Be kell vallanom, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, ahogy a BMW felvarrta az egyes sorozat ráncait. Eleinte nem tudtam hová tenni a békaszemű dizájnt, zavart az új Polóról inspirálódott hátsó lámpa, a gigászi árcédula pedig csak hab volt a képzeletbeli tortán. Nem értettem a BMW bennfentesenek döntését: az előző generáció már teljesen

kiforrott volt, szerethető és ütős.

Erre előrukkolnak egy szinte akkora szekérrel, mint a hármas sorozat, az ára is ahhoz közelít, mégsem lehet egy napon emlegetni a két terméket. Luxus kompakt limuzináron? Ezzel már szinte befürödtek mások is. Aztán egyszerre minden értelmet kapott. Az egyes széria az egyetlen hátsó kerekes, csapott hátú középcsatár, és pontosan ezért különleges.

Még a legvérszegényebb motorral is olyan vezetési élményben lehet részünk, amelyet csak kategóriákkal nagyobb négykerekűektől várnánk el. Precíz a váltó, jól fordul, egyes esetekben még a fenekét is tolja a kanyarban. Egy sportos kompakt prémium szinten. Már a sokat emlegetett orr sem annyira idétlen, sőt a régi cápabömösök hagyatékát is fel lehet fedezni benne.

A beltér pazar, a formavilágot is meg lehet szokni, de a hátsó lámpákat már nem tudom megbocsájtani. Teljesen rendben van a motorkínálat is, mindenki talál a pénztárcájának és elvárásainak megfelelőt, mégis mintha valami kimaradt volna az egyenletből. A nyugdíjas szakosztálynak ott az alap benzines és dízeles kivitel bőséges erőtartalékkal és elfogadható fogyasztással. Flancolóséknak van a csúcs olajkályha 184 lóval.

Ám a szemfülesebb autófanatikus egyből rákérdez: hol a csúcsragadozó benzinrakéta? Azaz elfelejtettek M kivitelt gyártani az egyesből? Nem. Valójában ez csak féligazság: az előző generáció bőrét viselő kupéből gyúrtak örömrakétát. A tátongó űrt mától kitöltő M135i-t Genfben mutatták be a nagyérdeműnek. Ha tetszést nyer, legyártják.

Nem vehette fel a legenda nevét

A pöttöm sportkompaktot nem keresztelhették M1-nek. A szóban forgó nevet egy annyira pragmatikus gépcsoda viseli, hogy talán babonából, de inkább józan belátásból nem akartak csorbítani a legenda emlékén. Könnyen meglehet, hogy nem akartak gyengébb termékkel előrukkolni M1 fedőnéven, és inkább maradtak a márkaspecifikus megnevezésnél: egyes széria, M motorsport kivitel, három literes turbómotor.

Genfbe ráadásul egy igazi, a bajor márkára jellemző harci színekre festett kivitelt hoztak el. Amellett, hogy az egyes sorozatnak ez a legsportosabb típusa, most mutatkozott be először három ajtós kivitelben is. Ezzel a félig tanulmányautóval a több legyet egy csapásra megoldást választotta a BMW.

A vonalvezetést határozottan a többajtós iker ihlette, a fémruhát tipikus kompakt kupéra szabták: hosszú orr, suta fenék, három ajtó. Megmaradtak a klasszikus egyes sorozat világító elemei, duplavese hűtőrács és az összetéveszthetetlen angyalszem nappali fénypár is tiszteletét teszi. A kiállításon természetesen különleges külsővel rukkolt elő: sportos első spojler, mélyre húzott első szoknya és erőtől duzzadó motorháztető az eszement rakéta showelemei.

Oldalnézetből szembetűnő az alapkivitelnél öblösebb kerékjárat, amelyek alá becsületes méretű úthengerpapucsok dukálnak. Szép és ízléses megoldás a motorsport kivitel harci színe. A babakék, sötétkék és piros csíkok lágyan aláfestik az ajtókon végigfutó, a kilincset is magába ölelő fény-árnyék vonalat.

A fenekét viszont most sem tudom szeretni. Az áldiffúzor és a kormos végződésű kipufogó sem javítja az összképet. Nekem nem jön be, de kinek a papné, kinek a BMW egyes sorozatának a feneke tetszik.

Az igazi durranás a sportszív

Fukarkodtak a részletekkel, de végül nem bírták magukban tartani az M135i teljesítménymutatóit. A hosszú motorháztető alatt egy legújabb generációs, háromliteres iker turbós benzinszörnyeteg pihen. A hat henger, két turbó és az igen robbanékony nedű kombinációja garantálja a maximális élvezetfaktor elérését.

Csak sejteni lehet a reális mérőpados teljesítményt, de állítólag a miniszörny 320 zabolázatlan lóból álló ménest szabadít a közutakra. Ezzel a teljesítményértékkel az üresen 1500 kilót nyomó kasztni 4.9 másodperc alatt katapultálja az adrenalintól izzadó tenyerű pilótáját 100 km/h-ra. Ez nagyon szép érték egy kompakt kategóriás autótól.

Az egyetlen négykerekű, amihez hasonlítani tudnám, az Audi szuperkompaktja, amiről jobb is, ha nem esik szó. Az RS 3 öszkerekes, más motorja van, duplakuplungos a váltó, nem érdemes belegabalyodni, most a 135i áll a színpad közepén.

Természetesen ennyi lovat valahogyan zabolázni is kéne. Az első féktárcsa családi pizza lapnak is beválna a maga 360 mm átmérőjével. A csúcsot mégis a hátsó pár jelenti, szinte teljesen kitöltik a 18 colos kerekek belsejét, 380 mm-en pöffeszkednek. A dinamikus haladás egyik elengedhetetlen tényezője a bombabiztos futómű. Motorsport modell révén a kis egyes a legjobb felfüggesztést kapta, ami valaha BMW kompakt alá került.

Még nem gyártják, de már spekulálnak

A gyárkaput még el sem hagyta, sőt az sem biztos, hogy valaha sorozatgyártásba kerül, mégis egyesek már a jövőjét próbálják jósolgatni. Van, aki összkerék meghajtást álmodik a kasztni alá, egyesek a duplakuplungos váltó mivoltán morfondíroznak, megint mások az árfekvését próbálják belőni.

A tények a következőek: az M135i egyelőre csak nyálcsorgatónak készült tanulmány. Ha lesz rá igény, legyártják. Ami biztos, az a három ajtós mezei egyes sorozat érkezése, amelynek körvonalait ennek a sporttanulmánynak a segítségével próbálják adagolni a nagyérdeműnek. Biztosra mennek: ha bejön így, nem nyúlnak a dizájnhoz, ha pedig nem, akkor még mindig van idő módosítani. Jó lenne, ha nem az M135i húzná a rövidebbet. Nekem bejött, tíz pont az egyesnek.