Ez csak néhány dolog a székelyföldi származású Kincses Kálmán református lelkipásztor életéből.

Tíz éve látja el református lelkészi teendőket Szenterzsébeten Kincses Kálmán. Azóta rengeteg hagyomány honosodott meg, vagy éledt újjá a faluban. Erről beszélgettünk.

Folytatódik a Homoród-Rika-Küküllő Leader Egyesület Érték-kaland (ÉK) elnevezésű kezdeményezése, melynek célja, hogy az egyesület által lefedett térség közismert vagy éppen rejtett értékeit felleltározza, megismertesse, továbbá játékok és túrák által tovább népszerűsítse. Készül tehát térségünk ÉKességeinek leltára, gyalog- és biciklitúrákkal fűszerezve. Az Érték-kaland médiapartnere az uh.ro.

Milyen kihívásokkal kell szembenéznie Szenterzsébetnek? Melyek a problémák?

Szenterzsébetnek megvannak a maga kihívásai. A sajátos demográfiai helyzete miatt égető probléma a szemét kérdése, mert az emberek kiviszik a szemetet a patakpartra, vagy a mezőre.

A szemét elsősorban a fejekben keletkezik, utána kint. A helyre, ami élettérként szerepel számunkra, arra jobban kellene vigyázni. A jövő problémája pont az életér problémája lesz, és benne a víz a problémája. Az emberek fejében kellene változásnak bekövetkeznie.

Másik probléma az elöregedés. Nem születnek gyermekek, magyar gyermekek, vagy csak nagyon ritkán. Általános adatként elmondhatjuk, hogy 12-0 a halottak javára, szinte minden évben. A cigányság körében a szaporodásnak volt tendenciája az utolsó időkben, de ott is leállt. Esetükben kiegyenlített a születések és az elhalálozások aránya. A magyaroknál viszont egyértelműen a természetes apadás veszélye áll fenn.

Lehet szépeket mondani, szépeket beszélni, de ha nem születik utánpótlás, akkor nem lesz, akire hátra hagyni azt, amiért egykoron nagyon sokat dolgoztak és küzdöttek. Az öregek egyik legnagyobb baja, problémája az, hogy amikor ott vannak a küszöbön és itt kellene hagyni a világot, akkor nincs akire. Egy életen át felépítettek egy világot, és nincs akire hagyni.

Nagy probléma a generációs különbségekkel nincs. A baranta, a pünkösdi királyság feladata pont az volt, hogy hidat építsen a generációk között. Amikor elkezdtük a barantás foglalkozásokat, akkor mindig napirendre volt tűzve, hogy a fiatalok keressék az öregeket, meséltessék őket, kérdezzenek. Egyrészt az öregnek is jó, ha látja, hogy a családon belül ő fontos, élete tapasztalatait megoszthatja valakivel.

Ha csak az tűnik ki, hogy van egy tudás, amit 50, 60, 70 év alatt összegyűjtöttek, és van egy másik generáció, akit ez egyáltalán nem érdekel, csak az, ami a számítógépen lejön. Ha ez a két világ nincs köszönőviszonyban egymással, akkor tulajdonképpen szétesnek a családok.

Milyen problémákkal néztél szembe, amikor idekerültél?

Volt mit tenni. Elsősorban a templom és környékének javításaira kellett koncentrálni. Az orgonával kezdtük, egy nagyon értékes, Kolonics István-féle orgonánk van, ez használhatatlan állapotban volt. Ezt sikerült megjavíttatni.

Ahogy megjavult az orgona, utána rögtön találtunk egy értékes cigány gyermeket, aki egy zenei tehetség. Nagyon hamar megszerette az orgonát, így egy ügyes, hűséges kántorunk lett.

A templombelső, -tető, és -torony javításokból minden évben kijutott, majd a gazdasági épületet kellett lebontani, hogy megelőzzük a gravitációt. Minden évre kijutott a feladatokból. Ezek mellett próbáltunk a közösségi élet építésére is odafigyelni. Elkezdtünk új szokásrendeket bevezetni, amik, úgy tűnik, hogy megállják a helyüket.

2007-től kezdtünk foglalkozni a fiatalokkal és a barantával. Sikerült egy olyan generációt kinevelni, akik megállták a helyüket, még ha egy picit szerteszét vannak jelenleg az egyetem, munkahely miatt. Ügyes, tisztességes emberek lettek. Elmondásuk szerint sokat köszönhetnek azoknak a tapasztalásoknak, amelyekben részük volt.

