Újabban rácuppantam a társasjátékozásra egy komolyabb stratégiai játékot, a Catant kipróbálva, de amikor először megláttam egy Facebook-bejegyzésben Heim Huni társasjáték gyűjteményét, gondoltam ő lehet az, aki igazán meghozza a kedvet az egyre nagyobb teret hódító hobbihoz.

Huni betegségéről korábban olvashattatok interjút oldalunkon, állítása szerint a társasjátékok is sokat segítettek ennek elviselhetőbbé tételében. Lakásába érkezve látom, polcon, széken, asztalon halmokban hevernek a társasjátékok. Nézzük is meg, hogyan kezdődött az egész.

Az első komolyabb játékának beszerzése előtt többek között az Ember ne mérgelődj, az Activity és a Catan nevű játékokat ismerte, így el sem tudta képzelni, hogy idővel ennyire a társasok hatása alá kerülhet. „Úgy voltam a társasokkal, mint mindenki más, nem volt izgalmas, hogy gurítok, s utána lépek kettőt előre" – magyarázza.

Huni ötven darabból álló gyűjteményének első darabja a Dead of Winter volt, amiben a játékosok egy zombiapokalipszis túlélése érdekében dolgoznak össze. Nem a társasjáték szenvedély, inkább egy zombis sorozat, a The Walking Dead volt az, amiért befektetett a több órás játékmenetű, kooperatív játékba. A játékélményt én ugyan nem élhettem át, de a sok apró darabka dizájnja is eléggé felcsigázott.

Te is lehetsz Tokiót ostromló szörnyeteg

Az olyan játékokat, mint a Monopoly, vagy az Ember ne mérgelődj! a társasfüggőségével sem szerette meg. Nagyon fontos számára, hogy egy játéknak legyen tematikája. A szobájában levő társasok közül szemezgetve látom, van is mindegyiknek: egyikben éppen hajótöröttet, a másikban Tokiót ostromló szörnyeteget, vagy egy tengeralattjáró kapitányát kell alakítani.

Ugyan Huni elég érthetően elmagyarázza, nem akarom leírni nektek a Dead of Winter teljes világát, csak néhány érdekességet róla, ezért itt megtaláljátok Huni leírását a játékról, amelynek egyébként is egy 27 oldalas angol nyelvű szabályzata van.

Amikor először próbálták ki, 2-3 órán keresztül boncolgatták a játékleírást. Huni szerint bár éppen ez adja a varázsukat, sokszor ez is a legnagyobb baja a játékoknak, hogy sokan már a leírás elolvasásánál, a szabályzat megértésénél feladják, hogy valaha játszani fognak. „Nem az a baj, hogy olyan hatalmas szabályzat lenne, hanem, hogy egyszerűen rengeteg lehetőség van arra, hogy mit csinálhatsz" – meséli.

Kezdjük el, s aztán közben megértjük

Nem csak ezzel kapcsolatban tanácsolja, hogy inkább a játékot ismerő játékos mesélje el a szabályzatot, egyébként hamar beletörhet a bicska.

„Jaj, ettől az agyvizem fő fel" – mondja Huni, amikor kérdem, mennyire jó az a stratégia, hogy „kezdjük el, s aztán közben megértjük". Sőt, azt mondja, egy komolyabb játéknál, kell nyomni a próbakört a szabályzat megértése után, majd utána mehet élesben.

Van, akinek már az a szakmája, hogy olyan videókat készít, amely megnézésével át lehet ugrani a szabálykönyvet. Igaz ezek a videók is majd egy órásak, hiszen általában egy komplett játékmenetet nézhetünk végig, de utólag kifizetődik, hiszen órákig, napokig, hetekig, évekig szórakozhatunk egy társassal, ugyanis ezek annyira összetettek, hogy idővel sem válnak unalmassá.

Jó fiúnak kell maradni

Visszatérve a szóban forgó zombis társashoz, Huni azért csak megoszt velem néhány érdekességet. Ez egy történet-vezérelt ameritrash társas, ami azt jelenti, hogy kártyák segítségével mindig valami nagyon izgalmas történetszál lép életbe és ezek folyamatosan változnak. Ezt tovább bonyolítja, hogy a játékosok minden döntésének különböző kivetülései vannak. Huniék már sokszor játszottak, de a sztorikártyák közül még negyedét sem használták fel.

