A Kobra becenévre hallgató Szabó Zoltán Kirgizisztánban hódított meg egy újabb hegycsúcsot: a hétezres "kategóriába" tartozó Lenin-csúcsot augusztus közepén sikerült megmásznia. Kobra tapasztalt hegymászónak számít: 2008-ban megmászta a Mont Blanc-t, egy év múlva az ausztriai Grossglocknert (3798 m) és újból felment a Mont Blancra is, 2010-ben az Elbrusz csúcsát (5642 m) hódította meg a Kaukázusban.

Tavaly a Cso Oju-expedíción vett részt, s habár a csúcsra nem sikerült felmenni, nyolcezer méter felett jártak a szintén udvarhelyi Tóásó Istvánnal. De nemcsak hegyet szokott mászni: egyszer elgyalogolt Csíksomlyóról Rómába, megjárta az El Camino-t, illetve idén a spanyolországi Santiago de Compostellába kerékpározott el. A biciklizés alatt dőlt el, hogy augusztusban Krgizisztánban fog hegyet mászni.

"A Lenin-csúcs megmászásának ötlete tavaly az Alpokban született meg, gyergyói hegymászó barátaimmal" – kezdi a beszélgetést Kobra.

"Időközben az udvarhelyi Tóásó István is beszállt, együtt terveztük, ez egyébként egy kisebb költségvetésű expedíció. Nekem még bejött a biciklizés, a spanyolországi – mentem arrafele, s eközben kiderült, hogy a gyergyóiak és István nem tudnak jönni, csak egy kolozsvári srác maradt, Kupa László. Én még akkor nem tudtam, hogy kinek mondom, hogy igen... Hazajöttem, találkoztunk, tíz nap alatt leszerveztük, mentünk" - meséli.

Komoly felkészülést is igényelt egy hétezres csúcs...

Én négy éve aktívan élek – ez oda alakult, hogy naponta pár kört futok. Ha nem edzek, akkor csak tíz kört futok, ezt minden nap, a formában tartás miatt. De a tízből lesz húsz-huszonöt kör, és járok úszni is – a Septimia felajánlotta, hogy támogat, ingyen járhatok oda úszni. Ami a hegymászást illeti,

az elmúlt évek tapasztalatai nagyon jól jöttek,

főleg a tavalyi Cso Oju-expedíció tapasztalata. A Lenin abban különbözött, hogy ott én voltam az irányító, a Cso Oju-n pedig nálam tapasztaltabbak irányítottak. Akklimatizálódás, evés, ivás, pihenés, stb. De ez volt az első, hogy én irányítottam.

Milyen hely Kirgizisztán? Ázsia Svájcának is nevezik, csupa hegy az egész. Fontos a hegy, a csúcs, de nem csak ezért megy az ember. Idegen ország, kultúra, emberek, kaja, viselkedési forma. Nekem nincsenek elvárásaim.

A repülőtéren már a taxis előtted van az útlevél-ellenőrzés után, el akar vinni – ezek mindig a többszörösét kérik. Csak én tapasztalatból tudom, hogy kimész a repülőtérről, s az első utca végén levő taxi normális áron visz el.

Az ország hetven-nyolcvan százaléka víz és hegy, hatalmas tavak vannak, a legnagyobb az Iszik-köl. Számomra csoda volt, hogy eljutottam oda, ahol 1601 méter magasan napozhattam.

Hegymászási technikában a Lenin is ugyanolyan, mint a többi? Alaptáborok, akklimatizáció, fel, majd le, ismét fel?

Ez a hagyományos hegymászás. De ma már a hegymászásnak más technikái is vannak, rekordokat döntenek. Stábbal, személyzettel mennek, gépekkel. Nekem, akinek a hegymászás örömet és kihívást jelent, a túlzott technikás hegyek nem kellenek, ugyanis technikailag nem vagyok annyira képzett. A hagyományos hegymászás ugye arról szól, hogy akklimatizálódnak, felmennek, visszajönnek, ismét fel, aztán csúcstámadás.

Most egy pár éve van egy új stílusú hegymászási technika, ezt alpesi típusú hegymászásnak nevezik. Mennek felfele, megállnak, pihennek, mennek tovább – ezt újabban a hét-nyolcezreseken is próbálják. Engem nagyon foglalkoztatott ez a téma, s amellett, hogy ez a vidék nagyon érdekelt, fontos volt, hogy ezt kipróbáljam.

Működött?

Nagyon! Azóta mindenkinek újságolom! Miközben a 99 százalék ment és jött mellettünk, mi csak óránként mentünk száz métert, pihentünk, kajáltunk. Leraktuk a sátrat, pihentünk, mentünk tovább felfele, vissza nem. Szinte lelkiismeret-furdalásunk volt, hogy ez nem hegymászás. Nagyon bejött.

Az volt az elképzelés, hogy a hármas táborból támadjuk a csúcsot, az 6100 méteren van – onnan van egy hosszú, szeles, kemény út a csúcsra. Hosszú út, de araszolgatva megyünk, azt terveztük.

