Leskovics Gábor (Lecsó) a Pál Utcai Fiúk vezetője majdnem harminc éve, de néhány éve a Kiscsillag zenekar oszlopos tagja is – a zenekarokról, koncertekről, lemezekről, letöltésről beszélgettünk vele.

A Pál Utcai Fiúk zenekar néha tetszhalottnak tűnik, de azért koncerteztek – mennyire aktív most az együttes?

Annyira azért nem tűnhet tetszhalottnak (mosolyog). Illetve lehet, hogy azért tűnhet, mert a sajtóban nem követnek minket. A zenekar lassan harminc éves lesz és egy-két évet leszámítva, főleg a kilencvenes évek elején nagyon pörgött. Akkor voltunk igazából sokat a médiában, de nagyon sosem voltunk elkényeztetve.

De hát ez ilyen, mi nem vagyunk ilyen híres médiaszemélyiségek, nem is erről szól ez az egész zenekar, én azt mondom, hogy ez jól van így, ahogy van. Az utolsó tizenöt évben is úgy van a zenekar, hogy ősszel megyünk klubokba, nyáron fesztiválokra, mindenhol jó hangulatúak a koncertek, például az orfűin is alig lehetett beférni a sátorba.

A zenekarnak ilyen közönsége van, mert tényleg a közönségünk tartja életben a zenekart – egyrészt, mert nyilván mi is dolgozunk. Az így nyilván nem lenne elég, ha csak a régi számaink lennének és a régi közönség, mert akkor egy idő után elfogynának ezek az emberek. Nem sűrűn adunk ki lemezt, de ami eddig volt, az mindegyik működött.

Legutóbb három éve jelent meg új album, a Legelő, de utána is jelentek meg dalok, például a Balatonszepezd című.

Igen, az a következőn lesz rajta. Idén ősszel szerettük volna, de az már biztosan nem lesz meg. Egyrészt részemről is nehéz, mert a Kiscsillaggal is csináljuk az új lemezt, s a többiek is több produkcióban is részt vesznek. A basszusgitárosunk, Varga Laca a Hiperkarmában van, ami most újra elkezdett játszani, mindenkinek van valami, és ez egy picit szétszórja az erőket. Nyilván nem ez az ideális állapot, de ez valahogy az évek alatt így alakult mindenkinek.

Balatonszepezd

Nincs olyan, hogy egyik zenekaromat jobban szeretem. A Kiscsillag az elején hobbizenekarnak indult, tehát az elején ezt simán abba lehetett volna hagyni, de most már ez az életemnek ugyanolyan fontos része lett.

Volt olyan periódusod, amikor három zenekarban is játszottál, hiszen a Kispál és a Borzban is állandó közreműködő voltál annak tavalyi megszűnéséig. A felbomlása hogyan érintett?

Engem úgy, hogy én Kispál és a Borz-rajongó voltam, nagyon szerettem a dalokat és nagyon megkönnyeztem azt a búcsúkoncertet, mert azt gondoltam, hogy ezek a számok ebben a formában már soha többé nem fognak így elhangzani, mert tényleg így néz ki a dolog.

Itt nem volt a háttérben, hogy jó, majd akkor két év múlva újra, itt nincs ilyen. Én tudom, hogy ez... De bármi megtörténhet és én kívánom, hogy úgy legyen, mert én ezeket a számokat még szeretném hallani, de úgy néz ki, hogy ez volt a vége. Nagyon fontos dalok azok, s remélem, hogy nemcsak nekem, hanem Magyarországon és másutt, sok magyar embernek jelentenek sokat.

Visszatérve a PUF-ra: a Legelő megjelenése után olvasgattam egy fórumot, amin az volt a vita tárgya, hogy letöltsük vagy ne a lemezt és ebbe te is belekapcsolódtál. És valaki feltette oda letölteni a lemezt – te hogy éled meg a zeneletöltést?

Természetes, hogy a tizenéveseknek eszük ágában sincs pénzt adni egy lemezért. Miért adnék pénzt azért, ami fent van az interneten? Eszükbe se jut. Egy zenésznek, aki fizeti a stúdiót és a lemezfelvétel kerül mondjuk egy-két millió forintba, annak mindenképen rossz. Most már az az ár sem jön vissza, ez a hátrány nyilván megvan.

De visszatértünk egy kicsit a hatvanas évekhez: ha valaki tud olyan számot írni, ami bejön az embereknek, akkor töltsék le és jöjjenek el a koncertre. Én azt kezdem észrevenni, hogy azok a zenekarok lépnek előre, akik koncerten jók, mert ha az embereknek tetszik egy zene, eljönnek koncertre és megnézik. Egy koncertet meg nem tudsz letölteni, ami koncerten jó, az megmarad.

Legelő

Ez a szakmának annak a részének nagy érvágás, akik ilyen playback-zenekarok voltak, mert ők a lemezeladásból éltek. Nekünk a lemezeladás sosem volt egy nagy bevétel, nálunk annyi pénz jött be, hogy kifizettük a stúdiót, vagy a kiadó kifizette, csináltunk egy videoklipet vagy ilyesmi. Most néha még annyi sem jön be, de sok koncertmeghívás van.

Nem is mondhatom, hogy ne így legyen, mert ezt nem lehet megállítani. Lehet, hogy lesz erre szabályozás, dolgoznak rajta, akkor lehet, hogy másképp lesz, nem tudom. Mindenesetre most, ilyen gazdasági körülmények között nem várhatom el senkitől, hogy ötezer forintot adjon egy cédéért.

Mert az megint más, hogy szoktak példálózni Amerikával, hogy ott a letöltés is fizetős, persze, de hát mások az arányok. Ott egy lemez két-háromezer forintba kerül és az egyáltalán nem vág földhöz. Mondjuk Angliában három sör ára. Ha itt is három sör ára lenne egy cd, akkor valószínűleg az emberek azt mondanák, hogy nem töltögetek én, elmegyek és megveszem. De hát mások a körülmények. Töltsék le és jöjjenek koncertre.