Feszül rajta a sötétkék egyenruha, hosszú, sötét haját félresimítja az arcából. Ha az utcán látnánk civilben, s a foglalkozását kellene találgatnunk, valószínűleg a rendőr a századik opció lenne.

Pedig az. Másfél éve a felsőboldogfalvi rendőrörsön dolgozik, ahová a kétéves rendőrképző után kihelyezték. Udvarhelyszéken összesen három, hasonló korú és képzésű rendőrnő dolgozik rajta kívül. Korondon és Bögözben van egy-egy rendőrügynöki rangban levő hölgy.

Adina Sfetcu Vajdahunyadon született 1990. május 2-án. A Hunyadi János elméleti Líceum elvégzése után döntött úgy, hogy rendőriskolát végez.

- A câmpina-i Vasile Lascăr Rendőrképzőbe jártam két évet, 2011-ben végeztem – meséli a kékszemű Adina, akit bevallása szerint gyerekkora óta vonzott az egyenruha. Akkoriban sok krimit, rendőrfilmet nézett, de katona soha nem szeretett volna lenni. A rendőrképzőre jelentkezett. Elvégezte, bár kifejezetten nehéz volt az iskola. Családjában senki nem volt, aki hasonló pályára lépett volna, de szülei örvendtek, hogy ezt a szakmát választotta és támogatták.

- Az iskolai átlagunk alapján helyezték ki az évfolyamunk tagjait, s akkor a szülővárosomhoz legközelebb eső munkahely Hargita megyében volt. Amikor idekerütem, magyarul egy szót sem tudtam, de azóta tanulom. Lassan, de meneget.

Adina szerint rendőrhölgynek lenni sokkal nehezebb, mint férfi rendőrnek. Az emberek nincsenek hozzászokva az egyenruhás nő látványához.

Adina kedvenc sportja az úszás, nyolc évig hivatásosan űzte is a sportágat. Jelenleg heti egy alkalommal önvédelmi képzésen is részt vesz. Amikor arról kérdezzük, mi volt a legkeményebb helyzet, amibe eddig belekerült, egy utcai verekedést említ.

- A kollégáimmal voltam, nem egyedül. Egy utcai botrányhoz mentünk ki, férfiak verekedtek össze. Szerencsére fizikailag végülis nem kellett közbelépnem, csak szóban, mert azért valami tisztelet csak volt bennük a személyem iránt. A településen nagyon jól érzem magam, mert tisztelnek az emberek. Mondjuk szórakozni nem az ottani fiatalokkal járok, mert egy bizonyos távolságot azért megtartunk.

Szívesen pózol a rendőrautó mellett, a fotózásra a kalapját is felteszi. Amikor a nemrég lezajlott, a rendőrségen belüli szexuális zaklatásokról, azok hátteréről kérdezzük, elmondja, hogy akárcsak az országban dolgozó összes rendőrnő, ő is volt egy beszélgetésen. Neki nem voltak eddig rossz tapasztalatai a kollégáival, ezért butaságnak, („prostie de tot..."), tartotta az egészet.

Távozásunkkor az Európa Kiadó együttes Rendőrlány című dalára gondolunk és kezdenek megváltozni a rendőrökkel kapcsolatos előítéleteink. Főleg a rendőrnőkkel.