Sokat léptünk előre – jegyzi meg Csedő kilépve az erkélyre, ahol Katona még mindig a focivébéről beszél, egyszerűen nem tud leállni most egy hónapig. De azért a „burjánoknak" gondját viseli, sőt néha már odáig megy, hogy lelkiismeret furdalás nélkül megzöldfűszerezi a reggelijét, illetve menta- és ciromfűlevelekből teát készít.

Van azért munka a kerttel, mert éppen az elmúlt napokban meggyérítettük a paradicsomok alját – az alsó leveleket levagdostuk, illetve a könyökhajlatokból is kivágtuk a hajtásokat.

Volt még sok-sok kötöznivaló, mert a paradicsomok akkorára nőttek, hogy mellig érnek, a karókhoz több helyen is oda kellet erősíteni őket, mert félő volt, hogy előredőlnek. Az lesz nagy, amikor a termés még húzni is fogja őket.

És megvan az első termés! Kicsi, borsószemnyi paradicsom kerekedett a virágok mellé, Csedő ámuldozva nézi, miután Katona felfedezi.

A Csedő által igénytelennek tartott kaprok is erőre kaptak, nyújtogatják a nyakukat, kandikálnak kifele Bubu mellől. Ubi egyelőre a menták mellett üldögél, ott szuggerálja őket, hogy nőjenek nagyra.

Virágzik az uborka, szép, sárga virágot eresztett, Csedő el is csodálkozott, hogy milyen szép. Katonának elég sok baja volt vele, mert valahogy rá kellett kapassa az uborka „kezét" a karókra, hogy azokba kapaszkodjanak bele, ne a mellettük levő zellerekbe és paradicsomokba.

Reggel és este Katona szívesen ücsörög a fotelban – az illatozó növények között olvasgat, írogat, ilyesmik. Erről álmodoztunk valamikor márciusban, igaz?