A trendiség, azt hinnénk, nem olcsó mulatság, az aktuális divatnak megfelelő cuccért nem kell kiüríteni a családi kasszát és száraz kenyéren, csapvízen böjtölni hónapokig.

Elvileg egyszerű a képlet: kinézed, mik lesznek a következő szezon kötelező darabjai, aztán kidobod a jelenlegi ruhatáradból azokat, amik már nem illeszkednek a képbe, és veszel néhány új ruhát, ami mind a jelenlegi ruhatáradba, mind a stílusodhoz illeszkedik.

Csakhogy elég keveseknek sikerül. A hölgyek szerint a stílusunkhoz illő, menő öltözék és kiegészítők megvásárlása nem jelent anyagi csődöt, ha nem hűbelebalázs módjára rohanunk üzlettől üzletig, hanem okosan, az ár-és a márkacímkét is figyelve vadászunk a divatos öltözékre.

Válaszaikból kiderült, hogy van, aki a márkaboltokra és van, aki a T-modellre, azaz a turkálókra esküszik. A különböző vadászterületek ellenére a trendi nőkben közös, hogy mindig megfontoltan, okosan áldoznak a divat oltárán. Csak legtöbben nem Udvarhelyen.

Eszter (25), aki gyerekrészlegről veszi a farmert

Szeretem azzal ámítani magam, hogy okos és megfontolt vásárló vagyok, de legyünk őszinték: ki vesz egy számmal nagyobb cipőt – akármilyen szép és egyedi is legyen az – abban a reményben, hogy valamikor, valamire csak jó lesz?

Következésképpen a szekrényeim tömve vannak a használhatatlan ruhadarabokkal és lábbelikkel.

Néha szándékosan vásárolok vagy turkálok nem megfelelő méretű ruhákat, ezeket átalakítom, szabom-varrom. Márkaboltba nem szeretek járni, mert ritkán találok olyat, ami tetszik és a mérete is jó. Lehet, velem van a baj, de legutóbb a gyerekrészlegről kellett farmert választanom.

Mivel rendkívül rosszul esik, ha az új felsőm szembe jön az utcán, az udvarhelyi ruha- és cipőboltokat kerülöm.

Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Brassóban viszont betérek az ismertebb márkaboltokba szerencsét próbálni. Vásárolni kizárólag egyedül szeretek, hisz nem azt tartom szem előtt, hogy barátnőmnek, páromnak, anyukámnak bejön-e a kiválasztott gönc, hanem azt, hogy én hogyan érzem magam benne.

Ágnes (43), aki nagyvárosba menő

Évente két alkalommal, tavasszal és ősszel szoktam felfrissíteni a ruhatáramat.

Többnyire valamelyik nagyvárosban, Marosvásárhelyen, Brassóban, Kolozsváron, esetleg Budapesten vásárolok divatos cuccokat, kiegészítőket, mert az a tapasztalatom, hogy az ottani középkategóriás márkaboltokban olcsón tudok megvenni egy trendi pólót, cipőt, kabátot, ami itthon nagy valószínűséggel nem jön szembe velem az utcán.

A kedvenceim a sétálóutcákban levő márkaboltok, butikok, a nagy bevásárlóközpontokat, plázákat, ha lehet, kerülöm, de oda is betévedek, ha épp ott található a kedvencem.

A tapasztalatom, hogy bármilyen furcsa is, a nagyvárosi shoppingolás – beleszámolva az útiköltséget is, sokkal pénztárcakímélőbb, mintha az adott ruhadarabot itthon vásárolnám meg.

Az árleszállításokat nem szoktam vadászni, de élek vele, ha úgy adódik, mert nem mindegy, hogy egy divatos, márkás cipőt az eredeti árnál jóval olcsóbban szerzek-e be. Az udvarhelyi boltokban max. 20-30 lej az árengedmény, míg a nagyobb városokban akár fele áron is megvásárolhatom ugyanazt a darabot.

Udvarhelyen nem szoktam vásárolni, maximum valami kiegészítőt, az árleszállítások sem csábítanak.

A turkálókhoz nincs türelmem, sajnálom az időt rászánni és meggyőződésem, hogy inkább egy jó cucc, mint három rongy, amit két használat után kidobok. A kirakatokat sem szoktam bámulni, van két kedvenc boltom a városban, a trendkövető hölgyek biztos tudják, hogy melyik ez. Udvarhely nem kedvez a trendi nőknek, a nagyobb városokhoz viszonyítva egyelőre nem adja meg sem a nézelődés, sem a vásárlás örömét.