Ebben a játékban a játékosok egy csapatot alkotnak, és morális jólétük is rengeteget számít. „Ha például kitörsz a bunkerből egy élelembeszerző akcióra és találkozol egy öreg párral, akik éppen a kajájukat veszik számba, megölheted őket, és lehet, hogy a csapat tíz adag élelemmel gazdagabb lesz, viszont a morál visszaesik, ami ha eléri a nullát, vége a játéknak, így nem csak esztelenül henteled (gyilkolod) a népet, hanem el kell gondolkoznod, a csapatnak megéri-e" – magyarázza Huni.

Itt ejt néhány szót a társasjátékozás előnyeiről is.

Az ilyen kooperatív játékok fejlesztik a csapatszellemet, meg a problémamegoldó képességet, illetve a társaiddal való kommunikációt. „Volt, hogy két órán keresztül beszéltük, hogyan oldjunk meg tökéletesen egy kört, mert hanem 1-2 kör múlva benne van a pakliban, hogy visszacsap" – meséli.

A kisebbeknek tervezett játékok a gyerekek logikáját, memóriáját fejlesztik, direkt erre alapoznak a készítők, hogy ne csak szórakozás legyen a társasjáték. „A tesóm például suliban is használja a sztorikockát, a fogalmazás órán kigurítanak egy sort és lehet írni belőle" – meséli Huni. Azt is megtudjuk tőle, hogy a sztorikockák különböző, változatos szimbólumokkal ellátott gurítókockák, amelyeknek éppen a fogalmazáskészség javítása a céljuk.

Ha már erről esett szó, megkérem, mondja el, miért ajánlja még a társasjátékokat. „Manapság az a közösségi élmény, hogy az emberek összeülnek a kocsmában és megy a telefonozás. Megértem, hogy technológiai társadalom van, éppen ezen segít ez, hiszen társasozás közben nincs időd bújni a telefonodat, legfeljebb készítesz egy képet, hogy társasoztok, de aztán le kell tenned a telefont, mert a te köröd van. Rákényszeríti az embereket, hogy figyeljenek egymásra" – mondja.

Nincs többé kínos csend az első randin

Abban egyetértettünk, hogy az ismerkedést is megkönnyíti. Elmeséli, sokszor akkor mutatkozik be valakinek, amikor először játszanak, és a társas segít nagyon hamar egymásra hangolódni, hiszen ha nem is kooperatív a játék, akaraton kívül sztorizgatást indít el. „Nekem volt olyan is, hogy randira társasjátékot vittem, vannak ilyen helyzetekre kis kompakt játékok. Lehet, hogy kocka dolognak tűnik, de ez például bevált" – osztja meg nevetve.

Huni örül, hogy bár még mindig nincs akkora keletje itt, hiszen egy külföldi társasjáték kiállításon az emberek „verik le egymást, mint a marhák", azért egyre nyitottabbak a játékok által nyújtott szórakozásra nálunk is. Érdekességképpen azt is elmondta, a Catan alapjátékból húszmillió darabot adtak el. „Még a kiegészítők hol vannak?" – kérdi nevetve, majd megmutatja a boardgamegeek.com-ot, ami a világ legnagyobb társasjáték adatbázisa. Ezen 87 000 játék van fent, Huni gratulál is annak, aki tud választani ezek közül.

Így válassz

Kihasználom az alkalmat, hogy beszélgetünk és tanácsot is kérek tőle, hogyan érdemes választani. Az első szempontnak kell lennie, hogy kivel akarunk játszani. „Hiába veszel egy Dead of Wintert, mert te hardcore játékos vagy, valószínűleg nem tudsz senkivel játszani" – mondja azt illetően, hogy nincs még akkora közösség itt, hogy bármire kapjon vevőt.

Azt is fontos megnézni, hogy a vásárlót mennyire befolyásolják a nyelvi korlátok, hiszen éppen így győz le egy harminc oldalas angol szabályzattal ellátott történetvezérelt társasjátékot a Dixit, vagya Mysterium, amelyeket művészi beállítottságúaknak is bátran ajánl Huni.

A társasokat a sok alkategórián kívül Huni két főcsoportra osztotta, az európai, illetve az ameritrash játékokra. Utóbbiak inkább történet vezéreltek, ezek sokkal variálhatóbbak, Amerikában van nagyobb keletjük. Ezek sokkal nehezebben érthetőbbek az angol nyelvet nem ismerő játékosoknak, míg az európai társasoknál fontos, hogy nyelvfüggetlenek legyenek, ezért inkább szimbólumokat használnak.

