert a feldolgozások során. Kifejezetten jó dal, agyas módon van megírva.

Könnyen elvállaltad a mentor szerepét?

Dönteni könnyű volt, mert megnéztem interneten az Angliában futó X-Faktor részeit, és láttam, hogy egy nagyon jól kitalált show. Viszont nem volt könnyű mentornak bekerülni. Erről nem szoktak beszélni, de az RTL Klub szerkesztői és producerei 25-30 embert hívtak el válogatásra. Meg kellett küzdeni a bekerülésért, és ez meglehetősen kalandos volt.

Nem árulhatok el részleteket, de van olyan mentor köztünk, aki nem elsőnek került be a végleges csapatba. A hónapokig tartó válogatáson élőben kellett produkálni azokat a helyzeteket, amelyekkel a későbbiekben találkoztunk. Érdekes teszteken mentünk keresztül.

Nem csak azt figyelték, hogy egyénenként hogy reagálunk, hanem azt is, hogy együtt, négy ember milyen kémiai elegyet alkot. Milyen aura veszi őket körül, és hogyan reagálnak egymásra. Ez egy nagyon komoly, alaposan végiggondolt, jó értelemben vett profi folyamat volt , engem megnyugtatott, mert azt gondoltam, és nem is csalódtam, hogy igen, akkor ilyen lesz a műsor is.

Ha tehetnéd, jelentkeznél egy tehetségkutató válogatásra?

Nem. Tisztában vagyok a saját előadói képességeimmel, korlátaimmal és erényeimmel. Azt gondolom, hogy mindenkinek rá kell találnia arra az útra, ami számára megíratott, és amin a legsikeresebb tud lenni. Az én előadói pályámon a legérdekesebb, hogy a saját dalaimat, a saját dalszövegeimet adom elő.

Az X-Faktorban erre nincs, illetve a bemutatkozáskor minimális lehetőség van. Én nem akarom más dalait énekelni. Ami belőlem érdekes lehet, hogy én magam mit tudok a saját életemből előhozni, mit gondolok a világról, és ezt hogy tudom elrappelni. Mert én inkább rappelek, nem énekelek. Rap-versenyt pedig még nem rendeztek a televízióban, és nem is fognak.

A saját érvényesülésemet más módon kerestem meg. Nem nekem való a tehetségkutató versenyen való éneklés, most már korosztályomnál fogva is kevés lenne az esélyem, mert ez a fiatalok versenye, szépek és tökéletesek világa jelenik meg benne. Én ettől távol állok.

Az X-Faktor olyan típusú zenei valóságshow, aminek az igazi motiváló ereje a néző számára az, hogy hónapokon át tudja követni néhány ember sorsát, akik megküzdenek azért, hogy az ismeretlenségből feljssanak a csúcsokra. Az ígérete a valóságshow-k világának az, hogy tegnap még "senki" voltál, holnap sztár leszel, lakást, autót kapsz.

Az emberek megélnek  olyan drámai felemelkedésekett, küzdelmeket, bukásokat, ami számukra érdekes, melyek bizonyos értelemben segítenek feldolgozni a valóságot. A saját életüknek a nehézségeit visszalátják, azt, hogy küzdeni kell a megmaradáshoz. Kicsit olyan, mint a magyar népmesék. Az a dramaturgia hozza a legnagyobb nézettséget, hogy a legkisebb fiú indul el, és övé lesz a királylány, a fele királyság, aranyerdő, aranyalma.