Igyekeztem elvinni őket mindenhová, ahol erőt tudnak gyűjteni, tapasztalni. Ez azt jelenti, hogy vittem éveken keresztül lovas táborba őket, ahol lovaglást, lókiképzést, lóval való foglalkozást tanultak. Elvittem olyan rendezvényekre, ahol magyarság ereje megtapasztalható volt. Voltunk Csíksomlyón, az első Kurultájon, táborokba, szablyavívó-versenyekre. Feleségem táncosokkal, gyermek táncosokkal foglalkozott és persze a csőszökkel is. Minden évben szervezünk farsangi bált, már hetedik éve a házas embereknek.

Az a jó, hogy jó a presbitériumunk. Jó nagyon az egyház gondnoka, aki a faluban egy befolyásos és tehetős ember, és nem csak tehetős, de tesz is. Mindig mindenben partner volt. Nála kezdődött a szürkebál, a nótaest.

Mitől szürke a bál?

Összegyűjtöttük a falu öregjeit és zenészeket hoztunk. Kaptak vacsorát, italt és estétől reggelig mulattak, csak magyar nótákkal. Nagyon sok, régi szenterzsébeti éneket tudnak. Nem is akartuk befolyásolni őket, ahogy nekik jött, úgy énekelték. Az a nagyon jó benne, hogy egyre több a fiatal, és a fiatalok nem befolyásolták, nem vitték el az egészet, nem ők diktálnak. Az is kiderült, hogy a fiatalok közül nagyon sokan ismerik a szenterzsébeti nótákat, és szívesen is éneklik.

Barantával mióta foglalkoztok?

2007 óta. Elmentem egy bemutatóra Somlyóra, Vukics Ferenc előadásra, és azt mondtam, hogy ez hihetetlen szimpatikus. Az elején egy kicsit néztek, hogy néz ki az, hogy a lelkész, a pap harcolni tanítja a gyermekeket. Az öregebbek azt mondták, hogy a papnak imádkozni kellene tanítani a gyermekeket, nem harcolni. Gondoltam, hogy pont az öregek lesznek azok, akik ennek örvendeni fognak. Annak, hogy a gyerekek a számítógép mellől kimozdulva a virtuskodásban tudják megmutatni a saját képességeiket.

Megtanultam ezeken túllépni, már meg sem hallunk ilyeneket. Egy-két év után elfogadták, mert a barantások voltak, akik templomba jártak, akik közmunkában részt vettek, akik közösséggé kovácsolódtak.

Hány gyerekről van szó?

Tizennégy gyerek volt, főként fiúk, de volt köztük egy-két lány is. Most húsz gyerek van.

Milyen a „pünkösdi királyság"?

Az elején eléggé szigorú kritériumok voltak arra nézve, hogy ki kerülhet be. Vigyáztunk arra, hogy ne baranta elemeket tegyünk be a próbákra, mint például szablyavívást, mert akkor a többi fiatal azt fogja mondani, hogy könnyű nekik. Olyan elemeket tettünk bele, amit épkézláb falusi embereknek meg kell tudni csinálni.

2008-ban kezdtük a pünkösdi király megválasztását. A mintát az erdélyi baranta összejövetelekből vettük. Pünkösdkor, a csíksomlyói búcsú után szerveztünk pünkösdi királyválasztást, akkor körülbelül száz barantás volt együtt. Amikor hazajöttünk azt mondtam, hogy itthon miért nem tudjuk megcsinálni?

Utánanéztünk, hogyan működik egy pünkösdi királyválasztás, és ennek alapján újjáélesztettük. Megpróbáltatásból, küzdésből áll, aztán a győztes tisztsége egy évig tart, és persze aznap mindent ingyen fogyaszthat a pünkösdi király. Királynét is választunk melléje.

A presbitériummal el tudtam fogadtatni azt, hogy a pünkösdi király legyen a presbitériumnak a tiszteletbeli tagja. Tehát minden gyűlésre meghívást kap és tanácskozási joggal részt vehet, ő a fiatalság képviselője. Így kezdtük el.

Hogy néz ki maga a pünkösdi királyválasztás?

Leveleket küldtem ki, de plakátok is hirdették az eseményt. Eleinte szigorúbb kritériumok voltak, csak az jelentkezhetett, aki konfirmált, 14 éven felüli volt, illetve ott volt a templomban pünkösdvasárnap és úrvacsorát vett.

A tájház udvarán, amit én egyre inkább Erzsébet-kertnek szoktam nevezni, kezdődött délután a verseny. Ebéd után számba vettük a legényeket, majd különböző próbák jöttek. A falu összegyűlt, közben húst süttünk, söröztünk.

