A Zsebszótár negyedik előadását tartották a Zsebcaféban szerdán. A gyermekkori agresszióról az uh.ro munkatársa, Balogh Réka Adrienne beszélgetett Asztalos Lehel szociál- és iskola-pszichológussal, de elsősorban édesapával.

A téma szakértője először magáról az agresszióról fejtette ki véleményét, amely nélkül – noha szinte csupán pejoratív értelemben beszélünk róla – szó sem lehetne életben maradásról, hiszen bár magasabb rendűek vagyunk, mi is ugyanúgy működünk, akár a csimpánzok vagy a farkasok. Az egyenlő felek közötti agresszivitás teljesen természetes jelenség. Ez az evolúció során genetikai kódként épült be az emberbe. Az a része pedig tanult viselkedésforma, hogy ezzel a társadalom által elfogadott módon tudunk-e valamit kezdeni.

Homokozó lapáttal kólintják egymást fejbe

Asztalos Lehel szerint az agresszió a huszonkét éves fiatal felnőttben is ugyanúgy jelen van, mint egy három éves kislurkóban, viszont létfontosságú, hogy kialakuljon a mód, ahogy az egyén kezeli a konfliktushelyzeteket. Egy jól fejlődő három évesnél, aki a szocializációs folyamat addigi szakaszában nem sérült, teljesen normális, ha a homokozó lapáttal fejbe kólintja a társát. Ha egy nyolc éves csinálja ugyanezt, az már nem egészséges.

Balogh Réka Adrienne arra volt kíváncsi, mikor kell határt szabnia a szülőnek a homokozó lapáttal csapdosó gyermekének, mert azt tapasztalja, hogy kellene. Az iskolapszichológus mégis azt mondja, hogy szinte soha nem kell beleszólni, ugyanis egy gyerek a csoportban nagyon hamar megtanulja azt, hogyan oldják meg a csoport tagjaival egymás között a konfliktusokat. Ezek teljesen normálisak, hiszen minden egyes közösségben ki kell alakulnia egy bizonyos rangsornak, és ahogy egyértelművé válnak a szerepek, a konfliktusok száma is egyre kevesebb lesz.

Sokszor a szülők azért nem hagyják ezt spontán kialakulni, mert nem tudják elfogadni, hogy a gyermekük esetleg nem olyan karakán, mint egy másik kisgyerek, és általában ők jobban veszélyeztetve érzik gyermekük helyzetét, mint amennyire valóban veszélyeztetve van a gyerek. A meghívott elmondta, jobbnak látja, ha a szülő nem akarja átvállalni a gyerektől a felelősséget, és ha esetleg tényleg veszélyeztetve érzi gyermekét, jobb a pedagógusnak szólni, hiszen ő van jelen, ő a kompetensebb a helyzetben. Az anyuka hiába mondja el otthon a gyereknek, hogy másnap ne verekedjen, vagy védje meg magát, mert teljesen más az időpont és a környezet, a gyerekek a jelenben élnek. Asztalos szerint helyben kell megoldani a problémát, és erre leginkább a pedagógus képes.

Az ifjú tünethordozók

A gyerekkori agresszió családi hátteréről is beszélgettek. „Minden magatartás, minden gyerekben megnyilvánuló probléma a családban lappangó problémának a tünete, tehát a gyerek egy tünethordozó" – mondta Asztalos Lehel. A szülőknek hatalmas befolyása van a gyerek személyiségének alakulására, ugyanis akaratuk ellenére a szocializációs folyamat alatt a gyerekek szüleiktől látják a szerepeket, hogy milyen egy férfi, egy nő, hogyan kell viselkednie annak, pontosan ezért elsősorban a család a felelős azért, hogy a gyerek agresszív vagy visszahúzódó lesz.

Ugyanakkor a kultúrának is nagy a formáló hatása ezen a téren, hiszen más kultúrákhoz viszonyítva sokkal inkább toleráljuk az agresszivitást. Elsősorban azt, hogy apuka otthon csapkodja az asztalt. Egy másik példa erre, hogy férfiatlannak tartjuk, ha valaki szomorú, sír, nem érzi jól magát a bőrében, a dühnek való hangot adás szinte az egyetlen érzelem, amit tolerál a külvilág a férfiak részéről. Ezért néz értetlenül az agresszív kisgyerek édesanyja, ha felhívják a figyelmét a problémára, hiszen szerinte ez természetes gyermeke részéről.

A gyerekpszichológus szerint akár az agresszív, akár a visszahúzódó, kiközösítést elszenvedő gyerek szülőjeként is meg kell vizsgálnunk, minek a tünethordozója gyermekünk. Meg kell figyelnünk, mitől válik szorongóvá, vagy éppen dühössé. Azt tanácsolja, ha nem tudjuk ezt otthon orvosolni, csupán akkor forduljunk pedagógushoz, vagy szakemberhez. A feszültség levezetésére legtöbbször elég az is, ha a családban meg lehet beszélni a dolgokat. Asztalos Lehel szerint nem szabadna tabunak lennie, hogy egy gyerek elmondja a szüleinek, ha haragszik rájuk, hiszen ez teljesen normális dolog. A partnerség nagyban fejleszti a kicsi érzelmi intelligenciáját.

Arra, hogy mennyire kell szigort, esetleg büntetéseket alkalmazni a gyermek nevelésekor, Asztalos szerint nincsen jó recept, viszont ő nem látja jónak a manapság divatos, korlátok és szabályok nélküli nevelést, a „gyerek igény szerinti szoptatásával és igény szerinti kutyafüléjével". Szerinte jól meghatározott szabályok szerint lehet egészségesen fejlődni pszichésen.

Gép és TV kikapcs

Egy picit más vizekre eveztek a beszélgető felek, és a média agresszióformáló szerepét firtatták. Arra sem mondott ugyan szabályt Asztalos Lehel, hogy hány éves kortól, mit lehet nézni a TV-ben, de elmondta, a szülőnek éreznie kell, hogy hol a határ. Azt olvasta valahol, hogy „nem igaz, hogy a média által sugárzott agressziótól lesz a gyerek agresszív, hanem az agresszív gyerek élvezi a média által sugárzott agresszivitást".

Balogh Réka Adrienne az internet, illetve a közösségi oldalak már gyermekkorban történő használatát hozta szóba, és mindketten egyet értettek, ennek már nagyon komoly veszélyei vannak, hiszen ennek köszönhetően például a szexualitással kapcsolatban egyre borzasztóbb képet kapnak már az általános iskolás gyerekek is.

Asztalos szerint kontrollálni kellene, hogy milyen tartalmat érhessenek el, mennyit használhassák az internetet, viszont azt látja, egyre több az olyan család, amelyben nem foglalkoznak ezzel, hiszen a szülőknek kényelmes és egyszerű, hogy a gyerek fent van a szobájában, nem rosszalkodik, csendben van.

A beszélgetés zárásaként a gyerekpszichológus elmondta: ahogy tanulmányok is mutatják, nagyon fontos a gyerek egészséges fejlődésében, hogy legyen előtte mind egy anya-, mind pedig egy apakép, hiszen csupán egyikük nem tudja mindkét szerepet ellátni.

Nevelési kérdésekben ugyan hasznos tippekkel látta a jelenlévőket Asztalos Lehel, de ahogy Balogh Réka Adrienne is elmondta, a negyedik előadás végén is ugyanoda lyukadtunk ki, hogy a szeretet és a gyerek biztonságérzetének a kialakítása mindennek az alapja gyermekünk nevelésében.