A magyar szervezésű jótékonysági verseny és túra Budapest és Mali fővárosa, Bamakó között zajlik már 2005 óta. Idén egy udvarhelyi motoros is részt vesz az embert próbáló megmérettetésen, ráadásul az afrikai távot két keréken szeretné teljesíteni. A székelyudvarhelyi Lázár Árpáddal (becenevén Kutyával) a „fapados Dakarként" is emlegetett túra hogyanjairól beszélgettünk.

Udvarhely Budapesttől is messze van, de Bamakótól még messzebb. Hogy jön az ötlet, hogy egy ilyen versenyen, túrán elindulj?

Nagyon régóta követem a Dakar Ralit és amióta elindult a Budapest–Bamakó-rali nagyjából azt is végigkövettem. A Dakar elérhetetlen egy egyszerű, hétköznapi ember számára, több szempontból is. Az már egy kemény sportteljesítmény, a Bamakó ehhez képest egy egyszerű kaland, ami nem csak a sportteljesítményre van kiélezve, és úgy gondoltuk, hogy meg is tudjuk csinálni.

Sokan álmodozunk ilyen és ehhez hasonló kalandokról, ahogy a Dakart is sokan nézzük, mégsem jutunk el soha. Az álmodozás mikor és hogyan vált konkrét cselekvéssé?

Először dokumentálódtunk, megnéztünk régi Bamakós történeteket, fotókat, követtük az eseményeket. Ezzel párhuzamosan, az elmúlt években több nagyobb motoros túránk is volt, amik akár meg is haladták ezt a távot. Úgy láttuk, képesek vagyunk végigcsinálni és technikailag is beleférünk.

Ezután jött az anyagi oldala, felmértük, hogy mindez mennyibe is kerül. Egy adott pillanatban, ez még 2013-ban volt, úgy döntöttünk, hogy a 2014-es futamon részt veszünk. Be is neveztünk 2013 januárjában – minél hamarabb nevezel, annál olcsóbb –, de végül egészségügyi okok miatt nem tudtam elindulni.

Többes számot emlegetsz...

Igen, mert itt egy baráti társaságról van szó, akikkel együtt szoktunk motorozni, és együtt döntöttük el, hogy megyünk. Udvarhelyi induló egyedül én vagyok, a többiek Zilahról, Szatmárról jönnek. Transilvania 4 Africa Team a csapat neve és öten indulunk motorral.

Említetted, hogy már voltak nagyobb túráitok. Merre motoroztatok?

Eddig összesen 31 országban voltam motorral, de ezek többnyire egyhetes kirándulások voltak, 2500-4000 kilométer közötti túrák. Volt két kiemelkedő is, az egyik 7800, a másik tízezer kilométer, pontosabban 9982. Az első túra alkalmával a Fekete-tengert motoroztuk körbe, a hosszabbik túránk az idén volt, Európa legészakibb pontjához mentünk el Norvégiába, Nodrdkappba.

Egy ilyen motoros túrát hogyan képzeljünk el? A motorra felpakoljátok a sátrakat, váltás ruhát, konzerveket és elindultok, vagy a motoros kabát belső zsebébe csúsztatjátok a bankkártyát és lábatok közé veszitek az utat?

Ilyenkor rengeteget kempingezünk, ezért teljes kemping-, motoros-, és szervizfelszerelést viszünk magunkkal. Egy kevés élelmet is, viszont van nálunk főzőkészlet, és menet közben szerezzük be szükséges élelemet.

Ez leginkább Európában van, ha keleten járunk, ott sokszor egyszerűbb megvenni a kész ételt, hiszen 2-3 euróból már lehet egy jót enni. Amikor találunk olcsó szállást, mondjuk öt euróért, akkor inkább azt választjuk, mert időigényes minden nap a sátrat felhúzni, lehúzni, összeszedni. Norvégiában többnyire kempingeztünk.

Milyen ritmusa van egy ilyen túrának, mennyit mentek egy nap alatt?

Mivel csak a fő útvonal van megtervezve, a napi leosztás mindig változik. A tervezés úgy indul, hogy amikor kinézem, hogy hova szeretnék menni, akkor egy térképre felteszem az érdekes pontokat, amiket meg szeretnék nézni, és utána kötöm azt össze. Így tudok egy hozzávetőleges kilométerszámot, de napra nem osztom le. A szebb helyeken lassan megyünk, megállunk, a lényeg, hogy soha nem sietünk. A Nordkapp túrán napi 529 km átlag jött ki, igaz, hogy itt voltak összekötő szakaszok is, amit autópályán tettünk meg.

A Budapest–Bamakó szakaszon mire vállalkoztok?

Ez egy kicsit másfajta dolog, az én olvasatomban már picit „túlszervezett". Természetesen ettől még megvannak a kihívások, de itt például már lesz egy kísérő autónk is, ami leviszi a motorokat Afrikába és vissza. De itt sem lesz egyszerű, megkapjuk az itinert (útiterv) és az esti találkozó pontot, onnantól mindenki maga kell, hogy boldoguljon. Mi a túra kategóriába neveztünk, tehát nem időmérő verseny, hanem pontokat kell keresni, inkább tájékozódási verseny. Az itineren meg van adva egy, a szervezők által javasolt útvonal, de mindenki arra megy, amerre akar, a lényeg, hogy estére beérjen a találkozási ponthoz.

