Ahogy a kinti élet, úgy a svéd pasik sem állnak túl közel hozzá. Azt mondja, hogy a svédek roppantmód befogadónak és nyíltnak vallják magukat, a valóság viszont éppen ennek a szöges ellentéte. A semlát szereti. Mini-sorozatunk következő interjúalanya a Stockholmi Egyetemen mesteriző Csoma Emőke.

Miért mentél Svédországig filmművészetet tanulni? Itthon nem jó az oktatás? Hogy kerültél Stockholmba?

Nem kimondottan azért jöttem el otthonról, mert tudatában voltam annak, hogy végül itt fogok kikötni. Már lassan három éve úton vagyok, szám szerint ez a hatodik helyszín, ahol állomásozom – és valószínűleg nem az utolsó.

Korábban tanultam norvégul, és különösképp kedveltem az északi népek természetközeli életvitelét, ezért elég nyilvánvaló volt, hogy valahol "idefent" is ki szeretném próbálni magam. Több helyre is felvételiztem (Oslo, Koppenhága), és úgy alakult, hogy mindhárom helyre felvettek, ezért döntenem kellett.

A Stockholmi Egyetem mesterképzése volt az egyedüli, amely kimondottan a filmelméletre összpontosít, ezért egyértelmű volt, hogy ezt fogom választani. Otthon nincs ilyen jellegű mesterképzés, de mivel nincsenek túlzottan pozitív élményeim a romániai felsőoktatásról, ezért hazai földeken amúgy sem vágtam volna bele ismét ilyesmibe. Elég volt.

Miben különbözik a svéd oktatás a romániaitól? Megtaláltad, amit kerestél?

A svéd felsőoktatásban a diáknak sokkal nagyobb szabadsága van, ami a tantárgyai megválogatását illeti.

Egy minimális kötelező tantárgycsomagot leszámítva gyakorlatilag bármivel ki lehet egészíteni a kurzusokat, míg otthon csak olyan lehetőségeink voltak, hogy valami vagy fakultatív vagy „opcionálisan kötelező" volt.

Itt nagyjából mindenki úgy dizájnolja tanulmányi éveit, ahogy akarja. Számomra ez a nagy szabadság roppant meghökkentő, ugyanis ha valaki mindig ahhoz volt szokva, hogy egy bizonyos utat kell követni, akkor hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjen.

Az is nagyon szokatlan, hogy itt a szemináriumok során mindenki véleményét meghallgatják – legyen az bármilyen kötekedő vagy közönséges. Viszonylag elég sok időnek el kellett telnie ahhoz, hogy őszintén meg merjek szólalni, de azt hiszem, hogy hosszú távon ez a személyiségem fejlődésében és magabiztosságomban is segített.

Ösztöndíjas vagy, dolgozol az egyetem mellett vagy a szüleid finanszírozzák az oktatásodat?

Nem ismerek olyant, aki Romániából érkezett volna és a szülei finanszíroznák az ittlétét. A megélhetést illetően olyan borzasztó különbségek vannak a két ország között, hogy ha például a szüleim összetennék egy teljes havi bevételüket és érintetlenül elküldenék nekem, az talán egy szűkös havi lakbérre lenne itt elég.

Amióta eljöttem otthonról, magam keresem meg a szükséges összeget, ami elég a mindennapokra. Jut is, marad is.

Most a legnehezebb, hogy tanulni és dolgozni is kell(ene) és lehetetlen úgy megoldani, hogy egyik a másik kárára ne menjen. EU-s diákként sajnos nem jár ösztöndíj, mivel mindenki meg van győződve arról, hogy ha az Európai Unióból érkeztél, akkor minden bizonnyal nem jelent gondot neked egy kis plusz befektetés.

Itt szembesültem a legkirívóbban azzal, hogy az EU más tagállamaiból érkezett diákok (a svédekről nem is beszélve) mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy milyen óriási különbségek vannak az európai országok között.

Ha elmondod nekik, hogy mennyi egy átlagos havi bér, amit egy nívósabb udvarhelyi munkahelyen kaphatsz, akkor az első reakció az, hogy szemberöhögnek, majd elkomolyodva megkérdik, hogy ugye... ez csak vicc volt?

Mi volt a legnehezebb, amivel kintléted alatt meg kellett küzdjél, szembesüljél? Van feszültség a bevándorlók és a svédek között?

Általában nincsenek gondjaim, ami a beilleszkedést illeti, úgyhogy ismét csak az anyagi vonzatát jelölném meg nehézségként.

A svédek roppantmód befogadónak és nyíltnak vallják magukat, a valóság viszont éppen ennek a szöges ellentéte. Most érkezett el az a pont, amikor már nehezen tolerálják a bevándorlókat, és bármennyire keményen is harcolnak a rasszizmus ellen nap mint nap, pontosan ők maguk válnak azokká a nevetséges fokú diszkrimináció miatt, ami itt folyik.

Hacsak nem valami olyan jellegű munkára jelentkeznél, ahol fontos lenne az, ahonnan származol, akkor nagyjából nulla eséllyel indulsz, ha ugyanarra a posztra egy svéd is jelentkezik – attól függetlenül, hogy beszéled-e a nyelvet vagy sem. Hasonlóan döntenek egy nyugat-európai és kelet-európai bevándorló között is, így természetesen minél keletebbről érkeztél, annál alacsonyabbak az esélyeid.

Mennyire igazak a svédekről, Svédországról szóló sztereotípiák? Pl. mindig hideg és sötét van, sokat isznak, a nemi esélyegyenlőség fellegvára, a boldogságlistákon és a depressziólistákon is élen állnak, erős a szociális háló és társadalmi felelősségvállalás, környezetbarátok, nagydarab szőke emberek. És az IKEA.

