Még senki sem bizonyította, hogy az angyal, a Mikulás és a Jézuska, a fő ajándékosztogatók nem léteznek – válaszol Szalay Zsuzsanna pszichológus arra a kérdésünkre, hogy mondjuk-e vagy sem gyermekünknek, hogy az angyal vagy más, legendás, mesebeli lények hozzák a karácsonyfát, az ajándékokat. A még nem szülők és a szülők egy része ugyanis úgy gondolják, hogy ez csupán a gyermekek hülyítése.

Mindenképp jó, ha hagyjuk a mesevilágukban élni a gyerekeket, akiknek életkori sajátossága a mágikus tudat. Kegyetlennek, sőt, bár pszichológusként nem szívesen mond ilyet, de bűnnek nevezte Zsuzsa azt, ha megfosztjuk gyermekeinket az angyal, a Mikulás, Jézuska meséjétől.

Felkészülés a csodára

Az egészen kicsi gyerekek, úgy hároméves korig nem választják szét a mesét a valóságtól. Számukra a beszélő kutya, a boszorkány ugyanúgy valóság, mint az ugató. A nagycsoportosok, 4-6 évesek már kezdik megkülönböztetni a meseelemeket a valóságtól, kettős tudatuk van, de még mindig jellemző az, hogy szívesen élnek az illuzórikus világban. A meseolvasás előtt, aminek eddig a hasznosságát nem kérdőjelezték meg, sem jelentjük be gyermekünknek, hogy most egy nagy hazugságot fogok mondani, fiam, hallgasd figyelmesen.

A pszichológus kiemelte a felkészülési időszak jelentőségét az ünnepekre. A rituáléknak, az angyalvárásnak nagy szerepe van abban, hogy a gyermek megtanulja elválasztani a hétköznapokat az ünnepektől. El lehet mondani gyermekünknek, aki még esetleg túl kicsi a karácsonyi ünnepkor komplexitásának megértéséhez, hogy karácsonykor egy kisgyerek születését ünnepeljük.

Mit hoz az angyal?

Figyeljük a gyereket. Szerencsések vagyunk, a gyerekek ugyanis kerekperec megmondják, mire vágynak. A pszichológus azt tanácsolja, ne egyszer használatos, csillogó-villogó játékot küldjünk az angyalnak, hanem olyat, ami megmozgatja a fantáziáját, és multifunkcionalissá válik. A kisautó lehet egyszer az alagútban futkározó jármű, máskor segíthet anyának a vasalás tökéletesítésében, vagy a kerekei nyomhatnak mintát a gyurmába. Az agresszióra serkentő játékoktól, puskáktól, kardoktól és műanyag dzsíájdzsóktól is óvná a kisdedeket a szakember.

Mindenképp olyasmi legyen, aminek örül, de ne teljesen ő szabja meg, mi legyen az. Például, ha valami olyasmire vágyik, amit mi nem szívesen látunk a lakásunkban, mert giccses vagy éppenséggel ártalmas, arra mondjuk azt, hogy ilyet az angyal nem fog hozni.

Semmiképpen se a saját vágyainkat nyomjuk rá, nem biztos, hogy gyermekünk szeme felcsillan attól a Barbie-tól, vagy énpicipónimtól, esetleg pisilős babától, amire a mi nyálunk csorgott a német televíziók reklámjait látva.

A pszichológus, a trendekkel ellentétben, fontosnak tartja, hogy a gyerekek a nemi szerepeiknek megfelelő játékokkal játsszanak. A kislányok babázzanak, főzőcskézzenek, a kisfiúk pedig autózzanak, építsenek. Persze, a kislányok is autózhatnak időnként, ha akarnak, a kisfiúk is babázhatnak, de ne erőltessük rájuk az uniszex magatartást. Ez a későbbiekben a gyermekek pszichoszexuális fejlődésében zavarokat okozhat.

Hercegnői rózsaszín, a szülők hányingere

Zsuzsa elmeséli, hogy az ő lánya épp a hercegnős korszakában van, otthon minden rózsaszín, már káprázik a szeme a sok hercegnőtől, rózsaszín dologtól, de ezt teljesen normálisnak tartja. Az nem lenne normális, ha egy tizenéves járna babarózsaszínben és vágyna aranytopánkára karácsonyra.

