„Nyisd ki azt az ablakot, me azér' levegő is kell ezeknek!" – lépett ki az erkély meleg párájába Csedő, nyakában a fényképezőgéppel. Mint köztudott, nem nagyon bírja a meleget, nyáron izzad, mint Geréb a tutajon, és szomját sörrel szokta oltani. Örömmel jelenthetjük, hogy nem szomjaztak a magok, de nekik nem sört adtunk, mint Csedőnek. Magjaink kaptak vizet eleget, s meleg levegőt is hálistennek, mert tagadhatatlanul ébredezik a tavasz.

Amivel meg vagyunk elégedve, az a rukkola – szépen, sűrűn jött ki, lelki szemeink előtt az látszik, hogy valamikor június-júliusban majd rukkolás-pástétomos kenyérrel és fröccsel ülünk le focivébét nézni. Úgy néz ki, hogy a rukkolával nem lesz baj, kidugták a fejüket a kis kaprocskák is, illetve a bazsalikom is beindult, mint kora tavasszal a hólé. Igaz, egyelőre csak azok, amelyeknek magjait Lajos bácsitól vettük a piacon – egyszerű a képlet: hamarabb voltak elültetve.

A snidling is megmozdult, Csedő személyes ambíciójának tekinti, hogy a metélőhagyma jól jöjjön ki, mert azt is lehet szórni tojásrántottára, kent kenyérre. Csedő szerint vajjal is össze lehet kavarni, van valami spéci vajrecept a snidlinggel, meg kell csinálni házilag s „másfél hétig azt eszed". Amivel nem vagyunk megelégedve, azok a koktélparadicsom-magok (semmi mozgás), a menta és az uborka, mert nem dugták ki még a fejüket, s így vagyunk a levendulával is. „Ha meg nem kelnek ki, maradjanak a földbe', palántákat rakunk a helyükre!" – morfondíroz Csedő.

Közben észrevettük, hogy persze minden szép és jó, de akkora hely van még az erkélyen, hogy jó nyugodtan telepíthetünk még edényeket és földet, mert megbírja. Ha már választási év van Magyarországon, akkor Katona szerint „Merjünk nagyok lenni!", s a palántaszezonra készítsünk elő néhány földes edényt, amit ültessünk tele paradicsommal és paprikával. Csedő is egyetért ezzel, sőt lábbal már el is kezdte kimérni a földtartó edények helyét, megjegyezve, hogy a most elvetett magokból kifejlődő majdani mennyiség csak a fotózásra lesz jó, de ahhoz, hogy rendszeresen jól tudjunk lakni zöldséggel, sokkal több kell. Nem vagyunk duvatlanok, csak ez így szaporátlan.

A másik megkopott választási szlogen („Mindenki hozzon magával még egy embert!") üzenete mentén haladva rájövünk, hogy bizony további edényekre és földre lesz szükségünk. Nagy felismerés. Mint ahogy az is, hogy nem akarunk ipari mennyiségben termelni, de az tényleg nem lesz jó, hogy hónapokig nézzük, amíg gömbölyödik a paradicsom, aztán amikor pirosodni kezd, leharapjuk a száráról. Annak már olyan új magyar narancs-íze lesz....

Nem árt néha dokumentálódni sem – a szakblogokon, fórumokon is okosodunk, Csedőt apja látja el főleg tanácsokkal, de néha a könyvtárból kölcsönzött könyveket is fellapozza. Ha már ott vannak a keze ügyében.

Szóval bővülnénk. Az ötleteket (milyen láda, milyen edény, mennyi föld kell hozzá, hogy a legegyszerűbb egy faállvány-szerkezetet készíteni, honnan lehet beszerezni, felajánlást – föld, edény – is elfogadunk, öntözési jótanácsokat is, műtrágyát nem, csak ha muszáj, stb.) várjuk a szerkesztoseg@uh.ro címre, de alább, kommentben is lehet üzenni.