Szerkesztőségi felkéretlen zsűrink újabb élelmiszert pécézett ki magának, a lassan világhírűvé váló Székelyföldi Legendárium és a Harmopan pékség nápolyiját. Hogy teljesen korrektek legyünk, nem hasonlítottuk össze semmivel, legfennebb az eddigi tapasztalatainkkal. Így lett a mérce az ismert nápolyik közül egyértelműen a Joe. Az eredmény: ízlések és pofonok. Van, aki szerint hangyányival csokisabb a kelleténél, ami ahhoz vezet, hogy közepesen meleg időben is szétolvad a kezedben, de ízre nem rossz, sőt vállalható a Robiról Csetlik névre keresztelt nápolyi.

Ha eltekintünk attól, hogy van egy olyan irreális elvárásunk – főleg másokkal szemben –, hogy a székely termék minimum sokkal jobb legyen, mint a globalizáció termékei, akkor még finomnak is nevezhetnénk.

Mielőtt végleg belopnánk magunkat a Legendárium-rajongók szívébe, a reklámban azért találunk némi kifogásolnivalót. Az egészséges nassolnivalónak beharangozott terméket a fehér liszt, fehér cukor, mártócsoki, csoki aroma és hidrogénezett növényi zsír tartalma miatt nem mondanánk egészségesnek, épp csak kevésbé egészségtelennek, mint a többi édesség. Mondjuk, láttunk már olyan nápolyit is, amiben nincs hidrogénezett növényi zsír. A prémium csokoládéban pedig kakaóvaj szerepel az összetevők közt az első helyen, ezt azért az udvarhelyi csoki óta illik tudni.

Csoki és kókusz ízben kapható, tervben van a karamell és a mogyorós változat. Mi egy helyen és egyfélét találtunk volt, a központi Harmopan pékségben vettük 1,2 lejért a csokisat. De most, fehér liszt ide, hidrogénezett növényi zsír oda, felfalnánk még egyet. Hogy miért? Mert a nápolyi neve ezentúl udvarhelyi.