A fogadkozások legtöbbször inkább csak álcák, futó gondolatok arról, hogy mit is akarunk megváltoztatni magunkon. A fogadalmak 88 százaléka egy „hogy gondolhattam ezt komolyan?" kérdéssel ér véget, kevesebb, mint egy hónap után.

Bár több száz emberen nehéz felmérést végezni, mindannyian tudunk több ezer alkalmat, amikor javítani próbáltunk életünkön, és elbuktunk. Ezeknek a bukásoknak van egy fajta rendszere is: szinte biztos, hogy nem sikerülnek, ha fennáll az alábbi öt ok valamelyike.

Csak nagyvonalakban fogalmazod meg a céljaid

Semmi sem garantálja jobban a tuti bukást, mint egy olyan fogadalom, hogy „egészségesebben fogok táplálkozni", vagy „formába hozom magam". A probléma, hogy egy idő után elhisszük, hogy teljesítettük a célt.

Például elhatározzuk, hogy mától nincs több gyorskaja. Aztán elkezdjük hiányolni, éhezünk, így veszünk egy adag murkot, zellert, vagy bármit, amiről úgy gondoljuk, hogy azt eszik az egészséges emberek. Aztán két nap múlva, mikor már hányingerünk van a zöldségtől, elkezdünk engedni: csak egy kis müzlis szelet és egy korty diétás szénsavas üdítő. Néhány nap, és azon kaphatjuk magunk, hogy 99.4 százalékban ugyanazt esszük, mint korábban.

A fogadalmunk igazából másoknak szól: az a lényeg, menőzzünk, hogy majd a mások előtt érzett szégyen arra késztessen, hogy betartsuk az ígéretet. Csak persze ehhez meg is kell tudni fogalmazni, hogy egyáltalán mi az, amire fel szeretnénk hívni a figyelmüket.

Fogalmazz meg konkrét célokat, hogy mit akarsz kiiktatni: szénsavas üdítő, gyorskaja, ehető alsónemű stb. Ha ez a konkretizálás nem megy, nem is érdemes vesződni, mert csak vakon találgatsz.

Másokat ejtesz csapdába a fogadalmaddal

Ezzel a hibával simán ki tudsz akasztani bárkit. Példák: „Idéntől én és a barátnőm többet sportolunk", vagy „Idén többet fogok utazni a családommal". Oké, de kérdezted meg a családod erről? Ha nem, akkor szegények veled tartanak az önfejlesztés varázslatos útján.

Az más, ha megbeszéltétek, hogy ezután többször mentek tandem kerékpározni, vagy autókázni, miközben a kedvenc Cannibal Corpse CD-tek üvölt. Azonban ez ritkán van így, és az olyan fogadalmakban, mint „Ezután kevesebb tévét néz a család" mindenkinek részt kell vennie, akkor is, ha utálja. És utálni is fog. Téged.

Visszatérve a műkajás fogadalomra: nagyon szép, hogy te túlsúlyos felnőttként fittebb szeretnél lenni, és a gyerekkori diabétesz sem egy vicces dolog, de ne feledd, hogy a gyerekkor egyik legszebb élménye az édességzabálás. Nem mellékesen a fogadalmad is elbukik, mert másokra erőlteted és alapozod: az ilyesminek belülről kell jönnie.

Szülőként nyilván jogod van felügyelni, és irányítani, hogy mit tegyenek a gyerekeid, de itt drasztikus életmódbeli változásokról van szó. Tarthatod magad A Család Egyetlen Fejének, de ha már muszáj az egész családot érintő fogadalmat tenned, legalább beszéld meg velük. Kitalálhatsz például egy játékot, hogy ki tud a legjobb és legviccesebb ötlettel előállni, ami segíti a fogadalom betartását, és jutalmul, mondjuk, nem vered meg aznap este a legjobb ötletelőt.

Mindenekelőtt azonban próbáld magadra korlátozni a fogadalmat. A több családi utazás helyett inkább fogadd meg azt, hogy nem mész kocsmába minden péntek és szombat este, helyette több időt töltesz a családdal. Ugye, hogy más, mintha arra köteleznél mindenkit, hogy pakoljon, és menjen el veled valahova? Azt megteheted, hogy többször vagy velük, de azt nem, hogy megkedveltess velük egy utazást, amihez semmi kedvük.

Nem gondolkozol előre

Tegyük fel, hogy konkretizáltad a fogyási fogadalmad: márciusig 15 kilót adok le. Na, ez már valami. De honnan a szám? Csak úgy kitaláltad? A biztonságos fogyási sebesség nagyjából heti 1 kiló. Ha ennél többet adsz le, abból bajod lehet, mert energia nélkül maradsz. Ez azt jelenti, hogy vagy eléred a célod, és borzasztóan érzed majd magad (és abba is hagyod a diétát, mert borzasztóan érzed magad), vagy el sem éred a célt, mert „csak" havi 3-4 kilót fogytál – ekkor meg azért hagyod abba, mert úgy érzed, túl lassan haladsz.