A következő fontos szempont a választásnál, hogy mekkora időtartamra tervezitek a játékot, hiszen, ha nem oké az órákon át tartó stratégiai küzdelem, akkor is bőven lehet találni pörgős partyjátékot. Ha pedig még ezek után sem megy a választás, bátran ráírhattok Hunira a Facebookon.

Szerinte mérvadó tud lenni a „társasjátékok Oscar-díjának" tartott Spiel des Jahres eredménye is. Nincs olyan a jelöltek, vagy a győztes játékok között, amivel nem szívesen játszana. Azt is elárulja, ha nagyon tetszett egy játék, érdemes a készítőjét felkutatni, hiszen általában, aki csinál egy jó játékot, az csinál többet is.

Játssz velük!

A társasos közösségben, mivel a készítőknek nagyon fontosak a visszajelzések, egy nagyon közvetlen viszony van a fejlesztők, a tesztelők és a játékosok között, kapcsolattartási lehetőséggel. A készítők közül a Bruno Cathala és a Matt Leacock nevét említi, vagy az idei Spiel des Jahres- győztes Fedőnevek készítőjét, Vlaada Chvatilt, akinek egy másik játéka a világranglista második helyén van.

Amikor a kedvencéről kérdezzük, akkor rábök ugyan a zombis társasra, aztán kozmetikázza a válaszát, hogy kooperatívból ez a kedvence, de azért nehéz kiemelni egyet is, mert nem mindig van kedve hozzá, ezért inkább kategóriánként sorol fel néhányat. A partyjátékoknál a Sonart említi meg, amelynek különlegessége, hogy nincsenek elkülönítve a játékosok körei, mindenki egyszerre tevékenykedik, pörgeti a körét, beszélget, sugdolózik.

Captain Sonar

 

A játékosok két csapatra oszlanak, és irányításuk alá kerül egy-egy tengeralattjáró, annak minden nyűgjével és bajával. A két csapat célja felkutatni az ellenséges tengeralattjárót, azt pedig minél előbb megsemmisíteni. A kapitány feladata kiadni a parancsokat, mindeközben megszabni az útirányt, a rádiós feladata, hogy egy vaktérkép segítségével lefülelve az ellenség kapitányának parancsait megfejtse az ők menetirányukat, az első tiszt felel a fegyverzet feltöltéséért, a gépész pedig minden erejével azon dolgozik, hogy elhárítsa a műszaki akadályokat és komplikációkat. A játékosok írószerekkel letörölhető táblákra és térképre jegyzetelik az irányt, a műszereik és a fegyverzet állapotát, de még az ellenség feltételezett haladási irányát is. Mivel a játék valós időben zajlik (nincsenek fordulók, mindenki olyan gyorsan halad, ahogy tud) így nincs sok idő a gondolkodásra, itt csak a csapatmunka győzhet.

 

2016 - "A leginnovatívabb játék" díj nyertese

2016 - "Az év játéka" jelölés

Huni a jatszma.ro nevű, társasjátékokat forgalmazó erdélyi oldal üzemeltetőivel és a Vásárhelyen található bolt munkatársaival egy Menta Bisztróban tartott társasjátékest alkalmával ismerkedett meg és pikk-pakk ki is alakult a munkakapcsolatuk. Először ismeretlenül írt nekik, még az első játékest előtt, hogy tanácsolja, mutassák be az éjszaka játszható játékokat. Egyébként is kevés magyar nyelvű bemutatót lehet találni, mondta, ő szívesen olvasna ilyesmit.

Akkor fogta is a Dead of Wintert és írt a játszmásoknak róla egy bemutatót. Megtetszett nekik, Huninak meg a társasok, így az ő gyűjteménye egyre bővült, a Játszma oldalán pedig elkezdtek megjelenni Huni ismertető videói, társasjáték bemutatói.

Szenvedélye elején nehéz volt partnereket kapnia a játékra, de abban a csoportban, amit ő hozott létre, és amelyben én is felfigyeltem a gyűjteményére, rendszeresen hirdet meg otthonában tartott játékesteket. A csoport mindenkinek nyitott, csatlakozhatsz, sőt te is szervezhetsz társasesteket, és lehetsz zombivadász, Tokiót ostromló szörnyeteg, vagy egy tengeralattjáró kapitánya.