Szaladás, célba dobás, kötélhúzás, favágás, kötélmászás. Ezeket egy épkézláb falusi gyermek el kell tudja végezni.

A legérdekesebb történet az volt, amikor egy lovat elrejtettem a bozótosban, és csak a terület nevét mondtam meg neki, így a próbában benne volt a futóverseny is. Aki a lovat behozta, megkapta a legtöbb pontot.

Volt olyan is, hogy fel kellett sorolja, hogy a nagyapjának hol vannak földjei, hol vannak források a környéken, hány úton lehet bejönni a faluba, vagy fel kellett sorolni a felmenőket.

A legnehezebb a köztudatba bevinni mindezt, hogy a falusi emberek részesei, ne csak a szemlélői legyenek az eseményeknek. Például, ha keresztelő van a faluban, akkor a pünkösdi királyt meg kell hívni, ezzel is azt segítjük, hogy legyen elismertsége ennek az egész törekvésnek.

Milyen jogokkal, felelősséggel jár a pünkösdi királyi cím?

Mindenben élen kell járni a fiatalság körében. Tekintélye kell legyen, példamutató élete kell legyen, még a templomba járásban is. Eddig a pünkösdi királyaink mind barantás gyerekekből kerültek ki. Idén megengedtük azt is, hogy más településről is benevezzenek, például Kissolymosról vagy Segesváról is.

A pünkösdi királynézás is ezzel párhuzamosan zajlik?

Igen, ugyanakkor van a pünkösdi királynézás is, ami két részből áll. Az egyik, ami megmaradt a siklódi vagy az alsóvidéki királynézásból, az, amikor kicsi leányokat választunk meg. A másik pedig, amikor a király mellé választunk királynét.

Volt úgy, hogy a döntőbe bejutott három legény választott magának három leányt, és ők verekedtek, és volt úgy is, hogy a legények küzdöttek meg egymással, hogy eldöntsék, kinek a párja legyen a királyné. A fiúk komolyabban veszik ezt az egészet, persze jogokból is több van nekik.

Evezünk más vizekre. Hogy jöttek a képbe a szürke marhák?

A tenyészet úgy kezdődött, hogy 2008-ban Ördög András lótenyésztő barátom behozott három borjút. Ajándéknak szánta. Ebből egyet én kaptam, kettőt másvalaki. Aztán fél év múlva az a valaki meg akart válni tőlük. Minden erőfeszítésemmel azon voltam, hogy megvásároljam tőle. Sikerült.

Akkor még kuriózumnak számított szürke marháról beszélni. Nem is tudtunk olyanokat, akiknek van.

Engem nem érdekelt az sem, hogy hogyan lehet hasznosítani, csak az, hogy a szilaj szürke marhában micsoda tartás van, mert az egy erőt képvisel. A magyarság múltjához kötődik, s vele együtt ahhoz a szilaj tartáshoz, ami ebben a fajtában még megvan. Teljesen más tulajdonságú, mint a nálunk ismert fajták. Ha így vannak, természetes körülmények között tartva, akkor rendkívül izgalmas a tartásuk.

Mind természetes szaporulatból vannak?

Nem. Rózsa Péter magyar biogazdától kaptam ajándékba három törzskönyves tehenet, három üszővel együtt, plusz egy törzskönyves bikát. Ez egy olyan állománynak ígérkezett, ami alkalmas a tenyésztésre, tovább szaporításra, mert a hortobágyi génmegőrző központból érkeztek. Ez egy hatalmas ajándék volt, meg kell tanulni ezt is elfogadni.

Ezeken kívül sikerült vásárolni három-öt darabot. Ennyi volt vásárolva, és azoknak a szaporulata. Most cseréltünk bikát, ami azt jelenti, hogy tavaly és idén megmaradt borjakat már ismét lehet szaporításra hagyni, mert vérfrissítés érkezett.

Mennyi az átlagéletkoruk?

Sok mindentől függ, de átlagban 10-15 év. Betegségekkel még semmi gondunk nem volt.

Mennyi az áruk?

Meg fog ugrani az áruk, mert bevették a húshasznú állatok közé a szürke marhát, így a hegyvidéki zónához tartozó szürkék nagyon szép támogatást kapnak.

Úgy hallottuk, hogy nem is fejitek?

Nem is tudnánk, hisz annyira vadak. Egy borjú van, amit meg lehet simogatni, de benne van 25 százalék magyar tarka. Ha látnád, ahogy menekülnek! Nagyon gyorsak.

Erdélyben hány szürke marha lehet?

