Elkezdődött a böjt, úgyhogy félve keresgéltem a receptek között, nehogy kísértésbe ejtsek valakit egy nagy sültkacsával.

Sok gasztroldalt átnyálazva két tradicionális húshagyó keddi ételt találtam, a fánkot, illetve a kaszinótojást, de mivel édesanyámék mindig óvaintettek a szerencsejátékoktól, az előbbit választottam, már amúgy is rég vágytam rá, hogy rámarkoljak egy sodrófára.

Ehhez nem vagyok elég fánki

Csupán három valamirevaló kaját sikerült eddig összeraknom, féltem kicsit a dagasztástól, úgyhogy megkerestem a legegyszerűbb fánkreceptet, a francia beignetét, amelyhez nem kell dagasztani a tésztát.

Mivel az öreg Gál nem az a fánki csávó, azt mondta, nagyon keveset készített életében, eléggé magamra voltam utalva.

Persze, ahogy ez lenni szokott, már első pillanatban jöttek a gondok. Ki kellett derítenem a tejszín és a tejföl közötti különbséget, úgyhogy felcsaptam a gyakorikérdések.hu-t, amelyen ezt a választ találtam: „Kóstold meg, vaze!".

A tejföl savanykásabb, a tejszín édesebb ízű, ezt kóstolás után meg tudtam állapítani, de feladtam, hogy kiderítem a különbséget, ha tejszínt kér, azt rakunk.

Mivel a Street Kitchen receptje egy rumos-karamelles mártót ajánlott, elhatároztam én is elkészítem a fánk mellé, de, hogy az egyetemista fiúk pénztárcáját is megkíméljem, egy 4 decis flakonos rumot szereztem be 6 lejért, hiszen bárkit felhívtam, mindenki azt mondta, ne helyettesítsem rumaromával, mert nagyon mű lesz az íze.

A rum mellett kefirt és tejszínt kellett beszereznem, előbbit 3 lej 50 baniért, utóbbit 4 lejért vásároltam meg.

Jöhetett a munka, ahova egy Főnix-konyhához szokott, ínyenc száj csatlakozott, Szabó Attiláé, a műsor operatőréé.„Te most mit is csinálsz konkrétan?" – kérdezte, aztán így konstatálta, hogy főzni tanulok: „ilyen ez a természet".

La grande fánkó recept

• 2 dl tej

• 3 dl kefír

• 40 g friss élesztő

• 2,5 ek cukor

• 45 dkg liszt

• 1/2 tk szódabikarbóna

• csipet só

• kb 1 1/2 l olaj a sütéshez

• sok porcukor

 

Kis lábosban forrásig melegítjük a tejet, lehúzzuk a tűzről és hozzákeverjük a kefirt. Nagy keverőtálba tesszük, belemorzsoljuk az élesztőt, beleszórjuk a cukrot és hagyjuk 5 percig pihenni.

 

Amikor az élesztő elkezd egy kicsit felfutni, hozzáadjuk a lisztet, sót, szódabikarbónát és fakanállal alaposan összekeverjük, amíg összeáll labdává - nagyon ragacsos marad!

 

Letakarjuk és meleg helyen 1 órán át kelesztjük. Amikor legalább duplájára megkelt sok liszttel megszórt munkalapra borítjuk, a tetejét a szokásosnál vastagabban megszórjuk liszttel és kinyomkodjuk a tésztából a levegőt. Labdát formázunk belőle és 0,5-1 cm vastagságúra kinyújtjuk. Kicsit hagyjuk pihenni, majd egy éles késsel 3x4 cm-es téglalapokra vágjuk. Kb. 50 darab lesz belőle.

 

Egy nagy lábosban felforrósítjuk az olajat és közepesen erős lángon kisütjük a fánkokat - egyszerre 5-7 darabot, egyszer megfordítva. Papírtörlőre szedjük, melegen, sok porcukorral meghintve kínáljuk.

„Hova fut fel az élesztő? – merültek fel bennem a kérdések, úgyhogy azzal csitítgattam magam, hogy ha felfut, hát felfut, én csak csinálok mindent a lépések szerint, és csak lesz valahogy. A beignetet azért sokkal egyszerűbb elkészíteni, mert nem kell dagasztani a tésztát és szaggatni sem.

Pihenj csak fánkó, betakargatlak

Elhatároztam ezeket én elnevezem fánkónak, mert népiesen pánkónak hívják a fánkot és akárkivel beszélgettem a folyamat közben, mindenki másnak nevezte. Megtörténtek az első lépések, elkészült a massza, jöhetett a kelesztés, mivel még a sütőnek is túl nagy falat volt a tál, amiben hevert, spéci módszerrel alakítottam ki a meleg helyet a lakásban.

A tálat egy ronggyal födtem be, aztán a körkanapém betétjeivel szépen körbepárnáztam, így pihi-puhi helyen kelhetett. Szívesen!

Ezalatt már neki lehetett volna látni a rumos karamell szósz elkészítéséhez, de mivel Attila beijesztett, hogy meg fog keményedni, mire elkészül a fánkó, ezért csak utólag készítettem el a szószt.