Mivel ez az egész Budapest–Bamakó-rali inkább az autósoknak van szervezve, mi ezt egy kicsit átalakítottuk. Nem igazán lehet télen Európán végigmotorozni, ezért mi a motorokat levisszük Afrikába, s igazából nekünk onnan indul a futam. A hivatalos rajt január 16-án Budapesten van, és ezt követi a négy napos szupermaratoni szakasz, ez arra van, hogy az emberek leérjenek Tangerbe. Onnantól viszont minden napra meg van szabva a szakasz és a szálláshely, illetve hogy honnan indul a következő napi etap. Ha valaki lemarad, mondjuk technikai okok miatt, az sem gond, a lényeg, hogy a következő szálláspontnál csatlakozzon.

Rengeteg induló van, 600 nevező volt, ebből 480-an indulnak, az ebola-járvány miatt többen visszaléptek. Mi is csak november vége fel döntöttük el véglegesen, hogy indulunk.

Így mekkora távot fogtok motoron teljesíteni?

Ez nagyjából 6500 kilométer lesz.

Hogyan készülsz a megpróbáltatásokra?

Elég sokat edzettem, amíg lehetett, motoroztam. Ezzel párhuzamosan bicikliztem, szaladtam, heti rendszerességgel úszok. De nem vittem túlzásba, az átlagnál egy kicsivel jobban odafigyeltem a fizikai állpotomra. Segített a norvégiai túránk is, igaz, hogy aszfalton volt, de azért az is egy kemény tapasztalatot adott.

A felkészüléshez tartozik, hogy már hetekkel az indulás előtt beadattam magamnak az oltásokat. A sárgaláz elleni oltás kötelező, anélkül be sem engednek Afrikába. Ezen kívül még öt oltást adattam be, többek közt hepatitisz A, B, és diftéria ellenit, tetanuszt, illetve malária ellen gyógyszert kell szednem.

A motort is fel kellett készíteni az útra. Én egy egyhengeres 690-es KTM motorkerékpért használok, ami egy alap motor. Ezt egy kicsit átalakítottam, ami azt jelenti, hogy alapból van egy 12 literes tankja, amit megtoldtam még egy 14 literessel, így egy tankolással akár egy napot is (500+ km) tudok motorozni. Csomagtartó-rendszert építettem rá, a fejidomot megmagasítottam a szélvédelem miatt, a navigációs készülékeknek egy felfogatórendszert, illetve áramellátást biztosító aljzatot tettem. Az eredeti ülés helyére egy ergonomikusabb, kényelmesebb nyereg került.

Ennek az akciónak van egy szociális oldala is, a nevezők a túra során különböző adományokat, segélycsomagokat juttatnak a fekete kontinensre. Ebben van szerepvállalásotok?

Ez most a fájó pontom, ez a fele sajnos nem sikerült a legjobban, mivel csak nagyon későre döntöttük el, hogy indulunk, már nem maradt idő egy komolyabb adománygyűjtés megszervezésére. Tavaly viszont a többiek megnyerték a Mária Terézia-díjat, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb adományozók voltak. A segélyszervezet mindig közzétesz egy listát, hogy mire van éppen szükség, így most ez alapján mindenki otthonról visz amit tud, például mobiltelefont, élelmiszert.

Hozzávetőleg mennyibe kerül egy ilyen kiruccanás?

A nevezési díj változó, minél hamarabb regisztrálunk, annál olcsóbb. Ez 250 eurótól kezdődik és felmehet egészen 750 euróig a motorosoknál. A túraköltségek a tavalyi tapasztalatok alapján várhatóan 2000-2500 euró körül alakulnak majd. Nagyon odafigyelünk a kiadásokra, a tavaly a fiúk egy jó fél évet szántak az előszervezésekre, így a tavalyi tapasztalatokra hagyatkozva idén már sokkal könnyebben és gyorsabban ment.

Mi tudtok tenni abban az esetben, ha egészségügyi vagy technikai gondotok akad? Tudtok segítséget kérni, vagy teljesen magatokra vagyok utalva?

Nem vagyunk teljesen magunkra utalva, a futam végén jön két autó orvosokkal, akiket gond esetén értesíthetsz, oda jönnek, amennyiben meg tudod adni a koordinátáidat. De máskülönben magadra vagy utalva.

A csapatból az egyik srác egy nagyon ügyes szerelő, és amennyire lehet, fel vagyunk készülve pótalkatrészekkel és szerszámokkal. Ettől még megtörténhet, hogy olyan gond adódik, amitől az ember feladni kényszerül a túrát. Akkor, ha olyan állapotban van, beül a kísérő autóba, és úgy jön tovább, igaz az már a legrövidebb és többségében aszfaltutat jelenti.