Biztos van ötszáz, sőt, még több is, mert Gyergyóban, Zetelakán százon felüli állomány van. Szépen kezd szaporodni. Aki úgy akar szürke marhát tartani, hogy gyorsan pénzt vegyen ki belőle, azoknak nem alkalmas. Ez nem arra volt kitalálva, hogy gyorsan fel lehessen fújni. Ha elejükbe tennéd a lisztet, nem is biztos, hogy megennék.

A medvének ott a csapása a karám végénél, de még soha nem jött be. Biztos vagyok benne, hogy szembe mennének a medvével.

Nagyon jól hasznosítják a minimális tápértékű takarmányt is. Ráadásul az én életformámhoz pont ez talál. Amikor leülök közéjük, akkor pont azt a tartást látom bennük, amit kezdek hiányolni a magyarságból.

Hogy jött az életedbe a népi, a hagyományőrző vonal?

Egyszer a rocker-korszakon végig kellett menni, hogy eljuthassak a népzenéhez. A teológián kezdtem tanulni táncolni, de a magyar értékek iránt való vonzódás mindig bennem volt. Édesanyám volt, aki a magyar irodalom, abban is a magyar költészet iránt vonzódott. Tőle örökölhettem.

Annak idején ritkán lehetett magyar néptáncot a tévében látni, ha mégis, akkor rajongással nézte, illetve hívott, és mondta, hogy ez milyen gyönyörűség. Ez így megmarad az emberben, egy ilyen plusz, ahhoz, hogy az ember erre rá tudjon hangolódni.

A hagyományokhoz való fordulás abban is megnyilatkozott, hogy a viselet egy viselkedést is megkíván az embertől. Aki viseletbe öltözik, az nem tudja elengedni magát. Nem úgy néz ki, mint aki diszkóba készül, hanem a viselet egy tartást ad az embernek.

A teológián század eleji fényképeket látva, amin teológusok, lelkészek, nagybajuszú emberek voltak priccses nadrágban, azt mondtam, hogy akkor ezt én is így fogom. A templomi viseletem tulajdonképpen a magyar népviselet, annyi, hogy palástot veszek rá.

Egyszer a püspöknél voltam meghallgatáson, és amikor megjelentem székely csizmában, priccses nadrágban, szőttes ingben, akkor azt kérdezte tőlem, hogy kinek a ruháját vettem fel. Mondom, az enyémet. Azt is megkérdezte, hogy miért járok így, én pedig azt feleltem, azért, hogy ne éltessem a turkálókat, hanem az öregeket, akik még mindig dolgoznak. Még mindig van csizmadiánk, szabómesterünk, szövőasszonyunk, s ha nekik adok munkát, akkor a mesterséget is életben tartom.

Saját életemmel, öltözködésemmel próbálok mintát adni arra, hogy lehet ezt is, és szép, és emberre szabott.

Kinek, vagy kiknek a példáját próbálod követni?

Sok példakép van, attól függ, hogy milyen téren. Ha tudásról, világlátásról van szó, akkor volt, van egy kiváló tanítómesterem Pap Gábor magyar művészettörténész személyében, tőle sokat tanultam, és ez meg is határozta az egész gondolkodásmódomat. Ha arról van szó, hogy gazdaság, állattartás, akkor Ördög András lótenyésztő. Az életnek más-más oldaláról vannak barátaim, akikre példaként tudok feltekinteni.

Ott van Kassai Lajos, a lovas-íjász, aki egy fantasztikus ember. Nemrég volt a lovas-íjász világbajnokság, és az első kilenc helyen (22 országból, 60 versenyzőből) magyar ember végzett. Magyar focista egyelőre nem lesz a példaképem.

Származása székelyföldi

Kincses Kálmán 1978 június 12-én született Baróton, de ha őt kérdezik, akkor Székelyföldi származású. Szülei tanügyi és az egészségügyi dolgozók voltak Lövétén, így ott nőtt fel. Anyai ágon korondi, apai ágon hidegkúti, Lövétén, majd Szentegyházán járt iskolába. 1992-ben költöztek Alsóboldogfalvára, ezért az Orbán Balázs Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Kezdetben újságírói szakra, majd színire szeretett volna menni, de megfordult a fejében a magyar-német szak is, sőt, hungarológiával is szeretett volna foglalkozni.

Érettségi előtt mégis úgy döntött, hogy teológiára megy. Bevallása szerint emellett következetesen kitartott, így 1997-ben elkezdte és 2002-ben végezte. Két évig volt segédlelkész Keresztúron, majd 2004-ben a megüresedett lelkészi helyet töltötte be, tíz éve látja el Szenterzsébet lelkipásztori teendőit. 2005 óta nős, három gyerek édesapja.