Tájainkon csak a 17. században vált ismertté, de Föníciában és Babilóniában már korábban termesztették a céklát. Az ókori görögök a fény, a Nap és a költészet istenének, Apollónnak áldoztak vele, és a fáma szerint Nagy Károly annyira hitt a benne rejlő gyógyító erőben, hogy parancsba foglalta a termesztését.

A népi gyógyászatban „vérpótlóként" és májtisztítóként ismert növény télen és kora tavasszal is igazi vitaminbomba, rendszeres fogyasztásával jelentősen növelhetjük szervezetünk ellenálló képességét, javul közérzetünk.

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a cékla csökkenti a vérnyomást, segíti a vörös vérsejtek termelését, vörös festékanyaga, a betain gátolja a rákos sejtek burjánzását.

Értékes ásványi anyagokat, folsavat, magnéziumot, nátriumot, káliumot tartalmaz. Levének fogyasztása tisztítja a májat. A vörös csodanövényt gyermekek és felnőttek egyaránt fogyaszthatják. A lehetőség adott, hogy annyit együnk belőle, amennyit csak bírunk, hiszen télen és kora tavasszal is potom áron kínálják a piactól a boltokig: egy kilónyit nem egészen 2 lejért lehet megvásárolni a boltban, a múlt keddi piacnapon is mindössze 2,5 lejért vesztegették.

Vörös mindenes

A céklát leggyakrabban savanyúságként fogyasztjuk. Ecetes változata készülhet nyersen és főve, köménymaggal fűszerezve, tormával turbózva. Azt, hogy a vörös cékla leve milyen kiváló természetes festék, nem kell bizonygatni: ha vörös foltja a fehér terítőt megtalálja, ott is marad.

Az sem titok, hogy a cékla nem csak savanyúságnak, vagy ivólének jó, de levesnek is kitűnő. A vörös éteknek számos változata van: hideg, meleg, joghurtos, édes és sós, vagy savanykás – fantázia és ízlés dolga, hogy ki melyiket vállalja be. Mi egy gyömbéres variációt szemeltünk ki, és készítettünk el.

A gyömbéres céklaleves egyszerű, és a végeredmény kiváló. A megszokottól eltérő, pikáns ízeket kedvelőknek, illetve a mit főzzek olcsón és jót dilemmával küzdőknek is ajánljuk.

Gyömbéres céklaleves

Hozzávalók: 2-3 darab közepes cékla, egy evőkanál liszt, egy evőkanál vaj vagy margarin, kb. 2 liter tej és víz (összesen) 1/3 illetve 2/3 arányban, egy teáskanál reszelt gyömbér, egy egész citrom héja és leve, ízlés szerint só, cukor vagy méz és frissen facsart narancslé.

Elkészítés:

A céklákat tisztára sikáljuk, meghámozzuk és közepes lyukú reszelőn lereszeljük, vagy, ha nincs kedvünk ezzel pepecselni, akkor apró kockákra is váguk. Ha nem akarjuk, hogy a napnak vörös kézzel intsünk búcsút, húzzunk kesztyűt. Ha mégis puszta kézzel birkóztunk meg a vörös démonokkal, citromsóval tüntethetjük el a vörös foltokat.

A lisztből és a vajból vagy margarinból világos rántást készítünk. Beletesszük a céklát, enyhén megsózzuk, hozzáadjuk a gyömbért és a reszelt citromhéjat, felöntjük a tejjel és vízzel, és lefedve főzzük. Legyünk résen, mert amikor felforrt, könnyen kifuthat. No nem a konyhából, hanem a fazékból.

Miután megpuhult a cékla, töltsük a léhez a citrom kifacsart levét, és ízlés szerint tegyünk hozzá mézet vagy cukrot. Nekünk az édes-savanykás íz tetszik, ezért picivel több cukrot tettünk a leveshez, amit végül még két narancs levével is feldobtunk. A férfiaknak a krémes változathoz fűlött jobban a foguk – botmixerrel ez a kívánság is könnyen teljesíthető.

A kész művet friss petrezselyemzölddel, egy kanál tejföllel tálaltuk. Színében nemzeti, ízében mennyei eledel, amivel a nagyböjt idején biztos, hogy nem vétkezünk.

Jó étvágyat kívánunk!