Már alig vártuk, de végre – és reméljük, visszavonhatatlanul – megérkezett városkánkba is a kikelet. Kibújtunk hát a szerkesztőségből és a szikrázó napsütésben tettünk egy sétát a városban, hogy feltérképezzük, hol, merre jár a tavasz. 

Nem csak süt, melege is van

Azt már az első pár száz méter után megállapítottuk: nem csak fénye, ereje is van a napsütésnek. Bennünket alaposan megizzasztott a plusz huszonvalahány fokos hőmérséklet. A Bethlen utcában diszkréten meglazítottuk nyakunkon a kötött sálat, a Küküllő partját már kigombolt kabátban mustráltuk, végül úgy döntöttünk, többet nem izzadunk.

Ledobtuk a téli göncöt és rövid ujjú pólóra vetkőzve tonikkal hűtöttük magunkat a már megnyílt nyárikertben.  „Azta, hej, milyen meleg van" - pihegtük ki a tavasz-túra fáradalmait. 

Még téli göncökben izzad a nép

Hiába csepeg az eresz és olvad szerény lankaméretűre az út mellett a múlt héten még kisebb jéghegy -méretű, kupacba fagyott hó, az öltözködést illetően az udvarhelyeik többsége egyelőre óvatos.

A járókelők zöme még bundás csizmában, illetve sál-sapka-nagykabát téli trióban dunsztolódik. Lenge, inkább nyári, mint tavaszi öltözetben csupán egyetlen próbababa ágállt.

A miniszoknyás csajokat is hiába lestük. Fotósunk nagy bánatára mindössze egyetlen farmerszoknyás anyukát sikerült a Kossuthban lencsevégre kapni.

A Kossuth utcában nyíló művirágokra és kétlejes barkára nem, de a virágüzlet előtti cserepes jácintra beindultak a méhek és a kóválygó tavaszi legyek is.

Aki allergiás a méhcsípésre, annak nem ajánljuk, hogy megközelítse a Patkóbeli virágoskertet. A tulipán, nárcisz, jácint illatától valósággal bezsongtak a fullánkos repkedők – szépérzéküket dicséri, hogy rajokban buknak a virágokra.

Aki beültetné kiskertjét tavasszal, az már virágmagot, de a piacon akár dughagymát is vásárolhat. A fokhagymát ma délelőtt egyelőre zacskóban csíráztatta az árus – izzadtak is a gerezdek becsületesen.

Jártunkban-keltünkben sok autóst és kevés kerékpárost, hóvirágot pedig egy szálat sem láttunk. Fotósunk bizonygatta: van, a kertjükben bizisten, hogy nyílik.

A parkban járt az ősz

Lehet már a padon üldögélve sziesztázni, tereferélni, nézegetni a vadkacsákat vagy a babakocsit tologató anyukákat. Tavaszias a látvány, a hangulat, bár nem folyik még az ivóvíz, nem zöldül még a fű és nem rügyeznek még a fák, bokrok sem a Városi Parkban. Az elolvadt hó alól előbukkanó lombtakaró inkább az őszre emlékeztet: arra, hogy nem csak Ady Párizsában, de tavaly itt is „suhant nesztelen".

A Küküllő-parton kellemes csalódás ért: úszkáló vadkacsákat igen, szemetet alig-alig láttunk. Nem hittünk a szemünknek, de mielőtt elkezdtük volna dicsérni a környezetvédő udvarhelyieket, még belestünk a híd alá is, ahol felfedeztünk egy jókora halom pillepalackot.

Odébb, a híd lábához támasztva nejlonzsákoban összegyűjtött szemét – valaki unta elszállítani a kukáig. Értékelnénk, ha elvinné, s azt is, hogy nem a napra tette a mocskát, hogy már messziről szagolhassuk.

Szerencse hogy a rossz példa nem ragadós. Örömmel láttuk, hogy a Kórház-lakótelepen vesszőseprűvel és lapáttal, gereblyével kergették a telet s a zöldövezetből összegyűjtött őszi lombot kupacokba gyűjtötték, majd nejlonzsákba gyömöszölték.

A Kossuth utcában annak örvendtünk, hogy a Romarta üzlet előtti gyalogátkelőnél nem kell már gumicsizma. Nem kell már távugrást gyakorolni, lazán leléphetünk, mert a napsütésnek hála, nyoma sincs a bokamosó pocsolyának.

A kirakatok egyelőre még nem zöldülnek – de ha van rá pénzünk, leszállított áron vehetünk jövőre új hócipőt magunknak.

A Vasszékely lába előtt még a március 15-i koszorúk hevernek, a közelben levő kisüzlet sárgán-zölden virító kirakatában a festett tojások, cserépnyulak pedig már a közelgő feltámadást idézik és figyelmeztetnek: elő a bankkártyával.

A hónapos retektől a napon száradó kutyagumiig, a gödrös utcáktól a vízparton "felejtett" sörösdoboztól a nejlonzacskóig sok mindent kitakart Udvarhelyen ez a tavasz. De a lényeg, hogy itt van végre. Süttessük magunkat a napon és váljon egészségünkre!