Emi (35): aki csak a bugyiját nem túrja

Imádok turkálni. Elég hamar rájöttem, hogy bizonyos turkálókban minőségi és egyedi göncöket találok. Szeretek színesen, változatosan öltözködni és természetesen a minőség is fontos számomra, szóval nem feltétlenül kell ruhaboltokba járnom, ha valamit vásárolni szeretnék.

Évek óta csak turkálóból szerzem be a „kollekciómat", természetesen a fehérneműt leszámítva.

Cipőt is – főleg nyárit – szeretek használtat beszerezni, mert sokszor tovább tart, mintha újat vennék egy üzletből. Nem nézem az árengedményeket, nem lesem az árleszállítást, hiszen a second hand-et még teljes árral is megbírja a zsebem.

Nincs kedvenc helyem, ami épp utamba esik, oda bemegyek. Szerintem az udvarhelyi turkálók kínálatából is lehet trendinek lenni, én legalábbis mindig megtalálom azt, ami nekem kell. Nem feltétlenül az aktuális divat vezérel, úgy szelektálok, hogy a választott darab jól álljon rajtam, különleges, és az én stílusom legyen.

Erika (32): kis szekrényben is elférek

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesanyám Magyarországon él, így megtehetem, hogy az általam az internetről kinézett cuccokat megvásárolja nekem.

A márkás holmikat kedvelem, ezek igazán minőségiek s bár középkategóriának számítanak, a mi zsebünkhöz képest mégsem olcsók. Éppen ezért mindig megfontoltan vásárolok, nem halmozom a ruhákat és a meglévő ruháimhoz igyekszem passzítani az újat. Ez jó trükk, mert egy új darab feldobja a régit.

Talán ezért is hiszik rólam, hogy egy lakás méretű gardróbom van, holott egy viszonylag kisméretű szekrényben lazán elfér az egész éves ruhatáram.

Általában szezon előtt Brassóban vagy Vásárhelyen szoktam megvásárolni a nagyobb darabokat, csizmát, kabátot, de van két kedvenc boltom itthon is, ahová mindig betérek. Az árleszállításokat nem követem, nem érdekelnek.

A legnagyobb gond számomra, hogy nincs választék. Jellemző, hogy soha nem azt veszed meg, amit akarsz, hanem ami éppen van, és megtetszik. Persze, ha pénzed is van rá, mert Udvarhelyen minden nagyon drága, ha meg elmész más városba, akkor sem lehet üres a zsebed.

Számomra bosszantó, hogy a shoppingolás sem itthon, sem máshol nem felhőtlen öröm, hanem kalkulálás, taktikázás, inkább kínlódás, görcsölés, mint élvezet. Az sem jó, hogy itthon nem lehet minőségi kiegészítőket kapni, például hiába keresek egy vékony fekete bőrövet, mert sehol nincs.

A turkálókat nem utasítom el, de tény, hogy rossz a tapasztalatom, eddig egyszer sem találtam semmit magamnak. Pedig a barátnőm a példa rá, hogy kellő idő- és energiaráfordítással igazán márkás és trendi cuccokat lehet kitúrni. Igaz, ő vérbeli turis, akinek már szinte létformája ez a fajta vásárlás, mindig tudja, hogy hol, mikor mit lehet megvenni.

Divatosnak és stílusosnak lenni Udvarhelyen egyáltalán nem egyszerű, de nem is lehetetlen.

Zenkő (25): hozzanak már valami márkaboltot!

Székelyudvarhely ruházkodási szempontból elég szegényes város, értem ez alatt azt, hogy nagyon kevés az egyedi darab.

Ami sok van, az a silányabb minőségű tucatáru, emiatt kénytelen vagyok turkálókban beszerezni a ruháimat, mert ott igazán egyedi és márkás darabok bukkanhatnak fel. A legjobb turik Szentgyörgyön vannak, a kedvenc udvarhelyi turimat meg nemrég zárták be.

Az is igaz, hogy ha sikerül valahol találnom egy plázát, pl. Budapesten, akkor ott is beszerzek egy-két darabot. Szeretem a New Yorkert meg a hasonszőrűeket, Udvarhelyre is hozhatnának egyet.

Amit legtöbbször újan veszek, az a cipő, itthon a Pieta a nyerő. Sajnos nincs annyi cipőm amennyit szeretnék, mert a pénz mindig beleszól.

Ja, és kiegészítő? Például a táskáimat a kolleganőm, Jakab Orsolya varrja. De még hogy!