Bíró Erzsébetet nem a párizsi divathullámok, sokkal inkább Kós Károly és a huszonnégy magyar tájegység hímzésmotívumai inspirálják. A modern akkor érdekli igazán, ha az összhangban van a valódi népművészeti értékekkel.

Az Erzsó Népi Öltözetek nemrég nyílt szalonjába lépve azonnal érezni, mennyi munka és hozzáértés teremtette meg a miliőt, ahol az alkotások a lehető legszebb és legautentikusabb környezetben várják leendő tulajdonosaikat. A festett bútorok és az Erzsébet által tervezett ruhák teljes harmóniát árasztanak magukból. Látva a mosolygó tervezőt, rögtön megértem,

ezt csak szeretettel lehet csinálni.

A beszélgetésünk első szavaiból kiderül, a zetelaki származású Erzsébet őseitől örökölte a népművészet iránti rajongását, és az, hogy tehetséggel is megáldotta a sors, külön szerencse.

– Már kisgyermekként érdekelt a népművészet, a varrás. Emlékszem, nem akartak az akkoriban nagy becsben tartott lábbal hajtós Singer varrógéphez engedni, nehogy eltörjem a tűt – meséli mosolyogva. Szerencsére nem törte le az ő szárnyát sem senki.

A rendszerváltás idején, a székelyek ezrei külföldre mentek, mert csak ott látták szépnek jövőt. Erzsébet nem így volt ezzel.

– El sem tudtam volna képzelni az életemet idegenben, ahol mások a szokások, nincsenek ismerősök, rokonok. A férjem kint dolgozott öt-hat évig, de aztán ő is hazajött végleg. Pedig úgy ment ki, hogy megteremti a feltételeket, hogy kiköltözhessen a család. Rengeteget költöttünk a papírokra, aztán mégis meggondoltam magam – kezd bele a mesélésbe Erzsébet. Ösztönösen érezte, hogy a ruhatervezés és varrás lesz az az irány, ami idővel megélhetést biztosít számukra.

Valójában igazi elhatározássá akkor vált benne a hobbivarrás, amikor a rendszerváltás első éveiben megszülettek a gyerekei, és otthon volt velük. Azon járt az esze, mit is lehetne csinálni, hogy az értékteremtés is legyen. Rengeteg szőttest örökölt, és mindig csodálta, milyen gyönyörűek, és mennyi munka lehetett bennük. Ezeket akarta megőrizni, megmenteni, hogy minden nap láthassuk, hordhassuk.

– Akkoriban elkótyavetyélték az igazi értékeket, a szőtteseket, a szebbnél szebb csipkéket olcsó pénzért elhordták külföldre, talán nem is voltak tudatában az értéküknek. A szívem is fájt, amikor ezt láttam.

Szebbet és jobbat akart, óriási sikere lett

Aztán a férje hazatérése után belevágtak a saját vállalkozásukba, rendelt szabóságot hoztak létre. Ahogy nőtt az igény irántuk, úgy nőtt a régóta dédelgetett vágy Erzsébetben is, hogy még szebbet, értékesebbet adjon megrendelőinek.

Így kerültek szem elé a műhelyben a természetes anyagokból, népi motívumokkal is díszített első ruhadarabok, amik egy csapásra nagy sikert arattak. Az első szárnypróbálgatás rengeteg megrendelést hozott. Erzsébet nagy örömére szép lassan átalakult a műhely, és ma már csak a népi öltözékek megtervezésével és kivitelezésével foglalkozik hat munkatársával együtt. Ma már mind a férfiak, mind a nők, idősebbek vagy fiatalok egyaránt megtalálják a kedvükre valót a szalonban. Van még hímzett vagy zsinóros menyasszonyi ruha, sőt párta is, és a kiegészítő kistáska, kabátka sem maradhat el.

– Igazi csapatmunkáról van szó, nem csak az én érdemem, amit itt lát. Mindegyik kolléganőm kreatív és lelkes, mindig alig várják, hogyan sikerül a legújabb modell. Az eladó hölgy például, aki ma épp szabadságon van – jegyzi meg – tizenhárom éve dolgozik velünk, és ismer minden ruhadarabot, azok történetét, népművészeti hátterét. Ezért szakértelemmel tud beszélni az termékekről a vásárlóknak.

Felfedezünk egy nagyon modernnek tűnő mintát egy szép női zakón, de mint kiderül, Magyarország nyugati tájain használt népi motívumról van szó, Erzsébet ebben is jártas.

Többször is hangsúlyozza, milyen fontos, hogy hozzáértően nyúljunk a népművészethez, mert csak így lehet hiteles, amit alkotunk. Ő maga is rendszeresen képzéseken vesz részt, most például két éven keresztül huszonnégy magyar tájegység hímzésvilágát, technikáját sajátítja el magyarországi előadóktól.

– Áldozattal jár az utazás, de nagyon hasznos a munkámban, mert ma már azonnal meg tudom állapítani egy-egy mintáról, honnan származik, és azt is, ha nem szakértelemmel használják föl.

És hogy a modern mennyire fér meg a hagyományossal? A legjobb bizonyíték erre, hogy a műhelyben használatos számítógép vezérlésű hímzőgép tökéletes munkát végez, akár fényképről is. Bár néha van igény a kézzel készített hímzésre is, nagyon időigényes és drága.