Ha valami olyasmire vágyik, amitől mi szülőként, rokonként nagyon messzire dobjuk az agyunk, próbáljunk meg kompromisszumot kötni. Például Diszkó Barbie-t nem hoz az angyal, de Könytáros Barbie-ról lehet szó. Nem valószínű, hogy a híres piszkafától lesz anorexiás a lányunk. A tiltás soha nem vezet jó eredményre, a gyerek csak azért is azt fogja akarni és tenni, amiről szerintünk szó sem lehet. Úgyhogy vegyünk minél több rózsaszínt, akkor elege lesz belőle.

Popsitörlő helyett

Olyasmivel lepjük meg, aminek nincs direkt felhasználási célja: egyik percben oszlop a várkastélyban, a másikban pedig lehet mikrofon. A gyerekek legszívesebben a popsitörlőt nyitják-csukják, a kenyérbelet morzsolják szét a nappali szőnyegén, vagy a tölcsérrel trombitálnak, fakanállal kardoznak, de ilyesmit ugye nem hoz az angyal.

Ha nem ismerjük annyira a gyereket, akinek az angyalai leszünk, hívjuk fel a szüleit és kérdezzük meg, mire vágyik. Amennyiben azt a választ kapjuk, hogy jaj, ne költsd a pénzedet, ne vegyél semmit, az alábbiak közül választhatunk:

0-1 éves korig: rágókák, egész kisgyerekeknek ajánlott autók, babák, foglalkoztató játékok, zörgők, csörgők, fürdőjátékok, nagyobb elemek, amelyeket meg tudnak fogni, de lenyelni nem.

1-2 éves kor között szívesen játszanak az egymásba rakosgatható edényekkel, formákkal, már egymásra tudnak tenni néhány nagyobb fa építőkockát. A színes képeskönyvek, leporellók is lekötik a figyelmüket. A pszichológus azokat ajánlja, amelyek a három alapszín felhasználásával készülnek. A rendkívül divatos babócákat, annapetigergőket nem szereti a szakember, de a gyerekek imádják. Válasszunk olyan könyvet, amelynek az irodalmi-illusztrációs és ideológiai elveivel egyetértünk, hogy ne kelljen minden este olyan könyvből olvasnunk, amelyet legszívesebben máglyára küldenénk. Vásárolhatunk továbbá gyerekdalokat, mondókákat tartalmazó cédéket, lemezeket, melyeket az egész család hallgathat.

A 2-3 éves gyermekek már fogékonyak a történetekre, vehetünk nekik autót, motort, egyéb járműveket, kicsi edényeket, illetve olyan tárgyakat, amelyekkel a család együtt játszhat, és mindenki kreativitását fejleszti: ilyenek a gyurma, az ujjfestékek, színes kréták, a bábok.

A 3-6 éves gyermekeknél már hangsúlyosabbak a szerepjátékok. Ők szintén kaphatnak autókat, babákat is. Kiemelte a pszichológus a társasjátékok szerepét, ezek a gyerekek ugyanis már többnyire képesek az együttjátszásra. Olyan játékot vegyünk, mely az egész család számára élményt nyújthat. Hozhat még az angyal sportfelszereléseket, korcsolyát, sít, szánkót, hangszereket, vagyis olyasmit, amiből hobbi, szakma is kialakulhat, attól függően, hogy a gyereknek mire van hajlama.

A kirakós játékok fejlesztik a térérzékelésüket, kézügyességüket, memóriájukat, asszociációs képességeiket.

A gyerekeknek ne vegyünk ruhákat, annak nem igazán örülnek, főleg nem a zokni-bugyi-harisnya-sapka-sál együttesnek. Kivéve, ha kedvenc mesefiguráikkal díszítettek, vagy valami olyan elem van rajtuk, bennük, amit a gyermek különösen kedvel.

A kislányok esetleg kedvelhetik még a csecsebecséket, fésűt, hajcsatot, egészen korán örülhetnek a szép ruhácskáknak, a fiúkra ez nem annyira jellemző.

A zsaroló angyal

„Ha rossz leszel, nem hoz az angyal ajándékot!" Simogassa meg a buksiját helyettünk az a szülő, akinek még sohasem hagyta el ünnepek előtt a száját a bűnös mondat. A szeretet ünnepe ugyanis nem arról szól, hogy megérdemelten kapjunk ajándékot. Azért kapunk ajándékot, mert úgy szeretnek, amilyenek vagyunk. Azért a zsarolós szülők se kövezzék meg most hirtelen magukat, vannak esetek, amikor nem jut az eszünkbe más fegyelmező eszköz, vagy épp ez a leglájtosabb az összes közül. Inkább mondjuk azt, hogy ha így viselkedsz, szomorú lesz az angyal. Garantáltan meghatódnak a csemeték.