A Szigeten Lemmy Kilmisternél volt a backstage-ben, a Tankcsapdával együtt – Zoli azonban nemcsak a Motörhead nagy rajongója: a Boca Juniors és Argentína válogatottja, illetve az Újpest foci- és jégkorongcsapata, no meg a finn hokiválogatott mind „játszanak nála".

Frontember a nevét viselő Karteben, dobol a Sex Actionben, közben pedig televíziós és színházi fellépéseket is vállal – sok a meló, de szerencsére jut idő a kutyákra és a focira is. No meg egy interjúra az udvarhelyi motoros találkozón.

Nemrég olvastam, hogy ún. állatvédőrök lettetek a feleségeddel. Ez miben áll?

Ha teljesen pontos akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy a feleségem lett az, én csak tiszteletbeli vagyok. Nem csináltam végig a tanfolyamot, mert a zenekari elfoglaltságaim mellet színházban is dolgozom. Nehéz, hogy még állatvédőrködjem is, de mindenben segítem őket, amennyiben tudom: adom az arcomat bármilyen olyan dologhoz, ami az állatokat védi vagy menti. Nagyon nagy kutyabarát vagyok, de minden állatot szeretek.

Argentin dogjaid vannak...

Igen, de a Diego, aki olyan volt, mint a kisfiam, sajnos tavaly meghalt ötéves korában. Tényleg hetekig nem lehetett beszélni velem. Azóta van egy új, a Leónka, egy három éves kan, őt is nagyon szeretem, meg a Donna régi szuka, ő hat éves. A feleségem a Magyar Argentin Dog Egyesület elnöke, egyébként egy állatorvosnál dolgozik asszisztensként, tehát teljesen kitölti az életét ez a dolog.

Tudom, hogy rettenetesen nagy argentin foci, meg Boca Juniors-szurkoló vagy...

Abszolút!

... és ez mind onnan jön? Maradona miatt kapott Diego nevet a kutya?

Persze! Ez mind oda vezethető vissza, hogy én nagy Argentína-rajongó vagyok. Nem csak futballban, hanem rögbiben is. Szeretem az argentin népet, rengeteg argentin barátom van, akik Magyarországon élnek, ott dolgoznak. Elég jól beszélem a spanyolt és főleg ezt az argentin akcentust tanultam.

Egyébként egyszer rendeltem Madridban egy kaját és azt mondták., hogy te argentin vagy. Mondom, nem, magyar. De miért beszélsz argentin akcentussal? Mert argentinoktól tanultam.

Nézted most a Copa Americát?

Néztem. Hát nem voltam túl boldog. Abban igen, hogy Uruguay nyert, mert a hiedelemmel ellentétben nem ősellenségek, hanem Uruguay az egyetlen barátja Argentínának Dél-Amerikában. A többivel mind rossz viszonyban vannak – az argentinokat mindenki utálja Dél-Amerikában és vice versa.

A legnagyobb sértés egy argentinnak azt mondani, hogy bolíviai. A brazilok a fő ellenség, de Uruguay a kistestvér: nem is külön ország, hanem argentin gyarmat. Úgyhogy az vigasz volt, hogy ők nyertek a Copán.

A kutyázás nem ebből adódott, de az, hogy argentin dogunk lett, az argentin-szeretet miatt lett, aztán beleszerettünk a fajtába. Nagyon jófajta kutya, családbarát, tök jól kezelhető, mindenkinek csak ajánlani tudom, de foglalkozást igényel: ha nem foglalkozol vele, akkor elkanászosodik könnyen, át akarja venni a főszerepet és az bizony meleg, mert megvan hozzá a fizikuma.

Ganxsta Zolee és a Kartel a Félszigeten, 2010-ben

Mi alapján döntöd el, hogy milyen produkciókban veszel részt?

Szimpátia és tetszés. Ha úgy érzem, hogy számomra nem kellemetlen és nem ciki, akkor bármilyen felkérést elfogadok. A pénz is dominál sokszor, persze, mert most már családom is van. De nem mindig az a fő mozgatórúgó, az számít a legjobban, hogy mihez van kedvem és mihez nincs.

Van néhány olyan dolgom, amit az emberek nem értenek, pedig tök jó dolog. Részt veszek egy Michael Jackson-táncban, rappelek – jó csapat jött össze. Michael Jacksont utálom, de elismerem, hogy egy komoly pali volt a zene történetében. Én sose hallgattam, de ettől függetlenül beszállok és rappelek egy verzét a Black or White-ban, azt mindenki ismeri.

Tóth Gabi énekli a dolgot, a megasztáros lány. Jó rocker csaj, rockzenekarban dolgozik, ugyanazokat szereti, mint én – AC/DC, Motörhead – szívesen dolgozok vele, haláli jó fej. Van lé is, persze. De ha fel kellett volna lépni olyanban, ami nekem kellemetlen, akkor hiába van lé, nem fogom elvállalni. Amiről úgy érzem, hogy belefér az én egyéniségembe, azt én elvállalom, amit nem, azt nem.

