Első körben a Rózsa utca aszfaltjának feltöréséről szóló tervezetet vitatták meg, amely azért volt fontos, mert a város központjában elhelyezkedő utca köti össze a gazdaságilag igen fontos Kerekerdőt a főúttal és itt szeretnék lefektetni a Nabucco olajvezeték ránk eső részét.

Elsőként Szász Jenő, „a polgáriak mindenható ura" szólalt fel, aki a Rózsa utcában található csíkosfejű nádiposzáta kolónia védelmében kampányolt. A tervezet módosítását Jakab „bezöldült" Attila is támogatta, ő a galamb populációnak okozott stresszt nehezményezte és mintegy tiltakozásképpen elengedett egy galambot.

A galamberegetésre az újságból felocsúdó Fancsali „viccolvasó" Kálmán tiltakozott, mint mondta: nem nagyon tudja, miről van szó, de nem ért egyet vele, hozzá csatlakozott Incze „tüköravató" Csongor is. Erre válaszképpen Molnár „nem értek a focihoz, de megélek belőle" Miklós és Orbán „nem én vagyok a báró" Balázs vonultak ki a teremből, mint később kiderült, előbbi cigiszünetet tartott, utóbbi pedig sürgős folyó ügyeit intézte el a mellékhelyiségben.

Mint a mellékelt ábra mutatatja, a tanácsosok a szokásosnál is aktívabbak voltak

Utcákról lévén szó, felszólaláshoz folyamodott a „Széldomb őre", Balázs Árpád is, aki ennek apropóján utcanév-ötlettel állt elő: szeretné, ha a Széldomb ráeső részét Hét Vezér utcának, vagy ha úgy tetszik Álmos, Előd, Kond, Ond, Tas, Huba, Töhötöm névre keresztelnék.

Bunta „főbürgermájszter" Levente csendre intette a teremben ülőket és kérte, bizonyosodjanak meg az olajvezeték fontosságáról, majd aztán döntsenek, hiszen mint oly sok sajtóértesülésből tudjuk a puding próbája az evés.

Erre parázsvita alakult ki a tulipános társaság és a fenyőfások közt. Gálfi Árpád, a „betlenfalviak védelmezője" a megszokottnál is nagyobb decibellel hangoztatta véleményét, viszont a „depógármester úr" kezdetű hozzászólás mondanivalója így is süket fülekre talált.

A szavazatszámlálásnál Bodnár jegyző ismételten bebizonyította, hogy számára a matematikában nincs lehetetlen. Mivel többszöri próbálkozás után sem sikerült voksolásnál megszámolni a magasba lendülő kezeket, végül a középarányos kiszámítását a gazdasági szakbizottságra bízta. A bizottság egy természetesen pozitív számot kapott, az eredményt a procsesz vérbálba azonnal rögzítettek is.

A végeredmény minden városatyának elnyerte tetszését. A hepiendet a tulipánosok a Kisdolgaink, nagybajaink lapból vett „a munka nem es itt" idézettel nyugtázták, amire a polgáriak a No, kié a zújság? című kiadvány egyik fekete-fehér igazságával replikáztak. A nem mindennapi tanácsülés végére a pontot a polgármester tette ki, mondván: nem lényeges, hogy döntés nem született, fő, hogy dolgozzanak!