Nem az enyém, de én tartom −  mondja a kiskutya felügyelője, akit a Törpike kocsma elé kötöttek ki. Nem a felügyelőt, a kiskutyát. Elbeszélgettünk. Nem a kutyatartóval, hanem a kiskutyával.

Ilyen kicsi vagyok. És meggyőződésem, hogy már túl régóta várok ide kikötve – mondta.

De azért próbálom jól érezni magam.

Ha jön valaki, szóba állok vele.

Beszélgetni akartam, de ő nem. Rám mosolygott, majd elsietett. És én itt maradtam.

Egyes-egyedül.

De mondd, te hoztál valamit?

Adjál. Nézd, milyen kedves vagyok. Még a tokám is szép.

Szendvics? Komolyan?

Azt hitted, ilyen tekintet csak filmen van? Pedig nekem is tele van a tarsolyom vele. Tudja valaki, mi az a tarsoly?