Kobra családtagjai, barátai és a sajtó képviselői gyűltek össze a Pizza 21 előtt vasárnap délben. Lánya és édesanyja kíséretében még átment a szomszédos templomba, hogy a paptól pecsétet kérjen útinaplójába, amibe a zarándokok is gyűjteni szokták az útjukba eső templomok pecsétjeit.

Még egy utolsó kézfogás, ölelés, elrejtett könnycsepp, majd felült székbiciklijére és biciklis barátok kíséretében maga mögött hagyta a várost. Így indult el a hónapok óta tervezett világ körüli útjára. A start előtt még néhány kérdésünkre válaszolt.

Amikor utoljára beszéltünk, még nem tudtad az útvonalat. Most már letisztult, hogy merre tekersz?

Egyelőre lemegyek Vama Vechere, ahol találkozok a barátaimmal. Hétvégére átmegyünk Bulgáriába, ahol tekergünk egyet, aztán folytatom az utat Törökországba. Majd meglátom, hogy eljutok-e Ankaráig vízumügyben, de elmennék Örményországba is, mert oda már nem kell vízum.

Meglátom, hogy sikerül-e iráni vízumot kapnom, majd India felé kellene mennem, ha sikerül megszereznem a pakisztáni vízumot. Ott majd megint elkezdek gondolkozni, hogyan tovább.

A vízum beszerzése sajnos olyan dolog, amit nem tudok befolyásolni. Nem kaptam meg az oroszországi, a kazahsztáni, de a kínai vízumot sem. Szeretném mind az öt kontinenst érinteni, de ezek egyelőre távlati dolgok, mert útközben fog eldőlni, hogy merre tudok haladni. Egyelőre a cél, hogy télre elérjek Thaiföldre, aztán jövőre, ha minden jól megy, átmegyek Amerikába.

Időben is hosszú lesz az utazás. Mi lesz addig a Pizza 21-el és a 21 Gramm panzióddal?

Ezt az utazást két évre tervezem. Megbízom a csapatomban, 14 éve dolgozó emberek vannak itt, és már nem csak alkalmazott és vezető közti viszonyról van szó. Lojálisak az emberek, nekik fontos ez a pizzázó, ugyanúgy a gondját viselik, mint ahogy én szeretném. Meg vagyok győződve, hogy az udvarhelyiek, a vásárlóim nem fogják megérezni a távollétem.

Mit viszel magaddal?

Az ilyenkor szokásos túranadrág, szandál, cipő, esőkabát, konyhai felszerelés, sátor, egy kis leves por és kekszek, ha megszorulok. A kulacsban természetesen szejkei borvíz van. Viszek néhány alkatrészt, mit például pótgumi, fékpofa, küllők, illetve e-könyvolvasó és telefon.

Mekkora a csomagod?

A bicikli magára 21 kiló és még 30 kiló csomagot pakoltam rá.

Számoltad, hogy mennyiből jössz ki?

A kirándulásaim alkalmával napi 7-8 eurót szoktam költeni. Keleten, Ázsiában ebben még a szállásom is benne van, de ha nem, akkor ott a sátram. Erre még rájönnek a vízumok, ami 50-100 euró. Ezért, ha hetente átlépek egy országhatárt, akkor megtörténhet, hogy akár 300 euró többletkiadásom lesz hónap végére.

Ha a vízumért be kell mennem a fővárosba, akkor ott nem sátorozhatok. Kénytelen vagyok ilyenkor szobát kivenni, így lehet, hogy amíg a vízumra várok, 5-6 nap szállodát is ki kell fizetnem. Nincs ínyemre, de nem tehetek mást. Ezekkel együtt úgy számoltam havi 500 euró körül lesznek a kiadásaim.

Szerencsére kaptam támogatókat, indulás előtt sokat segített Bodó Jenő, a Kerobike tulajdonosa, aki több alkatrésszel is ellátott. Az utam fő támogatója a Merkúr áruház és a Gobé termékcsalád. Tőlük folyamatos támogatást kapok az utam során, a kiadásaim egy elég jelentős részét finanszírozzák.

Hogy lehet egy ilyen útra fizikailag és mentálisan felkészülni?

Az erőnlét az egy adottság, ha olyan az életformád, akkor adott. A lelki felkészülés egy folyamat része: nem úgy van, hogy az ember egyik napról a másikra megvilágosodik s bölcs pap lesz, hogy egy hasonlatot mondjak.

Valójában nekem a boldogság, az utazás iránti vágyam, a trekinglés (gyalogtúra – szerk. megj.), a biciklizés már évek óta jelen van az életemben. A válaszom, hogy hogyan készültem fel: sehogy. Nem kell felkészülni, az életformám a készülés. Természetesen bővítem a határokat, távolságokat, magasságokat, ez mindig egy kicsi pluszt ad.

Kalandvágy, kíváncsiság, bizonyítási vágy? Mi az, ami arra késztet, hogy biciklivel elindulj egy világ körüli útra?

Ha ebből a háromból kell választanom, akkor a kalandvágy, de még ezt sem mondanám. Ha van az embernek két lehetősége, akkor megpróbálja mind a kettőt. Most az életemnek olyan időszakában vagyok, hogy van ez a lehetőség, és én meglépem ezt.