Úgy látszik, van még, mit tanulnia Balázs Hunortól, a Főnix-konyha séfjétől: ha kel a tészta és te is utólag készíted el a szószt, rágyújthatsz, de akár ki is porszívózhatsz az egyik szobában, vagy elöblítheted az eddig elmosatlanított edényeket, hiszen a nap végére lesz belőlük néhány.

Egy óra múlva megkelt a tészta, nagyon ragadt, folyton nyalogathattam le az ujjaimról a rátapadt darabokat, éppen ezért nem szabad sajnálni a lisztet a tészta gyúrásánál és nyújtásánál.

„Liszt van nálam és nem félek használni" – viccelődtem, miközben Attila rám-rámszólt, hogy porozzon az a liszt, legyen jó a fotó.

A Street Kitchenen oktató fánksütőnk, azt mondja, azt szereti ebben a tésztában, hogy elkezd önálló életre kelni. Hát én pont ezt nem szerettem volna, szerencsére a mienk nem is kelt életre, csak ott elnyújtózott az asztalon, mivel nem találtam elég nagy vágódeszkát hozzá.

Jöhetett a sütés

Attila nagyon parázott az olajtól, de megnyugtatok mindenkit, senkinek sem lett baja a sütés közben, csak a néhány miccsbarnára készített fánkó jelezte, hogy azért hagy némi kivetnivalót hagy maga után a sütő-főző tudományom.

Férfiként elég kevés színt ismer az ember, de merem tanácsolni, hogy inkább sötét narancssárgán (biztosan, ennek is van valami csodálatos neve) szedjük a fánkókat, mint megvárjuk a miccsbarnára pirulásukat.

La grande rumos karamell szósz

• 20 dkg cukor

• 3 ek vaj

• 80 ml víz

• 60 ml rum

• csipet só

• 60 ml tejszín

 

A cukrot kis lábosba tesszük és felolvasztjuk. Közepesen alacsony lángon addig hevítjük, amíg világos borostyán színe lesz. Hozzáadjuk a hideg vajat, vizet, rumot és egy csipet sót és közepesen alacsony lángon újra addig hevítjük, amíg a cukor teljesen felolvad és homogén öntetet kapunk. Hozzákeverjük a tejszínt, felforraljuk, majd levesszük a tűzről és hagyjuk langyosra hűlni.

Jöhetett hát a rumos mártás, megint bejöttek a képbe a színek, a karamell borostyánszínűre való hevítését ajánlják,úgyhogy én itt is elővettem a már jól ismert barátomat, a barnát. Tanulva régi hibáimból (amikor már ég oda valami és te még méregeted az adagokat) most előre kimértem csészékbe az összetevőket.

Elkészült a mártás, amire már nem voltam olyan büszke, mint a fánkóimra, hiszen vagy a víz vagy a rum egy kicsit feljött a tetejére, de ennek ellenére is nagyon finom volt. Ebben a szószban mártogatva a fánkót, még a porcukrot is elhagyhatjuk róla.

Elkészültek tehát a farsangi fánkóink, amelyek Attila szerint olyanok lettek, amilyennek lenniük kell, éppen elég levegősek, puhák, ízletesek, úgyhogy pakoltam neki is egy adagot. „Az asszonynak is ízlett" – hívott fel másnap, abból az apropóból, hogy átküldte a képeket.

Anyu, ne aggódj, kitakarítok, ígérem!

Nem szeretem különösebben az édeset, de azért én is bepusziltam párat, és elhatároztam, hogy a narancssárgálló fánkókat átviszem a két éves unokaöcsémnek. Ezzel csak az volt a baj, hogy a már így is káoszban álló konyhát még megbolondítottam az asztalra hegyekbe kiöntött porcukorral. Ilyen az, amikor valaki egy vékonyszájú üvegbe próbál átönteni a porcukorból, hogy tudja szállítani azt.

A konyha valóban nem örült a fánkósütésnek, két óra alatt annyi mosatlant csináltam, hogy életemben nem láttam ennyit egy helyen. Porcukorhegyek az asztalon, karamellpacák a kályhán, szóval jelen pillanatban szívesebben ülök a szerkesztőségben, minthogy mégegyszer bemerészkedjek abba a konyhába. Anyu, ne aggódj, kitakarítok, ígérem!

A mosatlant illetően: 1 kisebb, 1 nagyobb fazék, mérleg, 2 nagy tál, sodrófa, 1 mércés pohár, 3 kispohár, 1 bögre, 3 kanál, fakanál, 1 teáskanál, 2 villa, 2 tányér, és egy nagyon spéci eszköz kellett, amit én szalmakrumpli-kiszedegetőnek mondtam eddig, de fánkó-kiszedegetőként is megállta a helyét. Veronika szerint ezt lyukas kanálnak, vagy habszedőnek mondják, én erre csak annyit mondok: „oké".

Biztos, hogy nem kellemes utána kitakarítani, de azoknak az egyetemistáknak, akiknek legalább egy lány lakik az albérletükben, ajánlom, kössenek kompromisszumokat vele.

Jó funky fánkós böjtölést kívánok nektek, férfitársaim! Jövőhéten megint valami újjal jelentkezünk, ami remélhetőleg sem felfutni nem akar majd sehova, se életre kelni. Bon apetit!