Szombat reggel kétségek közt indultam a Hargitára – a feljutás ide mindig bizonytalan. Érdeklődésemre, hogy járható-e az út, sosem kapok egyértelmű választ. Ivó irányából próbálkoztam, ahol a sorompós néni hét lej kifizetése és a kerék felláncozása után engedett a felvezető útra. A fel- és lejövőknek megvan a menetrendje, ennek ellenére mindenki akkor indul, amikor neki tetszik: a szűk úton nem ritka, hogy megreked a forgalom.

Néhány centizgetős, egymás melletti elhaladáson kívül most szerencsére nagyobb gond nem volt. A kijutás kötelező, ugyanis nemzetközi extrém sí- és hódeszkaverseny van a nemrég megnyitott snowboard parkban. Reméljük, nem a versenyzők felszerelése zötyög előttünk.

Kint már igazi extrém hangulat van, még a kicsiknek is dukál szöktető, méghozzá méretre szabott. Ők egymásra várnak, hogy láthassák, mekkorát szökik a barátjuk, majd megpróbálják ezt übereleni.

A nagyoknak már nagy ugrató ját, kirepítővel a végén. A zavartalan siklás érdekében alaposan meg kell egyengetni a havat. Még egy kis simítás, egy lapátütés és tökéletes a felszállópálya.

Közben a domb tetején gyülekeznek az extrém gyerekek, ráadásul a környező országokból is, így a felénk igencsak színvonalasnak számító verseny büszkén viselheti a nemzetközi jelzőt.

A nap sütött, a hó tapadt, már csak az extrémek hiányoztak. Nem kell sokat várni, a selejtezőn sorban csúsznak le, miközben nyaktörő mutatványokkal szórakoztatják a közönséget. A kilátás pazar, van, aki nyugágyból figyeli a légi akrobatákká avanzsált síelőket és hódeszkásokat. Igaz, a legtöbben a földig esett állukra támaszkodva követik a versenyt.

Ilyen is van, hogy a deszka éri a havat, bár leginkább csak a levegőben röpködnek.

Nem riadnak vissza egy kis pörgéstől sem: az extrém sízők, deszkázók – és máris látjuk, hogy miért is nevezik őket extrémnek – a levegőben forognak, miközben úgy összebogozódnak a sílécekkel, hogy a biztos földön havon is fáj nézni, hogy miként keverednek ebből ki.

A deszkások sem érik be kevesebbel: néha már én sem tudom, hogy merre az ég és merre a föld.

Eközben néhány méterrel lennebb, a havon is javában zajlik az élet: a bólogatós, csípőrázós zenét egy megjegyezhetetlen nevű DJ nyomja. Akinek még vezetnie kell, az a szponzor égető italát löki befele, de vannak hagyományőrző lelkek is, akik a hely nevéhez méltón Hargita sört isznak. De hol a sör gazdája?

Aki elég nagyot és látványosat repült, az nem csak a selejtezőn jutott tovább, de kiérdemelte, hogy motoros szánnal húzzák fel a következő induláshoz. A többiek meg gyalogolhattak.

A sör köztudottan pisiltet és ez igaz a Hargitára is. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor hamar rábukkanunk a magára hagyott sörösüveg gazdájára is.

Kétségtelen a fiúk-lányok, akik ma itt nyomják a mindenféle, angol nevű cseleket, vérprofik. De még náluk is becsúszik néha egy kis gixer – ilyenkor nem jó az útjukban lenni. Az érkező szélén a nagy pillanatot várta a fotós, de csak a nagy ütést kapta a sípcsontjára, amitől lemaradt a versenyőz egyik léce. Kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy pár perce még én álltam ott.

Maradandó sérülés nem lett, így aztán a show-nak folytatódni kell. A kamerák forognak, sorozatban készülnek a képek a látványos trükkökről.

Szokták mondogatni, hogy a Hargitán, még annyi hó nem hullt, hogy ne lehessen megrészegedni vagy becsajozni. Úgy látszik, most is került olyan, akit annyira nem érintett meg a téli sportok szépsége és inkább maradt a trendi, téli városi divat, illetve a máshol kerekedő szépségek mellett.

A nagyon extrémek külön figyelmet kaptak. Velük még a fa árnyékában is készült egy külön kis videó, igazi stábbal és fényterelővel.

A zsűrinek nem volt könnyű dolga, rendesen megizzadt, amíg felállította a végleges sorrendet minden kategóriában. A rajongók már idejében elfoglalták a dobogó előtti legjobb helyeket, s izgatottan várták, kedvencük mikor lép a legfelső fokára.

Amíg taps és üdvrivalgás kíséri a díjkiosztót, van, aki kedvet kapott néhány trükk elsajátítására. Gyakorlás a tudás atyja és ahhoz, hogy külön stáb készítsen velünk interjút, oda tudni kell.

Végül a nyerteseknek még kijárt a közös fotó és persze a jó csajok társasága. A többiek egy élménnyel gazdagabban csúsztak vagy baktattak le a hegyről, miközben már az esti buli járt a fejükben.

A Snow on Fire snowboardversenyről még több fotót nézhetsz képgalériánkban