Akinek az OPC betűkódról csak a romániai fogyasztóvédelmi hivatal jut eszébe, annak egy kis autós korrepetáció: az Opel Performance Center a németek házon beüli gépvadító iskolája, ahol mezei gépekből aszfaltőrlő izompacsirtákat gyúrnak.

A hárombetűs tuningosztály gyakran vesz kezelésbe teljesen ártalmatlannak tűnő kompakt és nagy autókat az Opel kínálatából, és rendelésre igazi élménymasinákat farag belőle.

A hernyóból izompillangó

irányú fejlődésnek az eddigi legjobb példája az Insignia OPC. A business limuzin mutánsa kész vadállattá vált. Az átalakítás nem merül ki a bivalyerős motorok kihegyezésében és a vizuális kiegészítők garmadájában. A fiúk futóművet, felfüggesztést és olykor komoly versenytechnikát is gyúrnak a felcicomázott kasztnik alá.

Az elkötelezett fanatikusok foga az új Astra bemutatója óta fáj a legdurvább, legsportosabb kivitelre. Várakozásuk eddig tartott, piacra került az új Astra OPC változata.

Mindig is szabály volt az Opelnél, hogy kompaktból igazán sportosat csak három ajtós verzióból gyúr. Ez volt egyik oka, hogy a vásárlóközönséget megváratta a csúcs Astrával. Meg kellett várni a három ajtós, kupésított kompaktot, hogy a sportfelszerelést rá lehessen adni.

Megérkezett, és ugyanolyan port kavart

a kompakt osztályban, mint duzzadtabb, öt ajtós és kombi testvérei. Nem az izgalmas formatervet szoktuk meg a konzervatív német designerektől, főleg a „sosem kopik el" szlogent valló autógyártótól.

De minden megváltozott az Insignia megjelenésével: az Opel teljesen új időszámításba lépett, és igazán ütős modellekre állt rá. Induljunk kintről befelé.

A vonalvezetés bravúros.

A háromajtós formavilágát elég jól sikerült elkülöníteni a többi modellétől. A közös márkaarculat ismét visszaköszön, de a motorháztetőtől hátra más világba csöppenünk.

Merész fény-árnyék vonalak jellemzik az oldallemez kiképzését. A kilincset a hátsó lámpatesttel egyesítő vonalvezetés nagy és markáns ötlet. A fél szörfdeszka ívű krómcsík és tetővonal jól szemlélteti, mennyire alacsony az autó az ötajtós kivitelhez képest. Az öblös kerékjáratok alá komoly átmérőjű felniket passzírozhatunk, nagyon peres gumikat feszítve rájuk.

Hátul is más a világ, a szériakialakítás itt csak a lámpatesteknél köszön vissza. A legsportosabb Astra különlegessége a kacsacsőr hátsó szárny, a szoknya difuzor és a dupla kipufogócső vége.

A beltér a külvilágot tükrözi.

Ha kinyitjuk a bal első ajtót, azonnal mosollyal indíthatjuk a belvilág feltérképezését. A nagyon kagylósított, OPC-logós sportülések nemcsak szemet gyönyörködtetőek, hanem a G erők elviselésében is hű társak lesznek majd.

A kormány nagyon sportos, vastag fogású, az alját pedig lefűrészelték. Gombok ármádiája emlékeztet arra, hogy egy 21. századi szekérben ülünk. A vezetőfülke fekete bőrben igazán jól mutat. Nem szakítottak a gyökerekkel, a beltér többi eleme a mezeibb testvérektől származik. Egyedül a bőkezűbben skálázott sebességmérő és annak színvilága tér el a hagyományos típusoktól. Sokat sejtet a titokzatos „Sport" és „OPC"gomb, de a lényeg mégis máshol van.

Tépjük fel a motorháztetőt

Nagyon helyes, ha nyálcsorgatásba kezdünk, van miért. Az Opel az egyik legerősebb két literes, négy hengeres erőforrást fejlesztette ki, amit manapság szériaautó orrába lehet passzírozni. A kétezer köbcentis aggregát turbósított, és 280 sportlovat küld az aszfaltra, közben dízelesen izmos 400 Nm nyomatékkal büszkélkedik.

Csak összehasonlítás képen a VW GTI 211 lóerős (az R Golf más világ), az RS Megan 250, és a legerősebb hármas Audi is 275 lovas. Ezekkel a teljesítménymutatókkal pár éve még a Subaru WRX STI vagy a Lancer Evo-k- büszkélkedtek, ami teljesen más kategória. Sebességfanatikusoknak: a végét valahol 250 körül szabályozták, illetve elektronikusan korlátozták, de varázskezekkel fel lehet oldani, és máris Porsche kategóriában előzgethetünk.

Mire a sok ló, ha nem lehet irányítani?

Nagy problémával állt szemben az Opel az Astra OPC esetében. Autómániásoknak nem kell mondanom, mit jelent 200+ lóerőt az első kerekekre szabadítani. Röviden: a ménes nem kerül az úttestre, a gép viszont kanyarokban szánkójellegűen alulkormányzott lesz. Csúszkálunk ide-oda, a kormányt kitépi a kezünkből, mégsem haladunk gyorsan (vagy abba az irányba, amelyikbe szeretnénk).

Az OPC megoldás erre a problémára: HiPerStrut (High Performance Strut) első felfüggesztés és a már ismert Flexride rendszer. A már említett OPC és Sport gombokkal lehet befolyásolni a rendszerek tulajdonságait. Bekeményedik a kormány, feszesebb lesz a felfüggesztés, és a gázreakció is hevesebbé válik. Persze az új fejlesztésű, önzáró differenciálmű is segít a bődületes erőt kordában tartani.

Meg is kellene állni valahogy

Ebben is remekel az OPC kivitel. A fékrendszert a világhírű Brembo cég szolgáltatta. A pizzalap méretű tányérokkal egy kisebb vonatszerelvényt is meg lehetne állítani, egy másfél tonnás gépet pedig a földhöz fog ragasztani.

Egyelőre nem közölték a hivatalos vételárat az Opel eladási szakemberi. Valószínűleg nem mérik majd olcsón a vasat, viszont ha azt nézzük, hogy a kompakt kategória legerősebb elsőkerekes autójában ülünk, máris rózsásabb a helyzet. A piac meghódítását szülőhazájában kezdi majd meg, valamikor a jövő év elején.

Ez a kompakt a hegyi szerpentinekre és a versenypálya meghódítására született. Le a vaskalappal az Opel és OPC előtt.