Egy Bethlen-negyedi tömbház második emeleti lakásnál kopogtattunk, ajtó nyitás után, már rúgtuk is le a cipőt magunkról. Házigazdánk gyorsan megjegyezte: „jaj, ne húzzátok le, megbánjátok", és már nyomta is kezünkbe a papucsot. A háromszobás lakás hátsó, műteremmé alakult szobájába invitált, ahol egy emberi mellkassal találtuk szembe magunkat.

Természetesen nem volt igazi, csupán vázlat, akárcsak a szobában található, plakátoknak is megfelelő alkotások. Agyag jobboldalt, forgótárcsa középen, számítógép, könyvek a fal mellett, és udu dobok mindenhol, még a másik szobában is.

Az elején még udu dobnak hívjuk, mint amikor valakivel megismerkedünk, előbb a teljes nevén, majd a jól ismert becenevén szólítjuk – így lesz később belőle csak simán udu.

Afrikai törzsi hangszerről van szó, kerámiából készül, és amellett, hogy ütős hangszerként szolgál, dekoratív tárgynak sem utolsó.

Fülöp György, szobrász, keramikustól azt kérdezzük, hogy miért készít udukat, hisz nem egy tradicionális eszköz mifelénk.

„A mesterségem keramikus, és ezt is abból készítik eredetileg. Az Interneten találkoztam vele, úgy jött az ötlet, hogy gondolkoztam, mit tudnék diplomamunkának csinálni. Emellett döntöttem, mert ennek később is hasznát tudom venni" – fogalmaz a keramikus, akinek komoly tervei vannak a dobokkal.

A diplomamunkája végül tényleg egy udu lett, és jól is sikerült, ahogy ő mondja "kauflandos kilencest" kapott rá, vagyis 8,99-et.

Afrikában a nők készítik, és a hiedelem szerint a férfiak nem érhetnek az agyaghoz, mert terméketlenekké válnak. Bár a férfiak nemzőképessége a tét, György elég sokat dogozott már agyaggal, de nem érzi a különbséget. „Én nem vagyok afrikai" – jegyzi meg nevetve.

Arra a kérdésre, hogy honnan szerzi be az agyagot – tudjuk mindannyian, hogy a földből, azért – György elmondja, hogy ez az agyag Németországból származik, ő Segesvárról veszi. Spéci alapanyagról van szó, mert ezt nem kell keverni, egyből lehet dolgozni vele.

„Nagyon fehér lesz, amikor magas hőfokon kiég" – magyarázza a német agyag előnyeit.

Nem törik könnyen a kerámia

Tíz udut mutat György, de folyamatosan készíti az újabbakat. A szobában negatívok, vagyis formaminták hevernek, egy halálcsillagnak tűnő félkész hangszer éppen szárad. Műtermi a hangulat.

Az udu készítése három szakaszból áll. Az első maga a megformálás, amikor még nedves az agyag, a második a száradás, és végül a kiégetés.

Először egy tenyérnyi agyagból formát készít, a vázlatot, ezt majd polisztirénből (iporkából) és gipszből is megformálja a megfelelő méretre, ez a prototípus. A prototípusról gyártja le a negatívot, ha ez kiszárad, akkor préseli bele az agyagot. Később szétszedi a negatívot, ekkor jön a csiszolás, kisebb hibák kiküszöbölése.

Egy hangszer 2-3 napon át készül, majd 2-3 hetet szárad, végül jöhet az égetés.

„Speciális kemence kell hozzá" – mondja György. Az égetés 1 100-1 200 Celsius fokon történik, amire nagyon kell vigyázni, ha túl alacsony, vagy magas a hőmérséklet, más hangja lesz a hangszernek.

Megrendelésre is gyárt udut, jelenleg egy, Ferencz Áron ütős hangszeressel közösen megtervezett nagyobb darabon dolgozik, amit mi csak halálcsillagnak hívunk formája miatt.

Ha már ütős hangszerről van szó, mi is kipróbáljuk, hisz ütni csak tudunk. Olyan érzés, mint mikor a kisgyerek kezébe játékot adnak. Óvatosan bánunk vele, mint egy hímes tojással, de kiderül, hogy elég masszív. Ha leejtenénk sem biztos, hogy összetörne.

„Akkor van baj, ha nincs kiszáradva, akkor törékeny, de ha kiégették, akkor lehet csattogtatni bátran" – mosolyog a hangszer készítője. Volt már rá példa, hogy elejtette a félkész dobot, ami össze is tört, aztán kezdhette az egészet elölről. Az már csak a sors fintora, hogy ez pont a vizsgamunkája volt.

Püföljük, forgatjuk, tesszük-vesszük az udut, aztán jönnek az instrukciók: a tenyered közepével üsd, és a lyukat. Így már értjük, miért nem szólalt meg eddig.

Kiderül, hogy György sem mestere az uduzásnak, most kezdett ütőhangszereken tanulni, de mint mondja, a gyártáshoz nem kellenek bonyolult mértani számítások, különösebb zenei tudás sem. A lényeg a formában van: „egy agyag test és rá két, vagy több lyuk, ennyi az egész" – összegzi.

Zenészek is kipróbálták, ők sokkal nagyobb élményt nyújtottak, mint a mi csattogtatásunk.

Ritka afrikai szépség

Rockzenekarok, világzenét, dzsesszt, flamencot játszó zenészek használják az udut, de nem egyszer akár népzenészeknél is felfedezhetjük.

Arról is megkérdeztük Györgyöt, van-e tudomása udukészítőkről, esetleg más érdekes hangszerekkel foglalkozókról.

„Erdélyben nem tudok ilyenről. Más hangszert, például cajonokat (ejtsd kahón, ládadob) készít Hátszegi Zsolt, vagy sámándobokat az oroszhegyi Boldizsár Raymond" – válaszolja.

Következő lépésként webshopot tervez alkotásainak, és, ha sikerül, akkor akár cajonokat, sámándobokat is vásárolhatnak az érdeklődők. Érdekességképpen, egy németországi katalógust is megnéztünk, amiből udukat is lehet vásárolni, egy darab ára 200 euró körül mozog. György ugyan még nem tudja, mennyibe fognak kerülni az ő termékei, de megnyugtatott, közel sem lesznek ennyire drágák.

Ha éppen nem hangszernek használjuk, akkor sem kell a szekrény mélyén tárolnunk. Az udu önmagában, díszítőelemként is megállja a helyét. A szoba dekorációja is lehet, a kandallón, egy üvegasztalon, vagy akár a szemközti polcon.

Fülöp György, szobrász, keramikus. Székelyudvarhelyen született 1991-ben, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti szakán végzett, majd Kolozsváron, a Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetemen diplomázott. Idén jelentkezett a pécsi művészeti egyetem mesteri szakára.