Ilyés Ferencet, azaz Fecót nem kell bemutatnom, aki kicsit is többet teker, már találkozott valahol vele. Ha mégsem ismerős, akkor elég lesz annyit mondanom, hogy kilenc bringával él egy háztartásban. És a családjával.

Te és a biciklizés egy elég régi kapcsolat. Hogy kíséri végig a mindennapjaidat?

Valóban elég rég kezdődött ez, versenyezni '95-ben kezdtem, azóta voltak ugyan kisebb szünetek, de még mindig ott vagyok az élmezőnyben. A versenyzés mondhatjuk, hogy kenyérkereseti lehetőség is nekem, de amúgy a biciklit munkaeszközként is használom, szórakozni is ezzel megyek, úgyhogy kitölti az életemet.

A bicikli körül forog az életed, akkor ez miként hat ki a környezetedre. Hogy tolerálják a barátok, a család?

Alkalmazkodtak, a család rá lett szoktatva a kerékpározásra és első perctől a mai napig a részemként tartják számon a biciklit. Szerintem el sem tudják képzelni, hogy nézek ki bicikli nélkül.

A család így szokta meg, a bicikliket szinte családtagként kezelik, örökké velünk vannak. 

Régebb faluról jártam be dolgozni, akkor is ez volt a legolcsóbb közlekedési eszköz, most is ezt használom. De nem csak ezért használom, manapság már szinte bárki megengedheti magának, hogy autókázzon a városbna, de a biciklizés valahogy közelebb áll hozzám, ez kicsit emberibb is.

Tudom, hogy egy fecske nem csinál tavaszt, de ha példát tudok mutatni a gyerekeknek, akkor már elértem valamit.

Én esőben is bringázom és ha azt látják, hogy kitartóan mindig azzal járok talán ők is szívesebben ülnek fel a bringára.

Autóval csak akkor közlekedem, ha valami olyan cuccom van, amit nem tudok bringával szállítani.

Most mennyit tekersz egy héten és ezt milyen jellegű bringázások teszik ki?

Versenyzőként sokat kell edzeni, hetente öt-hat alkalommal tekerek napi négy órát, de van, hogy ez elnyúlik nyolc órára is.

Az edzések nagy része országúton történik, itt elég sokszor vagyok kitéve mások szeszélyeinek. Terepen nincs gond, ott leginkább csak az én hibámból következhet be baleset.

Kilométerben ez mennyit jelent?

Ez simán megvan heti ötszáz kilométer is.

Ötszáz kilométer az soknak tűnik.

Ennyi kell ahhoz, hogy tartani lehessen a lépést az élmezőnnyel. Ezen kívül még rájönnek a versenyek, azok szinte minden hétvégén vannak tavasztól, késő őszig. Ezek 50-100 km körüli távok szoktak lenni.

Hétközben is biciklivel járok munkába, meg ide-oda elszaladok vele, de azt nem számolom ide, az inkább csak séta.

Sok helyen megfordulsz a versenyek alkalmával, különböző biciklis közegekben. Hogy látod Udvarhely hogy áll biciklizés szempontjából?

Nagyon el vagyunk maradva, a városban mindenki siet, nincs türelmük az embereknek. Elég nehéz itt biciklivel közlekedni rutin nélkül, alkalmazkodni kell, de néha így is történnek balesetek. Ez elkerülhető lenne, ha mindkét fél részéről nagyobb lenne a tolerancia. Egymásra kellene figyeljünk s akkor nem is lenne szükség a szigorításokra és hasonló intézkedésekre.

Szerintem a mentalitáson kellene nagyon sürgősen változtassunk. Volt alkalmam Budapesten kerékpározni, és azt tapasztaltam, hogy jóval nagyobb a forgalom, mégis sokkal biztonságosabban lehet kerékpárral közlekedni.

Itthon megesik, hogy a versenyen szerzett tudást és tapasztalatot kell kamatoztassam. Ezek a mozdulatok reflexszerűen beidegződnek a versenyeken és néha ezeket kell használjam, hogy elkerüljek egy lehetséges balesetet.

Szerencsés helyzetben vagyok, mert ezen a tudáson kívül autót, motorkerékpárt is vezetek és gyalogosként is részt veszek a forgalomba, így jobban átlátok helyzeteket. Tudok egy kicsit a másik fejével gondolkodni, így nagyjából tudom milyen reakcióra számíthatok és annak megfelelően tudok cselekedni. Ha az ember figyelmesen vezet, akkor sok balesetet el lehet kerülni.

Városon kívül is adódnak problémák, már velem is számtalanszor megtörtént, hogy rám húztak, elérte a tükör a kezemet és a sáncba kényszerültem. Az autós meg sem állt megnézni, hogy mi lett velem.

Másik nagy probléma, a szembe előzés. Hiába látják, hogy jövök vagy lehet ha észre sem vesz annál a sebességnél, és elkezdi előzni a másik szintén szembe jövő autót. Ezekkel az országúti kerékpárokkal nagyon gyorsan lehet közlekedni és ilyenkor igen kellemetlen egy szembe száguldó autó. Gyakran a sánc jelenti a megoldást, ami nem túl kellemes.

Ezek ellenére mindenkit arra bátorítok, hogy kerékpározzon, mert ezáltal, az autós forgalom is kisebb lenne, nem volna ekkora zsúfoltság és a biciklis kultúránk is jobban kialakulna.

Legközelebb mikor szoríthatunk érted?

Most hétvégén Câmpulung Muscel-en lesz egy 2200 méter szintkülönbségű, 60 kilométeres verseny. Ez nem számít olyan hosszúnak.

Ki van a két kerekünk!

Azzal, hogy a biciklis szezon kezdete óta több, súlyos sérülésekkel járó, vagy halálos baleset is történt a városban, és azon kívül. Ezért a héten minden nap megszólítunk egy ismert bringást, egy közlekedési és kerékpárszakértőt, miért érdemes tekerni, és hogyan előzhetjük meg a baleseteket.

Az akció megkoronázásaként pedig csütörtökön 18 órától biciklis felvonulást, critical mass-t tartunk, hogy így hívjuk fel a figyelmet a tudatos, türelmes, óvatos közlekedés fontosságára, a bicikliutak és megfelelő jelzések hiányára.

A Dávid Ferenc téren találkozunk!

Tekerj velünk »
Nézd meg az útvonalat »