Szerény véleményem szerint a svédeknek az a problémájuk, hogy nincs problémájuk – ebben az esetben válhat valaki a legboldogabbá és a legboldogtalanabbá is egyben.

Rengetegen járnak pszichológushoz, pszichiáterhez (bár manapság hol nem..?), mivel ez az óriási fokú anyagi bőség azt eredményezi, hogy mindenki mindent azonnal kézhez kap, gyakorlatilag nem kell semmiért megküzdeni, nincs motivációja az embereknek, könnyen kiégnek, kiüresednek.

Otthon is ugyanez történik sokszor – csak éppen az anyagi javak hiánya miatt. A svédek temérdek lépéssel előbbre járnak, ez eredményezi azt, hogy olyan érzékenyebb témákra is van energiájuk hangsúlyt fektetni, mint a környezetkímélés, a homoszexualitás, a rasszizmus és a feminizmus. Jelenleg ezek a legmenőbb témák az országban.

Sztereotípiák? Télen sötét van, ez tény. Nyáron viszont alig egy órácskára megy le a nap, úgyhogy ez kompenzál a téli viszontagságokért. IKEA... a lényeg, hogy senki ne kóstolja meg a fasírt néven futó borzadalmat, ha arra jár.

Hogyan látod, milyen egy átlagos svéd életvitele?

Az átlagos svédnek nem kell aggódnia a jövő miatt. Napközben nyugodt körülmények között eltölti a nyolc órát a munkahelyén, délután hazaérve pedig kényelmes lakásában nekilát, hogy megtervezze következő nyaralását, hiszen az utolsó óta már eltelt legalább három hónap...

Miben jobbak a svédek, mint mi?

Miért lennének jobbak? Csak szerencsésebbek. Szerencsések, mivel pár száz évvel ezelőtt valaki gondosan lefektette az alapokat, hogy a mostani társadalom kényelmesen learathassa a jólét gyümölcseit.

A mai svéd fiatalságon látszik talán a legjobban, hogy mit tesz az emberrel a pénz, az őrült munkatempó és a nemtörődömség a szülők részéről. Az emberek naivak, nehezen kommunikálnak egymással, a problémamegoldás pedig általában nagyon gyerekcipőben jár.

A „valós" értékeket már csak nagyon kevesen találják meg a hétköznapokban, és úgy gondolom, hogy egy olyan magas szintű nihil állapot állt be, ami csak rohamosan rontja az amúgy sem rózsás helyzetet.

Azt hozzá kell tennem, hogy a stockholmi közeg nem feltétlenül reprezentatív, ha Svédországról beszélünk, ugyanis a főváros a sznob és pretenciózus emberek fellegvára. Ijesztő, hogy az emberek milyen betegesen sokat foglalkoznak a külalakjukkal, ami nevetségesen visszás tud lenni, amikor megszólalnak.

Nagyszerűen szemlélteti a helyzetet egy speciális kifejezés, mely semmilyen más nyelvben és közösségben nem létezik: a 'vaska' azt jelenti, hogy egyszerre két üveg pezsgőt veszel a bárban, az egyik üveget pedig kiöntöd a kagylóba, hogy megmutasd, mennyire tehetős vagy. A város legemberségesebb és legbarátságosabb rétege a 80-90 év közöttiek, akik még egy visszafogott rendszerben nevelkedtek és nem a bőség zavara határozta meg minden lépésüket.

Bejönnek a svéd pasik?

Ismét nem tudok sok jót nyilatkozni a témában, de az biztos, hogy valaki nem attól lesz „jó pasi", mert egy bizonyos nemzethez tartozik. Ha a vikingekre gondolunk, akkor egy nagyon férfias, karakán alkat lebeg a szemünk előtt, a napjainkbeli „harcosoknak" viszont vajmi kevés köze van már egykori elődeikhez.

A feminizmus feltörekedése (félreértés ne essék, ezzel semmi gond nem lenne) nagyjából azt eredményezte, hogy minden háztartásban a nő viseli a nadrágot. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy Stockholm telis-tele van babakocsit tologató, kimondottan szomorú fiatal apukákkal, valamint már olyan esetnek is szemtanúja voltam, hogy egy üzletbe belépő hölgynek megtartotta az ajtót egy úriember, aki azt kapta kedves gesztusáért cserébe, hogy mégis mit képzel, talán csak nem azt gondolja, hogy ő, a nő nem képes kinyitni egy ajtót maga előtt.

Én elfogadhatatlannak tartom, hogy amikor megyek valahová, akkor a képembe vágják az ajtót azért, mert én is ki tudom nyitni.

A svéd férfiak nagyon félénkek és semmi kezdeményezőkészség nincs bennük – józanon. Amikor isznak, akkor viszont annyira kifordulnak magukból, hogy már nincs, akivel tárgyalni. A demaszkulinizált svéd férfi unalmas, de mivel a kényelmet szereti, nem keres különösebb kihívásokat az életben. Ez nem az én stílusom.

Mondj egy tipikusan svéd dolgot, tárgyat vagy jelenséget, amit hazahoznál Svédországból!

A nyári fehér éjszakákat és a semla receptjét.

Le tudnál telepedni Skandináviában?

Én majdnem bárhol le tudnék telepedni, ha adottak lennének a körülmények ahhoz, amit magamnak elképzeltem a jövőt illetően. Eddigi tapasztalataim alapján ez nem Skandinávia lesz, ugyanis minél több időt töltök el itt, annál inkább megvilágosodni látszik, hogy az itteni élet szöges ellentéte annak, amire vágyom.