A lényeg, hogy nézz utána, mik a lehetőségeid, mert különben be fogod dobni a törülközőt, és a végén azt is megeszed. Azt belekalkuláltad, hogy néha fáradt, kimerült és éhes leszel, vagy csak egy videós montázst képzelsz el, aminek a végén feszül a kockás hasad? Mi lesz márciustól? Egy nagy édesség-orgiával ünnepelsz, ami egy szempillantás alatt teszi múlt időbe minden addigi eredményed?

A tervezés akkor is fontos, ha már elkezdted kivitelezni a fogadalmad: nem mindegy, hogy júniusig akarsz lefogyni 15 kilót, vagy havonta hármat: az eredmény ugyanaz, de a havi cél könnyebben teljesíthető, és szükség van a részsikerekre is, hogy továbblendítsenek. A fogyást például másképp is meg lehet közelíteni, azt is megfogadhatod, hogy hetente háromszor szaladsz tíz kilométert. Mindenki más okból túlsúlyos, és nem lehet megmondani, ki milyen hamar fog lefogyni, ezért nem szabad hagyni a számoknak, hogy elbátorítsanak.

Fejjel mész neki a falnak

Hányszor láttál már valakit tökrészegen felállni az asztal tetejére december 31-én 23:59-kor, azt kiabálva, hogy „Ez az utolsó szál cigim"? Aztán gyorsan hozzá is teszi: „Nincs több pia! Minden reggel három kilométert fogok szaladni! Megtanulok latinul! Új ember leszek, csak ezt a cigit szívjam még el!"

Aztán sokan másnap kidobják az összes maradék cigit, kiöntik az összes sört, és vesznek egy futócipőt. Telerakják a hűtőt zöldséggel, és minden 10. másodpercben azt tolják a képedbe, hogy ők milyen jól is érzik magukat. Majd a szervezetük megkattan, sokkhatás éri, mert teljesen más életvitelhez szokott: nem lesz energiájuk, ég a gyomruk, rosszul vannak.

És akkor jönnek a magyarázatok: „Allergiás vagyok a zöldségekre. Ha nem iszom, rosszul leszek. Ezek a dolgok nem egészségesek, tönkretesznek!" Mindemellett azzal a kemény valósággal is szembe kell nézniük, hogy ez örökre szól: a soha többé nem cigizem, azt jeleni, hogy a világ végéig egyetlen szál cigarettára sem gyújtok rá. És nincs ezért jutalom, nincs cél, ahova beérni.

A gond, hogy sokan varázsütésre akarnak minden változást, egyszerre akarják ledönteni a korlátokat, és úgy gondolják, hogy ha változunk, akkor változzunk nagyot, és keményen. A szervezet viszont nincs ilyen mértékű változásokra felkészülve, a fogadalom betartásához idő kell, ész és türelem.

Nem ismered önmagad

Bármit is fogadsz meg, ha nem vagy tisztában saját magaddal, akkor biztosan nem tudod betartani: legtöbben teljesen más embert akarnak faragni magukból egy fogadalommal, de elképzelésük sincs, mit csinálnak.

Van például egy népszerű fitneszprogram, ami napi egy óra edzést ír elő: ez felkészüléssel, utána zuhanyzással, kis pihenéssel simán üti a két órát. Minden nap, 90 napon át. Persze, nagyon fitt leszel tőle, de el tudod képzelni magad, amint heti 10-12 órán át edzel? Honnan veszed el azt a napi két órát? Alvásból? Munkából? Főzésből? Másokkal töltött időből?

Ugyanez van az egészséges étkezéssel is: onnantól viszlát pizza, viszlát napi menü. Az egészséges ételt meg kell főznöd: honnan lesz erre időd? Talán még a „többet utazom" fogadalom az egyik legnemesebb, mert utazni tényleg jó. De miből fogod finanszírozni?

És, ha valamit abba akarsz hagyni, mondjuk épp internetes játékfüggőségedtől, vagy akár a cigitől akarsz megszabadulni: mi lesz a haverokkal, akikkel együtt játszottál, vagy mi lesz a cigiszünetekkel? Mit fogsz ezek helyett csinálni? Vajon, amivel helyettesíted a régi szokást, az ugyanazt a szükségletedet elégíti ki?

A valóság talaján maradni nem azt jelenti, hogy neki sem kell kezdeni, mert úgyis belebuksz. A fogadalmak után is lesznek szükségleteid, gyengéid, és ezekkel számolnod kell. Most fogadd meg: mindez átfut majd az agyadon, mikor idén a negyedik feles után az asztalra csapsz, és belekezdesz: na fiúk, én jövőtől...

uh.ro/cracked.com