Nemes és időszerű dolog az újrahasznosítás: akár a nemrég elfogyasztott kólánk alumínium doboza is visszaköszönhet egy új gépjármű alkatrészeként. Mára már uniós szabályzat írja elő, pontosan hány százalékban tartalmazzon újrahasznosított nyersanyagot a gyártósorról legördülő négykerekű.

A Mercedes nem találja fel a spanyolviaszt, de ügyes húzással kicsavarja az utolsó csepp levet is a szétfacsart B osztályos citromból.

Az ötlet új nem, de elegáns még lehet

Az alaprecept egyszerű: a lehető legjobb áron túladni egy kifutó típus technológiáján. Lehetőleg gyártósorostul vigyék a portékát, de a megvalósításnak legyen némi karitatív íze. Az autós történelem színfalai előtt és mögött többször is előfordult hasonló eset.

Hajdan az oroszok az agresszívebb megoldást választották: finoman szólva nyomást gyakoroltak a Fiat vezetőségére, és az utolsó csavartól is megszabadították a torinói gyártósort, hogy megalkossák az ikonikus Zsigulit, azaz az 1200-as Ladát, amelynek az ősapja a 124-es Fityo volt.

Voltak viszont sokkal korrektebb, elegánsabb megoldások is. Ne felejtsük el, hogy a jó öreg 1300-as Dacia is valamikor Renault 12-es volt, és nemcsak a dizájntervet vették meg, hanem a négykerekűvel járó összeszerelési technológiát is. Több mint 40 év alatt jó pár bőrt lehúztak az átigazolt francia örökmozgóról, de be kell látnunk, mindkét nemzet jól jött ki a történetből.

Eddig csak másolták a csillagosokat

Kémfotókon díszeleg már az aktuális B osztályt felváltó szekér, a régivel viszont nem volt mit tenni, de kár lett volna a kukába dobni a több millió eurós fejlesztés gyümölcsét. Egy kisebb költségvetésű, gyengébb presztízsű autógyártó komolyan megfontolta volna, hogy még gyártásban tartsa a kifutó modellt, de a csillagos jelvény kötelez, az ego erősebb a józan észnél.

Ha már tele van a keleti piac olcsó Merci-koppintásokkal, akkor miért ne adnák el a másolónak a technológiát – két legyet egy csapásra. Ugyan ki akarták selejtezni, de mégiscsak egy Mercedesről van szó, ezért nem mérték olcsón a second hand portékát. A kompaktot mostantól a Beijing Auto fogja gyártani, és nem véletlenül. A kínai autógyártás óriása évek óta Merciék kínai partnere.

A kasztni a régi, de csillag nem jár hozzá

Minimális változtatásokat eszközölnek a régi kompakton, és enyhén átstilizálva bukkan fel a kínai gyártó kínálatában. A legszembetűnőbb változás az orrészen található, hiszen az emblematikus márkajelzésnek búcsút kellett mondani, helyét a Beijing Auto nem-tudom-hova-tenni logója vette át. A stílusos hűtőmaszkot műanyagtengerbe rondították, de a fejlesztő márka presztízse még ezt a merényletet is elbírja. A lámpatestek az eredetire hajaznak.

Azért az oldalnézet elárulja, hogy már nem a német dizájnerek munkájában gyönyörködhetünk. Megtoldották az oldalát egy fölösleges fényárnyék vonallal, nehogy a kínai vásárlóközönség ne tudja megemészteni az eredeti, konzervatív formavilágot. A beavatkozás alaptalan, ízléstelen és giccses az európai szemnek.

Látszik, hogy bizonyos részletkérdéseknél feszegették az anyagi keret határait, így a szép íves kerékjáratok alá röhejes méretű felniket pakoltak. Hiába, a bling-blingért tejelni kellett volna.

A belteret egy az egyben reprodukálták

Annyira szimpatikus volt az öt ajtós, kompakt kiképzés a kínaiaknak, hogy a külső stilizálása után kifogytak az inspirációból, és a B osztály belterét módosítás nélkül reprodukálták a keleti reménységnél.

Természetesen elmaradnak Mercedes high-tech bravúrmegoldásai, helyüket a jól ismert kínai technika veszi át. Ne számítsunk példás összeszerelési minőségre, a gyári fotók csak vevőcsalogató értékkel bírnak, a végtermék valószínűleg sokkal rosszabb lesz.

Kivillan, hogy elfogyott a lóvé

A büdzséből nem futotta a a drága Mercedes-aggregátokra, anyagilag túlságosan megterhelte volna a Beijing Autót a teljes technológia megvásárlása. A pléh deklit felcsapva szintén csillagos, de nem német gyártótól származó miniszívek köszönnek vissza. A BC 301 (a típus hivatalos neve) megmozgatására nem véletlenül választottak Mitsubishi eredetű erőforrásokat.

Az aggregátokat helyben gyártják, szintén licensz alatt, így rengeteget spórolnak az előállítási költségeken. A vérszegényebbik erőforrás 1,3 literes, és állítólag 99 kínai póni erejével bír. A legelvetemültebb, legcomosabb BC 301-et egy bikaerős, 1,5 literes szív mozgatja, az összteljesítmény pedig 115 lóerő.

Motorizáció szintjén tér el legjobban az alaptípus az epigontól, még a leggyengébb B class is izmosabb volt, mint a nevetséges teljesítményű kínai csúcsmodell. Olcsó húsnak ha nem is híg, de gyengus a leve.

Kici, jó, occó

Kínai autóról beszélve azonnal felmerül a „kici, jó, occó" marketing-filozófia. A Bejing Autó sem vetette el a sulykot a BC 301 beárazásnál. Az alapmodell közel feleannyiba kerül, mint a legalapabb, legfapadosabb régi B Merci: durván számolva 8300 euróba. Természetesen messze elmarad a hírhedt Daciás olcsóságtól és a Tata Nano filléres árképzésétől.

Hiába egy presztízs autó kínai reinkarnációjáról beszélünk, a befektetést valahol vissza kell szerezni. A dolgok pikantériája, hogy a Mercedes bebiztosította magát: soha nem kerül európai piacra a kiselejtezett típus, így megvédi hagyományos presztízsét, és megalapozza a jövőt az új B osztálynak. Bravo Hans, ezt ügyesen összehoztad.