„Van, akit megnyúznak, Van, akit megsütnek, / Van, akit kitömnek, Van, akit megesznek, / Van, akit temetnek, Van, akit elvisznek, / Van, akit eladnak, Van, akit meghagynak" - szól a refrén a Hobo Blues Band Vadászat albumának egyik dalából. A zsákmány terítéken, szépen elrendezve címet is kaphatta volna a Vadvilág címen kedden megnyitott és április közepéig látható kiállítás.

Ezen nemcsak a Székelyföld, hanem Afrika vadvilága is megelevenedik, lévén, hogy a székely vadászok oda is szeretnek járni antilopra, gnúra, vagy a székelyudvarhelyi szempontból különös jelentőséggel bíró impala nevű állatra vadászni.

A kiálltás három terméből mindjárt az elsőben megijedhetünk, ha nem figyelünk, mert a sarokban egy lopakodó medve rejtőzik, a lámpafény félelmetesen világítja meg vicsorgó pofáját.

A második teremben szintén a medvék vonják magukra a figyelmet. Egészen közel lehet hozzájuk menni, belebámulni az üvegszemes arcukba, ők is visszanéznek valahonnan.

A ritka, de nagy tyúktolvaj hírében álló hiúz így néz ki közelről.

Feltűnően jó a preparátumok minősége, látszik, hogy a kiállításra a trófeákat rendelkezésre bocsátók, akiknek a nevét itt soroltuk fel, nagyon adnak nemcsak a vadászatra, hanem arra is, hogy a zsákmány szépen legyen kitömve. Némelyik mintha élne, mégis mozdulatlan.

Az egyik legaranyosabb pofija a mormotának van. Sokat alszik, és szép, nagy, fejlett metszőfogai vannak. A legszimpatikusabb figura az egész kiállításon, igaz, az egyik legkisebb is.

Mellette már veszélyesebb, de csak darabokban megtekinthető vaddisznók vannak. A preparátumok némelye mintha mosolyogna, a vaddisznóra ez nem feltétlenül érvényes.

A harmadik teremben Afrikában elejtett állatok preparátumai láthatók. Mindjárt egy antilop, amiről eszünkbe jut az ócska gyerekkori szóvicc, miszerint Romániában nemcsak Anti, hanem mindenki lop. Van mellette több kudu és gnú is.

Székelyudvarhely szempontjából különös jelentőséggel bír ez az impala nevű állat: a város második körforgalmának hivatalos megnyitóját a rossznyelvek szerint azért halasztották el, mert állítólag a polgármester abban az időben éppen impalára vadászott Afrikában. Sokan azóta is Impala-térnek hívják a kórház előtti körforgalmat. Az impala egyébként egy kecses, csinos állat, a kiállításon kettő is van belőle, ez az egyik.

Az impalához képest óriási feje van a kafferbivalynak, még a medvéét is meghaladja az agytérfogata – eléggé kiszámíthatatlan állat, ha kibolondul, addig nem tágít, amíg el nem pusztítja ellenségét. Szerencsére, a Szejkén vagy a Szarkakőn nincs belőlük szabadon, így nem kell félni tőlük. Szép, nagy buksijukat egészen közelről is megcsodálhatjuk.

A gepárd elméletileg a világ legyorsabb állata élve, a múzeumi példány sajnos 0 óra/km sebességgel halad. Az ő arca már nem annyira kedves, mint a szomszéd teremben levő mormotáé, de a kitömő mester rajta is szép munkát végzett, mert az állat így megmarad az örökkévalóságnak. Ha nem lőtték volna le, akkor eddig elpusztult volna valahol Namíbiában.

A zebra és az antilop nem mindig férnek jól meg a szavannákon egymás mellett, ám a Haáz Rezső Múzeum felső kiállítótermében kénytelenek szomszédkodni. Nem néznek ki rosszul, a zebra pedig egyedül is nagyon jópofa, kedves állatnak tűnik.

Érdemes jó sok időt rászánni a kiállításra azoknak, akik szeretik az állatokat és szoktak Animal Planetet vagy NG Wild-et nézni.

Legfőképp pedig a gyerekeket tessék elvinni erre a kiállításra, mert az interneten vagy a National Geographicon látható kafferbivaly vagy zebra feje itt teljes élet-, de inkább halottnagyságban is megtekinthető. A falakra szerelt tárolókban kék, piros fényben kukucskálhatók meg az állatok, néhányuk bundája külön megsimogatható, és a terem közepén található asztalkán a nyomaik is megfejthetők. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, hogy egy medve körülbelül mekkora egy kiránduló gyermekhez viszonyítva, pláne akkor, amikor dühösen két lábra áll. A kicsiket pedig készítsük fel, a kiállítás csontvázfejekkel kezdődik.