Százéves inget mentett meg az enyészettől

Erzsébet közben elmesélt egy történetet is egy férfi vőlegény ingről, amire a csíksomlyói vásárban lelt véletlenül. Kós Károly leírásait olvasgatva kiderült számára, hogy a lobogós ujjú ing bizony a 19. század végén és a 20. század első felében volt népszerű, de az I. világháború idején már nem hordták a férfiak. Egyértelmű volt, hogy egy százéves kincsre bukkant, amit valahogy meg kellett menteni. Egy kis átgondolással a gyönyörű háziszőttes, hímzett ujjú ruhadarabot elegáns női inggé varázsolta, ami a mai napig egyik kedvenc ruhadarabja.

Tehetsége mellett ezek az ismeretek is segítik Erzsébetet abban, hogy ne jelenjen meg munkáiban a giccs.

– Az emberek ízlésvilágát irányítani kell. Ha valaki határozott elképzeléssel jön hozzám, de látom, hogy nem illik hozzá, nagyon finoman megpróbálom elmagyarázni, mi állna jól az alkatához, hová tenném azt a motívumot, szép megoldást, részletgazdag elemet, hogy neki előnyére váljon. Arra is van példa, amikor határozott nemet kell mondanom, mert nem akarom a nevem adni valamihez – vallja be a tervező.

Ez az a határozottság valószínűleg, ami meghozta gyümölcsét, hiszen hírük külföldre is eljutott, és a különböző vásárokban sorra begyűjtik a hivatalos és vásárlói elismeréseket. Többször is eljutottak a színvonalas budapesti Mesterségek Ünnepére, több termékük Székely Termék díjas lett, és Erzsébet a Viseletkészítés Mestere címet is magáénak tudhatja.

Ő mégsem ül nyugodtan, csatlakozott olyan kézműves szervezetekhez, egyesületekhez ahol sokat tanulhat a többi népművésztől. Rengeteg vásárba járnak országszerte, és nem csak magyar ajkú vidékeken kíváncsiak rájuk.

Amikor egy román úriember beleszeret a vitézkötéses kabátba

Marketing szempontjából sem egy utolsó felismerés volt részükről, hogy az erdélyi együttélés folyamán kialakultak olyan népművészeti motívumok, amelyek megtalálhatók mind a román, mind a magyar és a szász népviseletben is.

Erzsébet tervezéseiben ezek miatt is megtalálják a román hölgyek a kedvencüket, de arra is volt példa, hogy egy román úriember egy vitézkötéses kabátba szeretett bele. És talán itt kezdődik a nemzetek közti egyetértés, nem a világmárkáknál.

- Ebben a globalizálódó világban éljen az ember bárhol, egyformát hord a New York-ival. Ez már szinte egyenruha. Kell az embereknek a stílusos, az egyedi. Identitástudatot kölcsönöz a viselőjének – mondja Erzsébet.

Családon belül megoldják

Amíg egyenként végignézzük a szalon legszebb ruhadarabjait, Erzsébet arról mesél, miként alakul egy évük. Január és február a csendesebb időszak, ilyenkor születik az új kollekció, kikísérletezik az új modelleket. A visszatérő megrendelők is mindig valami újra vágynak – teszi hozzá.

Aztán jön a vásáros időszak, ami húsvéttól egészen késő őszig tart. Igazi családi vállalkozás ez, mert Erzsébet férje, felnőtt designer fia és lánya is besegítenek, ahol csak tudnak. Legyen szó modellkedésről, egy-egy új minta megtervezéséről vagy marketingről, családon belül megoldják. Látom, Erzsébet nem aggódik, idővel ki viszi tovább az üzletet.

Ha lelke van a ruhának, eladja saját magát

Manapság divat arról panaszkodni, hogy csak a szépből nem lehet megélni. Erzsébet egyetlen nehéz pillanatot sem bánt meg.

– Meg lehet élni, csak nehezen. Sok energia és szeretet kell hozzá. Mert hiába egy rongydarab, ha a készítőjében meg volt a lelkesedés, azon a ruhán látszik, hogy lelke van. Azt tapasztaljuk a vásárokban is, hogy azok a termékek, amin látszik, hogy a készítője valami szépet, maradandót kívánt alkotni, mindig sikeresek. Már csak ezért is érdemes vásárokba járni, mert az ember rengeteg bíztatást kap, és ezek mindig átsegítenek a bizonytalanabb időszakokon.

A szülőföldjéhez ragaszkodó Erzsébet vallja, hogy a népművészet szeretete és a nemzeti öntudat szorosan összefügg. Ez a páros tartotta benne a lelkesedést a vállalkozás indításakor is, és a mai napig tud ebbe kapaszkodni. Gyermekei is jó példát kaptak, egyikük sem vágyódik külföldön élni, legfeljebb tapasztalatot szerezni.

Erzsébet azt mondja, ha újra kellene kezdeni, akkor is ezt választaná. Azoknak a vállalkozó kedvű fiataloknak pedig, akik szintén értékteremtésre törekednek, azt üzeni, vágjanak bele bátran, és tanuljanak sokat a szakmájukról. Bár az elején nehéz lesz, később megterem a sok munka gyümölcse.

– Megéri, mert lelkileg rendben lesznek. Ha az anyagiak később is jönnek, mindenképp meglesz az is, csak kitartás kell. Akinek hite van, az félig talpraesett ember, én így mondom – teszi hozzá nevetve.