Felértünk a hármasig, de jött az időjárás-előrejelzés: a másnapi idő vagy jó lesz vagy nem, de a holnaputáni biztosan nem, napokig nem lehet majd menni. Ekkor gondolkodtunk, hogy kettesben felmegyünk-e emberek által nem használt helyre, vagy másnap egy csoporttal felmennénk. A társam azt mondta, hogy számára ez túl hosszú és túl erős, nem meri bevállalni,

én azt mondtam, hogy bevállalom.

Csendes volt az idő, hajnali kettőkor keltem, szinte ötvenen indultunk neki. Tömegben mentem, de csak magamra számíthattam – azon a magasságon nem tudnak segíteni egymáson, mert olyan szintű az emberek legyengülése ott fent, hogy egyszerűen nem tudsz felemelni negyven kilót.

Utolsónak indultam, a tömeg után. A sátorban -15 fok volt, a felkészülés hosszadalmas, én három liter vizet vittem, előtte meleg folyadékot, levest ettem.

Akik vezetővel, személyzettel mennek, azoknak nyilván könnyebb, mert azok mindent előkészítenek, ő csak megy a vezetővel. Egyedül akárhogy igyekszel, sokkal körülményesebb.

Aztán felfele mentem, jöttek vissza az emberek, kb. a harmadiknak értem fel – ez persze nem versenyfutás, de fontos a kondíció. Nem az az érdem, hogy ilyen hamar felértem: nagyon fontos a kondíció, az étel, az ital, a hozzáállás.

Hibát könnyen követ el az ember – mindenkinek saját tempója van, s fent egy tízkilós zsák is húsz-harmincnak tűnik. Az én tempóm jó volt, mert sokat készültem az idén.

A csúcson van egy Lenin-szobor, igaz?

Igen, akkor vitte fel egy srác, egy bronzszobor. A hetvenes években vittek fel először egy szobrot, de az eltűnt – most a srác és az ismerősei csináltattak egy újat és felvitték. Az illetőnek ideálja volt az a hegymászó, aki annak idején felvitte.

Mennyi időt tartózkodtál a csúcson?

Egy félóra volt, mert ahogy felértem, beködösödött. Ez a fiú volt fenn, jött még egy nő és egy német hegymászó, akinek a vezetője volt a szoborvivő. Elsőnek fényképeztem le, most a legmagasabbnak vélt pontra van téve. Nagyobb a tető, mint a Hargita teteje, egy nagy placc, ott vannak ilyen kiemelkedések és folyik a vita, hogy melyik a legmagasabb pont.

A megmászott csúcsaid közül ez volt a legmagasabb számodra.

Igen, mert a Cso Oju-ra nem mentünk fel végig, csak nyolcezer felé. De ott a zöme feladatokról szólt, be kellett tartani mindent. Ez pedig ellentétes volt azzal, mert amikor fáradt voltam aludtam, ha szomjas voltam, ittam, mindenben az ellenkezőjét csináltam. Most nem éreztem annyira a feladatiságát az egésznek, tudtam élvezni, mint egy kirándulást.

A fejemre kendőt tettem, meghasítottam a szememnél, arra sisakot, úgy mentem fel, hogy egyetlen égési nyomom nem volt, egyetlen sebem, amik kellemetlenné tették volna. Ezek segítenek döntést hozni, például a visszafordulásnál is.

Visszafele nehéz volt, kerestük a visszautat,

körülményes volt, akkor már a szám, orrom beszakadozott, az immunrendszere is legyengül az embernek. Nem a magasság hozza meg a veszélyérzetet egyébként. Az már négyezer méternél is jelentkezhet, a Cso Oju-ról onnan is vittek vissza tüdőödémával hegymászót.

De a Lenin-csúcson is volt baleset, néhány évvel ezelőtt huszonhat iráni hegymászóból négyen meghaltak, ezt mesélte öt magyar srác, akik ott voltak akkor és most is. Az azért rossz hatással van rád, hogy a sátor mellé le vannak téve becsomagolva a halottak, akikkel egy napja még beszélgettél...

De ez egy kevésbé veszélyes hegy, azért is ennyire népszerű. Amikor valaki át akar lépni egy hétezrest, akkor ezzel kell kezdeni. De ha az ember a lépcsőket kijárja, négyezres, ötezres, akkor már lehet menni erre.

Van követező terved is, gondolom...

Annyi tervem van, hogy kár elmondanom, mert nagyon sok nem lesz meg belőle. Azok a napok, amikor reggeltől estig biciklizek, akkor közben négy-öt házat is megtervezek. Azért, hogy foglalkoztassam az elmémet, mert hanem feladom a biciklizést – és így vagyok a hegymászós tervekkel is.

Rengeteg tervem van, de korai róluk beszélni – s tudom, hogy egy szikra kell, egy baleset, egy probléma a családban és már nem jön össze az álom. És ha elmúlik a két-három évig dédelgetett álom, akkor nem tud megvalósulni. Most le vagyok gyengülve, de ma is voltam futni és ha két-három hónap után lenne valami, akkor fel tudnék készülni rá ismét.

A Lenin-csúcs meghódítása Kobra internetes naplójában is elolvasható.