Számos, érdekes népi hiedelem, szokás kapcsolódik a szentestén elköltött ünnepi vacsorához. A régiek úgy tartották, hogy mindegyik, az ünnepi asztalra kerülő és karácsony előestéjén elfogyasztott ételnek varázsereje van - megóvja a bajtól, betegségtől a családot és bőséget, szerencsét, gazdagságot hoz a ház lakóira.

Amikor az égen feljött az Esthajnalcsillag, a család körbeülte a karácsonyi hímzett abrosszal megterített asztalt. A karácsonyi terítő csak ezen az estén, december 24-én kerülhetett az asztalra. Az év folyamán csak akkor vették elő, ha egy családtag megbetegedett - úgy tartották, gyógyereje van, ha a beteget ezzel takarják le, akkor hamarabb meggyógyul.

Az asztal alá a házigazda szénát, szalmát vagy egy cseréptálban árpát, búzát rakott - ezt másnap az állatoknak adták, hogy a következő esztendőben egészségesek legyenek. Az égen megjelenő Esthajnalcsillag jelezte: a család körbeülheti a megterített asztalt. Az ünnepi vacsora elköltése közös imádsággal kezdődött, aztán a „varázs erejű", egészséget hozó, a gonoszt messze űző, mézbe mártogatott diót vagy fokhagymát fogyasztották el. A diótörés izgalmas volt: az ép dióbél - egészséget, a rossz, betegeskedést jelzett. Az ünnepi menü első fogása a leves (szemes paszuly, köles) volt. A háziasszonynak gondja kellett legyen arra, hogy a kenyeret egészben tegye az asztalra - a babona szerint így bőven jutott belőle a következő esztendőben is. A szenteste fő fogása a levágott disznó húsával, szalonnájával bőségesen „fűszerezett" töltött káposzta volt. Tehetősebb családoknál hal is került az asztalra: a hiedelem szerint a halpikkely sok pénzt jelentett, aki pedig halat evett, annak gondja egy szál sem következő évben, a dolgai rendben haladnak, ő maga pedig úszni fog a boldogságban, mint hal a vízben. A mákos kalács, mákos tészta vagy mákos guba elfogyasztása is elmaradhatatlanul fontos volt: az apró mákszemek a bőséget, jólétet jelképezték. Volt, ahol úgy tartották: aki ezt eszi, annak jövőben „mákja" azaz szerencséje lesz a házasságban.

A vacsora befejeztével a ház asszonya egy almát annyi szeletre vágott, ahányan körbeülték az asztalt. „Amilyen kerek ez az alma, olyan összetartó legyen a család!"- így szólt a varázsige, aki pedig evett az almából, az bármilyen messze is ment az otthonától, soha nem tévedt el, mindig hazatalált. Az ünnepi étkekből morzsányit sem szabadott elpazarolni! Az ételmaradékot gondosan összegyűjtötték, mert a karácsonyi morzsának szintén varázserőt tulajdonítottak. Adtak belőle az állatoknak, hogy egészségesek legyenek, és a földre is szórtak belőle, hogy bőségesen teremjen. Az este további részében, egészen az éjféli szentmise kezdetéig, a család együtt virrasztott.