A Jack Jack zenekar is nagyon érdekes projekt volt, készült rólatok az ún. Rockumentumfilm: te voltál benne Mester Tomival, Papp Szabival és Tóth Tibivel – hová futott ki ez?

Nem oda, ahova kellett volna. Úgy érzem, hogy sokkal több volt benne, habár nem azt mondom, hogy teljesen vége. Olyan, mint a Szovjetunió: nem halt meg, csak pihen. Tetszhalott állapotában van a Jack Jack, s hogy mikor élesztjük fel, nem rajtunk múlik.

Mester Tomi ott eléggé erős vezéregyéniségnek mondható és én abszolút szívesen is vettem, hogy ő vezeti ezt a csapatot, ami spontán alakult meg a Szigeten egy dumálás kapcsán. Utána filmet csináltak belőle meg elkezdett komolyodni a dolog.

Hülyéskedésből alakult, halál komolyan nem megcsinált dolog volt. Egy kamerával vette valaki, marháskodott – abból kibontottunk egy filmet, jött, hogy te, ne csináljunk ebből egy komolyabb dolgot? Az volt az alapja, azért van a film elején az amatőr felvétel, abból jött ki. Tomi kézbe vette, nagyon jól csinálta – ő egyébként kiváló zeneszerző. Neki is az a híre, hogy az a purnyák gyerek. Nem! Kiváló zenész, kiváló szövegíró, nagyon értelmes fiú és egy kiváló mulatós társ. Egy igazi rock and roll srác, nagyon örülök, hogy együtt dolgozhatok vele. Nincs még vége, majd feléled.

A Kartelnek mi az útja? Két éve jelent meg az új lemezetek, az Amikor már azt hitted, hogy vége.

A Kartellel úgy hasítunk, mint még soha. Olyan időszakot élünk, mint 1999-ben – akkor volt egy nagy hasításunk a Helldorádó lemez kapcsán. Most nem tudom, hogy mitől, mert ma már lemez kapcsán nem lehet hasítani. Nincs lemezeladás.

A dolog megint elkezdett működni, de úgy, hogy csak augusztusban van vagy húsz-huszonöt bulink, az azért nagyon erős. Papp Szabiék (Supernem zenekar) ránéztek az oldalunkra és azt mondták, hogy „Zoli, menj már a picsába! Mér' van ennyi bulitok, honnan?!" Mondom, nem tudom, jönnek a felkérések, mindenhol minket akarnak, főleg az egyetemi klubokban.

Van ez a Tengertánc című számunk. Ezzel úgy bejöttünk az egyetemi körökben, hogy minden egyetemi bulira minket hívnak. Évközben száz ilyenen vagyunk, ezeken kívül vannak a fesztiválok. A Szigeten kívül minden fesztiválon voltunk, legtöbb helyen nagyszínpad, főzenekar, Tankcsapdával.

Többször is találkoztunk Lukácsékkal, tök jó barátok vagyunk, most legutóbb Motörhead-en találkoztunk szerdán: bent voltunk a backstage-ben Lemmyéknél, ott volt Lukács és Fejes. Nagyon hasít a dolog, valószínűleg azért, mert nagyon elkezdtünk dolgozni vele. Ma már semmi sem működik magától, úgy, hogy csinálunk egy lemezt, hátradőlünk, s hívnak. Az nem megy.

Én utálom a számítógépet, de kell Facebook, kell csinálni kisfilmeket, hirdetni, ilyen forma, olyan forma, ahol lehet nyomulni. Csak úgy működik. És közben írjuk az új lemezt, mert attól függetlenül, hogy nincsen lemezeladás, kurva fontos, hogy legyen új anyagod, új lemezed. Attól működik a zenekar, akkor lépsz előre, nem azt látják, hogy a saját tribute-zenekarod vagy, hanem hogy folyamatosan működik a csapat.

Ezért a Sex Action-nel meg a Kartellel is csináljuk az új lemezt, a Kartellel már kilenc szám kész. A Sex Action-nel meg szinte kész az anyag, csak arra várunk, hogy a kiadóval létrejöjjön a megállapodás, hogy mehet, és akkor felvesszük.

A Kartellel is majdnem kész vagyunk, pedig csak tavasszal akarjuk kiadni. Tizenhatot csinálunk, és akkor válogatunk. Nem az van, hogy mindent felpakolunk, tényleg csak a vaserőseket. Nagyon komolyan dolgozunk, és én nagyon szeretem csinálni, a zene a fő csapás nekem, bármit is csinálok.

A zene marad most már erre a hátralévő időre. Mondjuk, még van időm: nézem a Lemmyt, ő most hatvanöt éves, akkor nekem minimum van még egy huszasom.

Fotó: Mátyás Szabolcs